24658 találat látható

A Német Katolikus Püspöki Konferencia külföldi titkárságához tartozó lelkészség a Szent Ferenc Sebei templomban tartotta szentmiséit, és 1996-től szerette volna használatba venni, és közösségi központként használni a Marczibányi–menház (Szent Erzsébet Rendház, Fő utca 43.) egy részét. Végül 2000-ben létre is jött a megállapodás, mely szerint a német lelkészség hozzájárult a ház felújításához, majd pedig a bérleti díjon felül ők fizették az épület üzemeltetési költségeit az általuk használt terület mértékében (45%). Emiatt az iratanyagban 2003-től főként az épület üzemeltetési költségeiről szóló elszámolások találhatók.

Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.

ÉM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készített műleírás, költségvetés és tervrajzok

fényképekkel, mellékelve Cleve Győzőné Harrach Erzsébet följegyzése a felújítás történetéről, amelyet a jövendő, részben építészmérnök lakók maguk végeztek a Belkereskedelmi Minisztérium égisze alatt

A Belkereskedelmi Minisztérium által rendelt tervek, tervezők Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné

tervező Szász Mária (KÖZTI)

kölcsönzési, ajándékozási iratok, főként Szent Erzsébet botjára vonatkozóan

készítette Szerencsés Zsolt rendi képviselő, tartalma: 1. Ereklyék; 2. Festmények; 3. Szobrok; 4. Bútorok; 5. Antependium oltárterítők; 6. Mise-ruhák; 7. Egyéb templomi tárgyak, berendezések

A Fő utca 41-43. épületek üzemeltetésére vonatk. iratok, szolgáltatatási áganként

orgonakísérettel

főként Mária-énekek, orgonakísérettel

karácsonyi énekek, orgonakísérettel spirálfűzés

Nagyböjti énekek

melléklete: P. E. [Pokorny Emánuel]: A betegápoló nővér (vers, 1937.03.24)

kivágott és füzetbe ragasztott újságcikkek a Népszabadság, Népszava, Élet és Irodalom, Nők Lapja lapokból

kivágott és füzetbe ragasztott újságcikkek az Új Ember, Rádió- és Televízióújság lapokból, szentképek, gépelt szövegek

Macsi András felvétele

álló kép

cipőket küldtek a nővéreknek New Yorkból, azokat számozzák

közte a templom leltárához készült fényképek eredeti nagyításai (Szerencsés Zsolt felvételei, 2010)

családi képek

Maróthy Erzsébet Lucia magyarországi megbízott levelezése, elsősorban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságával és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájával.