Mostrar 24658 resultados

Az egyházmegyei tanfelügyelőség saját iratkezelése kezdetben néhány iratra terjedt ki. Az iratokon érkeztetési dátum és „A” betűjel mellett sorszámozás található. Az első tanfelügyelő Grieb András volt, az iratok általában a Guberniumtól érkező leiratok, többségében latin, a jozefinizmus korában német nyelvűek. Az iratok száma egészen 1816-ig nem haladja meg az évenkénti 20 ügyiratot, majd a húszas évek végétől fokozatosan növekszik. Az „Acta Directoralia”, vagy „Acta Scholastica” névvel jelölt iratok iktatásánál az 1820-as évektől „S” betűt, vagy „Schol.” rövidítést is alkalmaztak. Az iratok nyelve még 1848-ban is döntő többségében latin. Az állag anyagában szinte minden erdélyi középiskolára találunk adatokat, különösen sokat a kolozsvári líceummal kapcsolatosan. A tanügy szabályozásával, iskolák ellenőrzésével kapcsolatos iratok is találhatók az anyagban. Az állag anyagában korabeli segédletek maradtak meg 1779-től 1821-ig az iratok tárgyát latinul tartalmazó listák, majd 1837-től 1846-ig bekötött latin nyelvű protokollumok. 1836 és 1846 között egy másik latin nyelvű segédlet is rendelkezésre áll, amelyben az iratok tárgya mellett az elintézés módjára való feljegyzés is található. Összességében az iratok kutatásához mégis az egyenkénti átnézés ajánlható, tekintettel az állag nem túl nagy mennyiségére.

A rendezés során az első állagba a rend működésére vonatkozó legfontosabb általános iratokat kívántuk elhelyezni. Így kerültek ide a rendi gyűlésekről fennmaradt jegyzőkönyvek, a kolozsvári házi krónikk (historia domus) és a rendfőnöki (tartományfőnöki) körlevelek. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iskola anyakönyvei a szabadságharc utáni újrakezdéstől egészen az államosításig gyakorlatilag hiánytalanul maradtak meg. Különösen fontos művelődéstörténeti forrás, mivel az iskola nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén volt, tehát szociológiai és társadalomtörténeti kutatások alapját képezheti. A kötetek időrendben kutathatók.

A gyulafehérvári püspöki uradalom vezetését dokumentáló gazdaság-, társadalomtörténeti szempontból rendkívüli forrásértékű iratsorozat. A kezdeti időszakból, 1800 előttről csupán két kötet maradt meg 1777 és 1791 közötti évekből. Ezekben hetenként esetenként naponta jegyeztek be adatokat az uradalomban elvégzett munkákról. E két kötet napló jellegű, magyar nyelven íródott. 1800-tól kezdve egészen 1848-ig rovatos szabályszerű jegyzőkönyvet vezettek, amelyben az uradalom ügyében beérkező iratok iktatószámát, tárgyát és az ügyben hozott határozatokat egyaránt feljegyezték magyar nyelven. A jegyzőkönyvek hivatalos elnevezése 1844-től kezdve „Gazdasági tiszti jegyzőkönyv”. A sorozat kötetei lényegében a fennmaradt iratokhoz segédletként is használhatók 1800-tól kezdve. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az iratok tökéletes eredeti irattári rendjét nem sikerülhetett helyreállítani, hiszen sok iratot máshová csatoltak ezért kizárólag ezen kötetek alapján kutatni nem tanácsolható.

1. Budapesti egyházközség (1948) - 2. Debreceni egyházközség (1948) - 3. Dévaványai társegyházközség (1948) - 4. Dunapataji egyházközség (1948) - 5. Duna-Tisza közi egyházközség, Misszióház (1948) - 6. Egri leányegyházközség (1948) - 7. Füzesgyarmati egyházközség (1948) - 8. Hódmezővásárhelyi egyházközség (1948) - 9. Kocsordi egyházközség (1948) - 10. Miskolci leányegyházközség (1948) - 11. Pestszentlőrinci egyházközség (1948) - 12. Polgárdi-i egyházközség (1948) - 13. Szentesi leányegyházközség /üres/ (1948) - 14. Hittankönyv és tárgyi leltár (1963, 1965) - 15. Magyarországi Unitárius Egyház vagyonállománya (1948)

1. id. Ábrányi Kornél - 2. Grúz Albertné - 3. Perczel Ferenc - 4. Sebes Pál - 5. Szinte Gábor - 6. Ulár Pál ravatalánál

2 pld.

1. Családkönyv (1901) - 2–3. Nyilvántartás abc-rendben

1. (1967) - 2. (1968) - 3. (1969) - 4. (1970) - 5. (1975–1976)

1865/1866 – 1868/1869
1870/1871 – 1872/1873
1876/1877
1879/1880 – 1881/1882
1883/1884 – 1888/1889

Az egyes plébániák lakosságának 1771-1776-ben fölvett adatait tartalmazza. Az egyes adatlapok olykor név szerint fölsorolják a plébániákhoz tartozó települések lakosait: házaspárjait, az ott élő gyermekeket és halálozásokat. Máshol csak összesített adatok találhatóak.

A szentszék részére fenntartott esetekben adott felmentések.