Affichage de 1880 résultats

Description archivistique
11 résultats avec objets numériques Afficher les résultats avec des objets numériques
Quietantiae (Fasc. XII.)
HU MSZKL II.01.02.02 · Dossier · 1690–1783
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

*1-2. – 3. Befehl des Superiors P. Emerici dem Herrn Samuel Burgern Tischler zu Pest in Abschlag des Legats seiner Frau dem Steinmetzermeister Michael Prigl zu völliger Bezahlung seiner Arbeit zu erlegen (csak fedőlap, 1690.03.06). – 14. Quietantia P. Superioris Simeonis Mariae de quantitate quadam calcis, quam residentia nostra mutuo accepit ab Aerario (1725.09.05). – 26. Quietantia Ladislai Kumics prioris residentiae Pesthiensis Ordinis Sancti Pauli de fl. 18. pretio 3000 tegularum (1735.08.05). – 27. Carta-bianca von Barbara Kraus (1783.11.01).

HU MSZKL II.02.a.01 · Dossier · 1785–2010
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

pp. 1-157: Beschreibung des Anfangs des Klosters (1785-1796). – p. 156. Aufzeichnung über die Fortsetzung der Geschichte des Klosters bei der Gelegenheit des Jahres des hundertjährigen Jubilaeum (1885). – pp. 160-176: Beschreibung der Regierung der Oberinnen von 1814 bis 1879. – pp. 178-195 Oberin Maria Ignatia Pauer 1879-1891. – pp. 196-197: Oberin Maria Emerica Pachler 1891-1892. – pp. 198-219: Krónika magyar nyelven, évenkénti bontásban 1891-1910. – pp. 219-222: Pótlások az 1910-1928. évekről. – pp. 219a-f: Pótló feljegyzések a kommunizmus idejéből (1919). – pp. 222-261: 1928-1938. évek. – pp. 261-282: A főnöknői levelezés kivonata az 1938-1941. évekből. – pp. 282-349: 1941-1948. évek (és pótlás az 1939-ben elhunyt Pokorny Emánuelről). – pp. 350-353: Pótlás a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatásáról (Kovács Hilda M. Ágota nővér, 1980). – pp. 353-387: 1980-1991. évek (Kovács Hilda M. Ágota). – pp. 388-416: 1991-2010. évek (1997-től Balázs Irma M. Ambrózia írása). – pp. 540-549: Die Anzahl und Namen deren die als Stifterinnen von Wienn nach Ofen übersetzt sind worden wie in diesen und folgenten Buch [Nr. 4.] zu sehen.

HU MSZKL II.02.a.02 · Dossier · 1787.01.03–1788.10.15
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

9 db, korabeli, bőrborítású tokban. 1787. jan. 3. és 1788. okt. 15. között keletkeztek. A császár a levelek hátára személyesen íratta rá válaszait, így azok visszakerültek a feladóhoz. – Egy gépiratos jegyzet szerint az 1990-es években még a budai rendház birtokában voltak (b.6.1: A rend műtárgyaira vonatk. iratok és följegyzések). A Krisztina Antikvárium árverésén 2017. dec. 9-én eladásra kínálták (650 000 Ft kikiáltási áron), de nem kelt el. Végül 2021 végén egy magánszemélytől a Magyar Nemzeti Levéltár vásárolta meg.

HU MSZKL II.02.a.04 · Dossier · 1851–2021
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

nach ihren geistlichen und weltlichen Namen, mit Prädicat, so auch des Geburts, Kloster-, Eintritts, einkleidungs und Professions-Zeit, samt Ort und Land, nicht minder deren verwalteten Kloster-Ämtern und endlich des erfolgten Todes (mellette fénymásolata)

HU MSZKL II.02.a.07 · Dossier · 1808–1910
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára
  1. Franciscus rex Hungariae de dotatione 5800 florenorum e Fundo Religionis pro Conventui Monialium Elisabethinarum Budensium exsolvenda (Ferenc király a Vallásalapból évente 5800 forint támogatást ad az Erzsébet nővérek budai konventje számára a polgári társulati alapból ígért korábbiak meghagyásával, 1808.11.11, másolat a 20. századból). – 2. Formular des Zettels bei dem Todenfal einer Schwester und Adresse von Elisabethinnenkonventen (1851). – 3. Das Gnadenbild des Hl. Antonius von Padua welches in der Kirche der Ehrw. Töchter der S. Elisabeth verehrt wird historiche Beschreibung von P. Ferdinand Kaiser (Kaizer Nándor) OFM (1910 körül).
HU MSZKL II.02.b.03.b · alsorozat · 1996–2014
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

A Német Katolikus Püspöki Konferencia külföldi titkárságához tartozó lelkészség a Szent Ferenc Sebei templomban tartotta szentmiséit, és 1996-től szerette volna használatba venni, és közösségi központként használni a Marczibányi–menház (Szent Erzsébet Rendház, Fő utca 43.) egy részét. Végül 2000-ben létre is jött a megállapodás, mely szerint a német lelkészség hozzájárult a ház felújításához, majd pedig a bérleti díjon felül ők fizették az épület üzemeltetési költségeit az általuk használt terület mértékében (45%). Emiatt az iratanyagban 2003-től főként az épület üzemeltetési költségeiről szóló elszámolások találhatók.

HU MSZKL II.02.b.04.01 · Dossier · 1990–2001
Fait partie de Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.