Mostrando 2965 resultados

Irodalmi jegyzetek.

Székfoglalók, előadások.

Gazdasági jellegű iratok (számlák, nyugták) 1802, 1827, 1838–1885.

Fotók, vegyes.

Az anyakönyvek mellett különféle típusú tanulmányi nyilvántartásokat is őriz a levéltár. Az osztálykönyvek csak a dualizmus korának első feléből maradtak meg. Időrendben kutathatók.

Elaboratum 1899. Levelezések 1902.

Az iskola anyakönyvei a szabadságharc utáni újrakezdéstől egészen az államosításig gyakorlatilag hiánytalanul maradtak meg. Különösen fontos művelődéstörténeti forrás, mivel az iskola nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén volt, tehát szociológiai és társadalomtörténeti kutatások alapját képezheti. A kötetek időrendben kutathatók.

Az 1920-as évektől kezdve az előzőtől eltérő osztálynaplókat vezettek, amelyek az államosításig rendelkezésre állnak.

A Gyulafehérváron működő fiúnevelő intézet hivatalosan nem volt a gimnázium intézménye. Annyira kevés irata maradt meg, hogy ezt a töredéket itt helyeztük el.

Ebbe az állagba azokat a kötetes anyagokat soroltuk be, amelyekből nem látszott indokoltnak önálló állagokat alakítani. Elsősorban a tánári gyűlések jegyzőkönyveit és a Katolikus Kör jegyzőkönyvét ajánljuk a kutatók figyelmébe. Érdekes még a Mária Kongregáció tagnévsora, amely 1743-tól megmaradt.

A máshová be nem sorolható iratokból alakítottuk ki ezt az állagot és a lényeges információkat közöljük az egyes raktári egységeknél. Kutatás csak az iratanyag egyenkénti átnézésével lehetséges.

A rend anyagai között olyan dokumentumok is előkerültek, amelyek nem közvetlenül a rend működésére vonatkoznak, de megőrzésük indokolt. Ebben az állagban néhány nyomtatott dokumentum mellett a fényképgyűjtemény érdemel külön említést.

Azokat a piarista eredetű iratokat, amelyek más állagokba nem voltak besorolhatók egy külön állagban gyűjtöttük össze. Az egyes raktári egységeknél röviden közöljük a bennük található iratok rövid meghatározását.

Erdély legszebb barokk templomaként a kolozsvári jezsuita, majd később piarista templomot szokták emlegetni. Mivel eredetileg a jezsuita akadémia hallgatóságának lelki gondozására épült, máig is az akadémiai templom nevet viseli. 1718-ban kezdték építeni, de csak egy évtizeddel később készült el teljesen. 1776-tól a templomot a piaristák vették át. A fellelt iratok között megtalálható a templom krónikája (historia domus), leltárai és a különböző templomi adományok nyilvántartásai. Az állag anyaga egyenkénti átnézéssel kutatható.

A rendi levéltárak elmaradthatatlan részét alkotják az elhunyt rendtagokra vonatkozó adatsorok, életrajzok. Ugyanilyenek maradtak meg a kolozsvári piarista levéltárban is, amelyeket ebben az állagban helyeztünk el.

A második bécsi döntés után, 1940-ben a romániai piarista rendtartomány (Romániai Kegyes-Tanítórend) házai közül a kolozsvári, nagykárolyi és a máramarosszigeti ismét Magyarországhoz került, a temesvári pedig továbbra is Románia területén maradt. A három észak-erdélyi ház kormányzását a rend generálisa még 1940-ben a magyar tartományfőnökre bízta, a temesvári élére pedig, amely így önálló szervezeti egységet alkotott, Panyik-Tóth Lajost nevezte ki, mint a saját megbízottját (commissarius generalis). Miután 1945-ben visszaálltak a korábbi határok, megszűnt a temesvári ház különállása. 1946-ban Walter János felhatalmazott közép-európai vizitátor egyesítette a négy romániai rendházat Biró Vencel generáisi megbízott (delegatus generalis) vezetése alatt. Az állagban a rend e különálló részének néhány irata maradt meg.

A rendház elöljáróinak hivatali iratsorozata viszonylag épségben maradt ránk. Bizonyos témákat külön kezeltek, amelyeket az első raktári egységben helyeztünk el, a többi iratot időrendbe rendeztük. Iktatókönyv csak a 20. századi iratokhoz maradt fenn, a többi csak egyenkénti átnézéssel kutatható. Az iratok többségének nyelve 1867-ig latin, attól kezdve magyar.

A rendezés során az első állagba a rend működésére vonatkozó legfontosabb általános iratokat kívántuk elhelyezni. Így kerültek ide a rendi gyűlésekről fennmaradt jegyzőkönyvek, a kolozsvári házi krónikk (historia domus) és a rendfőnöki (tartományfőnöki) körlevelek. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állag gyűjteményes jellegű, amelyet az iratok között fellelt számlákból, számadásokból és különféle nyilvántartásokból állítottunk össze. Az első dobozban még a püspökség visszaállítása előtti időszakból is találunk különféle számadásokat, számlákat elismervényeket amelyek kisebb számban maradtak meg a 18. század első két harmadából. A számlák többsége az 1780-as évektől kezdve az 1848-ig terjedő időszakból származik. A későbbi évekből a már említett pusztulás miatt jóval kevesebb maradt meg. A dokumentumok forrásértéke nem jelentős, ugyanakkor kortörténeti jellege nem vitatható, ezért megőrzésük feltétlenül indokolt volt. Az anyag értelemszerűen csak egyenkénti átnézéssel kutatható.

Ebben az állagban szintén az iratokból előkerült speciális forrásokat a „Libellus educillatoris” azaz a magyarul kocsmakönyveknek nevezett nyilvántartásokat helyeztük el időrendben. A sorozat időrendi szempontból csaknem hiánytalan, forrásértéke elsősorban helyi jellegű. Kutatása egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az uradalmi iratok között rendkívül sok csekély forrásértékű, azonban kortörténeti dokumentumnak számító kötelezvény, kezeslevél maradt meg. Ezeket gyűjtöttük össze ebben az állagban és helyeztük el őket időrendben. A kisméretű dokumentumok sokszor cédula jellegűek, kutatásuk csak átnézéssel lehetséges.

A püspöki udvarban a kiegyezés körül felállított Számvevői Hivatal mellett 1900 után azzal együttműködő Alapítványi Hivatalt állítottak fel. Ennek közös iratait a III. 2/a. állagban találjuk. Az egyházmegyei sematizmus már az 1920-as években külön említi az Alapítványi Hivatalt, de a nagyon összekeveredett iratok közül csak 1933 után tudtuk elkülöníteni a hivatal egyértelműen saját iratait. Ezeket az iratokat időrendben helyeztük el a raktári egységekben egészen az 1970-es évekig, ameddig az Alapítványi Hivatal működése nyomon követhető. A hivatalnak két iktatókönyve maradt meg, amelyek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható az iratanyag.