24658 találat látható

A nővérek személyes iratai, illetve halálukkal, temetésükkel, hagyatékukkal kapcsolatos iratok

Roskó Julianna M. Coletta (fogadalom, 1938), Lukács Erzsébet M. Bonaventura (igazolványok, 1944-1956), Fitus Mária M. Peregrina (1965), Hallbroth Józsa M. Ignatia (1968), Boldizsár Júlia M. Ágnes (1969), Ackerl Stefánia M. Hyacintha (1980), Gauder Ilona M. Skolasztika (1983), Ruman Zsuzsa M. Gamma (1991), Bugyáky Gizella M. Alfonza (2000), Varga Erzsébet M. Virginia (2002), Trunkhahn Judit (2020), Fehér Anna (2021)

igazolványok, fényképek, Hargitai János (pécsi szemináriumi tanár, szederkényi plébános) levelei

bizonyítványok, igazolványok, interjú (költeményeit ld. c.2.2 és 3)

A Szent Erzsébet nővérek rendje által fenntartott vagy a rend ingatlanjait használó intézményekre vonatkozó iratok

A Fővárosi Önkormányzat által fönntartott Idősek Otthonát (Fő utca 41.) a rend az ingatlannal együtt kívánta átvenni 1997-től kezdve, és így neve Szent Erzsébet Szeretet Központ Idősek Otthona lett volna. Az átadás azonban nem valósult meg, csak azután, hogy 2000-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként. Az intézmény neve ekkor Gondviselés Háza – Idősek Otthona lett. Miután 2005. dec.27-én Balázs M. Ambrózia főnöknő az épületet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítványnak ajándékozta, az intézményt 2010. dec. 15-től kizárólagosan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület tartja fönn.

A Német Katolikus Püspöki Konferencia külföldi titkárságához tartozó lelkészség a Szent Ferenc Sebei templomban tartotta szentmiséit, és 1996-től szerette volna használatba venni, és közösségi központként használni a Marczibányi–menház (Szent Erzsébet Rendház, Fő utca 43.) egy részét. Végül 2000-ben létre is jött a megállapodás, mely szerint a német lelkészség hozzájárult a ház felújításához, majd pedig a bérleti díjon felül ők fizették az épület üzemeltetési költségeit az általuk használt terület mértékében (45%). Emiatt az iratanyagban 2003-től főként az épület üzemeltetési költségeiről szóló elszámolások találhatók.

A rend 1999-ben megállapodott az alapítvánnyal, amelyet akkor Kozma Imre képviselt, hogy átadja használatra a Bem rakpart 28. alatti, addig szociális otthonként és FŐMTERV irodaként működő épületet a Szent Benedek Bencés Iskola elhelyezésére. 2001-re azonban kiderült, hogy Kozma Imre és a rend az épületet továbbra is inkább szociális intézményként, a Máltai Szeretetszolgálat Egyesület segítségével kívánja inkább hasznosítani, így az Alapítvánnyal felbontották a hasznosítási szerződést.

A halmozottan látássérült gyerekek számára alapított intézetet Fehér Anna hozta létre 1982-ben, Paskai László esztergomi érsek támogatásával, a Római Katolikus Szeretetszolgálat (1990-től Magyar Karitász) keretében, Vak Gyermekek Szent Anna otthona néven. Ekkor a felsővízivárosi Szent Anna plébánia földszintjén (Batthyány tér 7.) működött. 1990-ben a Svábhegyre (Mátyás király út 29.) költözött. 1996-tól egy ideig a rend biztosította az intézmény számára két lakás használatát a Fő utca 43. alatti rendházban (a szerződést ld. az Általános iratok között). Fenntartója 2002-től a Szatmári Irgalmas Nővérek rendje, 2007-től pedig az Erzsébetnővérek Szerzetesközössége (az Erzsébet nővérek aacheni ágához tartozó közösség tagja lett Fehér Anna is) volt. 2013. jan. 1-től jogutódlással a Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Nővérek rendje lett a fenntartó, 2016. aug. 31-ig, amikor ezt a feladatot a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezetnek adta át.

A Római Kat. Egyházi Szeretetszolgálat fenntartásában működő intézmény készpénznaplója

másolatok

Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.