20189 találat látható

A renden kívülieknek a tartományfőnökökhöz intézett levelei, alfabetikus rendben.

Piarista szerzetesek által írt levelek, időrendi sorrendben, amelyeket nagy többségében a rendházak rektorai írtak provinciálisoknak, de vannak közte olyan levelek, amelyeket exprovinciálisnak (pl. az 1730-as években Szlopnyai Eleknek) vagy tartomámyi titkárnak (pl. Róth Mihály, Jaeger Ferenc) címeztek. A levelezés nem teljesen és egyenletesen maradt fönn, vannak évek, amelyekből kiugróan sok levél van (pl. az 1730-as évek, 1812, 1830-as évek), és vannak, amelyekből egy sem.

A rendtartományi asszisztensek, házfőnökök és elöljárók kinevezési okmányai, amelyeket megbízatásuk lejártával a soron következő tartományi káptalanon visszaadtak az őket kinevező tartományfőnöknek. A visszaadott kinevezőleveleket 1809-ben a Div. V/II. N° 14. alatt tartották, de a Jászay-féle rendezés során kikerültek a „törzsanyagból”.

A piaristák személyes használati tárgyairól (bútorok, ruhák, könyvek és egyéb tárgyakról készült) készült leltárak, jelentős részben könyvjegyzékek. A Fasc. 1. és 3. eredetileg a kéziratok között voltak (Manuscripta, For. 0-3/5. és 04/28a), így szerepeltek a kéziratkatalógusban is (Budapest, 2000, n° 5, 193).

A tartományi káptalanok előtt és néha egyéb alkalmakra is (a rendház átadása, tartományfőnöki vizitáció) a rendházak elöljáróinak kimutatást (állapotjelentést) kellett készítenie a rendház vagyoni és egyéb állapotáról. Ezeket az iratokat a 19. század elején rendházanként szétosztva őrizték (Div. III). A sorozatot Jászay 1920/1922. évi rendezése érintetlenül hagyta. A 2008 szeptemberében történt revízió során azonban kiegészítettem az 1741. évi káptalanra készült kimutatásokkal, amelyek addig a vegyes anyagban lappangtak, továbbá beosztottam a megfelelő rendbe az 1802-1805 és 1811–1848 közötti káptalanokra készült status domus-okat is (amelyeket addig külön csomókban tároltak Fasc. 29-30 számon), valamint a For. 1-30. alatt belajstromozottakat is (kb. tucatnyi ilyen volt, főként koraiak). Az állapotjelentésekhez 1844-től a kiadások és bevételek jegyzékét is csatolták, 1848-ból pedig a tartományfőnökség erre vonatkozó észrevételei is megmaradtak. A sorozat folyatása a tartományfőnökség új levéltárában már nem rendházanként, hanem káptalanonként lett rendezve.

A rendi növendéknevelő intézetekből (a privigyei, kecskeméti és trencséni noviciátusból, a váci és kolozsvári filozófiai, valamint a szentgyörgyi és nyitrai teológiai tanfolyamokról) minden félév végén elküldték a tartományfőnöknek az egyes tantárgyakból elvégzett tananyagot, amely a vizsgák tárgyát képezte. Mivel a filozófiai tagozaton a rendi növendékek együtt tanultak a világi diákokkal, ezek a vizsgaanyagok egyben a piarista iskolák filozófiai tananyagáról is fölvilágosítást adnak.

A szerzetesi fogadalom saját kezűleg írott szövegét eleinte a noviciátusi rendházakban őrzött kötetekbe másolták (II.1, Lib. 2, 9; II.2, Lib. 7, 9-10). Előfordult azonban, sőt egyre gyakoribbá vált, hogy a fogadalomtétel nem a noviciátusi rendházban történt. Ezeket a fogadalmakat egyes rendházakban szintén kötetekbe másolták (pl. II.6, Lib. 6), vagy elküldték a tartományfőnökségnek. Ez idővel egyre gyakoribbá vált, de rendtartományi levéltár sorozata csak az 1820-as évektől nevezhető teljesnek. (A debreceni rendház levéltárában megmaradt fogadalomszövegeket például csak a fond 2009. évi rendezése során helyeztem ide.) A fogadalmak időrendi sorrendben vannak a hozzájuk tartozó kérvényekkel (amelyekben a jelölt kéri a tartományfőnököt, hogy letehesse a fogadalmat), orvosi bizonyítványokkal és vagyonleondó nyilatkozatokkal együtt. Ebbe az alsorozatba kerültek a fogadalmakat megelőző szavazások (scrutinia) jegyzőkönyvei is, amelyek során a rendház tagjai fekte és fehér golyókkal döntöttek a novíciusok és az örökfogadalom előtt álló növendékek erkölcsi és tanári alkalmasságáról. Végül itt találhatók a szerzetesek keresztelési és pappá szentelési bizonyítványai is. A korábbi levéltári leltárakban ezek egyike sem szerepelt

Hegedűs Alajos 1809. évi lajstroma szerint azokat a nagyobb méretű vagy mennyiségű iratsorozatokat (kéziratok, térképek, tervrajzok, status domus-ok, tanári minősítések, misszilis levelek stb.), amelyek nem fértek be a levéltári szekrény kicsiny fiókjaiba (For. 1-60), külön tárolták a „belső levéltárban” (archivum interior). Ezen iratok egy része azóta külön gyűjteményes fondokba (kéziratok, térképek, tervrajzok) vagy éppen a könyvtárba került. Helyettük a régi logika szerint olyan iratsorozatokat helyeztünk el, amelyek tartalmuk szerint a tartományfőnöki levéltárhoz kell, hogy tartozzanak (pl. fogadalmak), de az 1809. évi leltárban valamiért nem szerepeltek.

A fondcsoport a prímási birtokok gazdasági pénzügyi, erdészeti, stb. kezelése során létrejött iratokat tartalmazza, ide értve az említett jogbiztositó okmányokat, urbáriumokat, érseki nemesi széki jegyzőkönyveket, a jószágkormányzóság, jószágigazgatóság, főerdőhivatal, építési hivatal és számvevőség iratait.

Ezeket az 1780-as évek elején, Batthyány József prímás alatt választották el az egyházkormányzati iratoktól. Ekkor alkották meg pl. a gyökeres jogokra vonatkozó oklevelek, iratok gyűjteményét (Acta radicalia), más fontos jogbiztosító és birtokkezelési iratokat pedig kötet formáljuk alapján soroltak együvé (Acta protocollaria).

A fondcsoport az egyházigazgatás során létrejött összes iratokat tartalmazza, melyeknél a fondképző az esztergomi érsek (prímás), annak segédpüspökei, vikáriusai, illetve amelyekben a gyűjteményjellegű felállítás folytán (szentszéki iratok, vizitációk) a fondképzők szerinti szétválasztás már nem lehetséges.

Batthyány József prímás az egyházkormányzati iratok rendezését 1779-ben udvari káplánjára, Stegner Istvánra bízta, majd ennek nemsokára történt távozása után Fuchs Ferencnek, a későbbi egri érseknek adta át. Fuchs komoly előkészülettel látott a munkához. Mint Andrássy Károly báró fiainak nevelője, korábban rendezte az Andrássy család betléri levéltárát, majd tanulmányozta a Magyar Udvari Kancellária és a Helytartótanács levéltári rendszerét. Ezeknek az ismereteknek birtokában végezte el a prímási egyházi levéltár rendezését 1781–1785-ben. 1786. dec. 30-án zárta le a rendezéshez és a levéltár további kezeléséhez készített útmutatóját: „Directorium et speculum pro manipulantibus Archivum Ecclesiasticum” címen. A prímás életében a Fuchs megteremtette rendszert folytatták tovább. A későbbi iratokhoz további segédletek készültek, Jordánszky Elek levéltáros pedig az addigi lajstromkönyvek alapján a század végén összesítő elenchust is készített. (A rendezésre vonatkozó iratok: Batthyány prímás iratai, Prot. I, Intr. No. 818; Prot. III, Intr. No. 17, 18, 20.)

A prímás utasítása értelmében Fuchs a helytartótanács irattári rendszerét vette alapul. Ennek „departamentum”-ait nyolc „kategóriá”-val helyettesítette. Ezeken belül a helytartótanácsi iratok kisebb tárgyi csoportjait jelentő „fontes” megfelelői a „numeri”, s az ottani „positiones” párhuzamai pedig a „numeri subalterni”. A kategóriák megállapítása után Fuchs az egyházi levéltár iratait két részre osztotta. A Barkóczy prímás haláláig (1765) bezárólag terjedő iratok az Archivum Vetus, a Batthyány érseksége alatt (1776-tól) keletkezett iratok az Archivum Novum nevet kapták. A kategóriákat a „régi” levéltárban a lehetőség szerint, „újban” pedig többé-kevésbé következetésen alkalmazva, Fuchs ezek alapján rakta pontosabb rendbe az iratokat, és készítette el a lajstromkönyveket.

A Directorium szerint a kategóriák és a bennük foglalt tárgykörök a következőképpen alakultak ki:

I. Acta publico-eceleasiastoica. Ide tartoznak azok az iratok, amelyeket egyházi vagy politikai hatóságok küldték meg az esztergomi érseknek különfélé tárgyakban, mert ezek egyházi ügyeket, helyeket vagy személyeket, suffraganeus vagy más püspököket, világi és szerzetes papokat, esetleg pusztán világi ügyeket is illettek, vagy pedig csak véleményezés végett kerültek a prímáshoz. Ide sorozták be az -I-III. kategória tárgyaira vonatkozó helytartótanácsi leiratokat és az általános érdekű alapítóleveleket is. A kategória jele az egykorú indexben P. E.

II. Acta fundationalia (fundationes ecclesiasticae, fundationes saeculares). Egyházi alapítványokon (fundationes esalesiastisae) azokat az alapítványokat értették, melyek a templomok javadalmazására, misékre, ájtatosságokra, a javadalmasoknak vagy szerzeteseknek eltartására, végül tanuló vagy megrokkant papok ellátására szolgáltak. Az ezekre vonatkozó iratok jele az indexben: F. E.

Világi alapitványokon (fundationes saeculares) azokat értették, amelyek egyházi kezelésben, de világi (felnőtt, vagy zsengekorú) személyek javadalmazására és ellátására szolgáltak, amilyenek a konviktusok, korházak, szegényházak, árvaházak és más egyedül, vagy közösen élő szegények részére tett alapítványok. Ide tartozik a tanulmányokra vagy az iskolákra vonatkozó iratok is. Jelük az indexben: F. S., ahol pedig külön oktatásügyi kategóriát állitottak fel, ott: De studiis et scholis.

III. Acta religionario-ecclesiastica et religionaria. Vallásügyi iratoknak (acta religionario-ecclesiastica) azokat tekintették, amelyeknek tárgyai a hit, az újabb tanitások, a szentségek, a szertartások, felmentések (nem katolikusoknak is) formahibás házasságok, helytelenül feladott keresztség voltak. Ide sorolták az apostaták ügyeit is. Az iratok jele az indexben: R. E.

Az előbbi alcsoporttól élesen el nem választott, elvileg másfajta vallásügyi iratok (acta religionaria) tárgya a nem katolikusok: protestánsok, görök keletiek, izraeliták vallásoktatása, vallásgyakorlata, lelkészeik kiszállásai a nem artikuláris helyekre, továbbá a lelkészek és iskolamesterek ügyei, esetleges kihágásai is. Az ezekre vonatkozó iratok jele az indexben: R.

IV. Acta qua ad primatem. Olyan személyek levelei, akik a prímást bizonyos ügyekben megkérdezték vagy kérdéssel fordultak hozzá, a nekik adott válaszokkal, de csak olyanokéi, akik az esztergomi főegyházmegye keretein kivül estek, vagy (püspököknél) nem voltak az esztergomi érsek suffraganeusai, vagy (ha a főegyházmegye kötelékébe tartoztak is) a felvetett ügy nem érintette a főegyházmegyét. Ilyen levelezés folyt pl. a kalocsai érsekkel, a boszniai (djakovári), csanádi, nagyváradi (latin szertartású), az erdélyi, vagy valamelyik külföldi püspökkel, illetve ezek káptalanaival, plébánosaival, egyházmegyéjükben élő szerzetesekkel vagy világiakkal, továbbá a kiváltságos szerzetesekkel, apátokkal és prépostokkal, szerzetes tartományfőnökökkel, továbbá vármegyékkel, városokkal, községekkel, vagy magánszemélyekkel, akiknek ügyei semmilyen vonatkozásban nem érintették a főegyházmegyét, inkább csak közvetítés végett jutottak a prímáshoz. Végül ide sorolták a felsőfokú egyházi biróság (forum superrevisorium) elé fellebbezett pereket és a velük kapcsolatos beadványokat, panaszokat, jelentéseket is. A kategória jele az indexben: Prim.

V. Acta suffraganeorum. Azt a levelezést sorolták ide, melyét a prímás a kormányszékek befolyása nélkül folytatott a suffraganeus megyéspüspökökkel, ezek helynökeivel, szentszékeivel vagy káptalanaival, illetve azokkal a panaszosokkal, akik a fentiekhez tartozó ügyekben valamilyen kegyet vagy igazságot kértek. A kategória jele az indexben: Suffr.

VI. Acta intraneorum. Az esztergomi főegyházmegye területén belül lévő személyek, helyek és tárgyak iratait sorolták ide, melyekre a kormányszékeknek nem volt befolyásuk; az ügyintézés kezdettől végig az egyházmegyén belül folyt le. Ide tartoznak a helynökökkel (a nagyszombatival és az esztergomival), a káptalanokkal, esperesekkel, plébánosokkal, szerzetesekkel , közületekkel vagy magánosokkal váltott levelek, melyek tárgyilag az érsek kormányzatát illető dolgokkal foglalkoznak. Itt kaptak helyet az egyházlátogatások (visitationes canonicae) iratai is. Azokat az iratokat azonban, amelyek a főegyházmegyén belül felmerült alapítványi vagy vallásgyakorlati kérdésekre vonatkoztak, az Acta fundationalia ill. Acta religionaria kategóriákba sorolták be. A kategória jele az indexben: Intr.

VII. Acta extraneorum seu miscellanea. Más egyházmegyében vagy külföldön keletkezett iratok, melyekre az esztergomi érsek ebben a minőségében nem tett befolyást, vagy amelyek nem érintették a főegyházmegyét, illetve olyan iratok, melyeket tudomásulvétel végett közöltek a prímással, vagy éppen ő hozott magával abból az időbél, amikor még más egyházmégye élén állt. Így ebben a kategóriában találhatók Barkóczy Ferencnek mint egri püspöknek ügyviteli jegyzőkönyvei, és egyéb iratai, Batthyány József bíboros érseknek szombathelyi préposti, erdélyi püspöki vagy kalocsai érseki minőségében keletkezett iratai. Ezek között számos olyan is van, amely Migazzi bíborostól származik, de az ennek (váci püspökségén alapuló) suffraganeusi minőségén kivül eső ügyekben. Fuchs Directóriuma megjegyzi, hogy Batthyány széles körű gyűjtőtevékenységére való tekintettel az egyébként az Archivum Vetus időkörébe eső Acta extranea-t is az Archivum Novum-ba osztották be, erre tehát a kutatásnál figyelemmel kell lenni. A kategória jele az indexben: Extr.

VIII. Acta Commissionis Ecclesiasticae. II. József 1782. szeptember 10-i rendelete alapján a Helytartótanács kebelében egyházi bizottság alakult, mely a prímás elnöklete alatt működött. A bizottság ügykezelésében keletkezett, és Batthyány kezébe jutott iratok szamára külön kategóriát állítottak fel. Megjegyzendő azonban, hogy ezek nem ordinariusi minősége folytán és nem a prímási irodán keresztül kerültek a levéltárba. A bizottság működésének különös tárgyai voltak az alapítványok, a klérus jövedelmének nyilvántartása, a szerzetesrendek felosztása, plébániák alapítása és regulációja, a püspökségek rendezése, a tanuló és munkaképtelenné vált papok ellátása, az egyetemes szemináriumok fenntartása, a régi egyházi fegyelemnek a jozefinus beavatkozás hatására történt visszaállítása, továbbá ugyanennek következtében tett intézkedések az istentiszteletnek, a templomoknak, körmeneteknek, ereklyéknek, búcsúknak stb. szabályozására. A kategória természetesen csak az Archivum Novumban volt található, később azonban itt megszüntették, és ma a Batthyány kormányzatát meghaladó időt átfogó külön gyűjtemény (I.10. fond) Az elenchus és az index ezeket az.iratokat is feltünteti, jelük: C. E.