Mostrando 4899 resultados

másolatok a Fővárosi Csatornázási Művek irattárából

2 darab, tervezője C. Harrach Erzsébet

A Belkereskedelmi Minisztérium által rendelt tervek, tervezők Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné

fényképekkel, mellékelve Cleve Győzőné Harrach Erzsébet följegyzése a felújítás történetéről, amelyet a jövendő, részben építészmérnök lakók maguk végeztek a Belkereskedelmi Minisztérium égisze alatt

ÉM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készített műleírás, költségvetés és tervrajzok

Markovics Erzsébet nővér lakása volt, amelyet a rendnek adott, majd 2006-ben eladták (XIX. Pannónia út 49. fsz. 5.)

A rend 1931-ben vásárolta meg a XII. Budakeszi út 46. számú kertet és házat, amelyet a nővérek üdülőként használtak, és „tanyának” neveztek. Földszintjén kápolnát is berendeztek. Az 1950. évi államosítás után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium óvodája működött itt, amikor a rend 1992-ben visszakapta. Miután a fölötte levő telket ekkor a Ronald S. Lauer alapítvány szerezte meg, hogy oda építse a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolát, 1997-ben a rend ezt a telket is eladta az alapítványnak. A befolyt összeget Fő utcai épületük felújítására fordították.

A rend 1941-ben vásárolta meg noviciátusa számára a XII. Alkony út 17-19. számú telket és a rajta álló villát (valamint a szomszédos Csillagvölgyi út 14. sz. telket). Ezeket 1950-ben államosították, így 1990-ben, az egyházi restitúció megindulásakor önkormányzati bérlakások voltak rajta. Ezért a XII. kerületi önkormányzat 1993-ban a Csíz utca 1-7., Pipiske út 8. és Farkasvölgyi út 11. címek alatti, beépítetlen, egybefüggő területet képező csereingatlant ajánlotta föl a rend számára, amelyet a rend elfogadott. Egy 2016-ban végzett szakértői becslés szerint értékük 678 millió Ft volt. A telkeket 2017-ben Szerencsés Zsolt rendi képviselő az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének ajándékozta.

Az ingatlan egy részét, a szoc. otthont és a kertet a rend 2002-ben használatba adta a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak (amelyet a megállapodás szerint a rend „szellemi, lelki örökösének tekint”), a rendház 45%-át pedig a Német Nyelvű Hívek Szt. Erzsébetről nev. Lelkészségének. 2005. dec. 27-én Balázs M. Ambrózia főnöknő a teljes ingatlant (a templom kivételével) a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítványnak ajándékozta, amelyet 2006. febr. 9-én a telekkönyvi hatóság be is jegyzett. Az ajándékozás a kánonjog szerint szabálytalan, de a magyar polgári jog szerint érvényes volt. A rend új képviselője, Szerencsés Zsolt rendi képviselő, Erdő Péter érsek támogatásával megkísérelte, hogy legalább a rendház (Marczibányi-ház) a rend tulajdonában maradjon, a többi rész pedig más egyházi intézményé legyen. Erre azonban nem került sor. Így végül a Rend által addig használt épületrészeket 2014. jún. 30-án átadta használatra a Máltai Szeretetszolgálat Egyesületnek és Alapítványnak, csupán egy földszinti iroda, egy emeleti lakrész és egy parkolóhely maradt tartósan, korlátlan ideig a rend használatában. Ezt 2018-ban úgy módosították, hogy a Rend az irodáról lemondott.

Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.

másolatok

A Római Kat. Egyházi Szeretetszolgálat fenntartásában működő intézmény készpénznaplója

bizonyítványok, igazolványok, interjú (költeményeit ld. c.2.2 és 3)

igazolványok, fényképek, Hargitai János (pécsi szemináriumi tanár, szederkényi plébános) levelei

Roskó Julianna M. Coletta (fogadalom, 1938), Lukács Erzsébet M. Bonaventura (igazolványok, 1944-1956), Fitus Mária M. Peregrina (1965), Hallbroth Józsa M. Ignatia (1968), Boldizsár Júlia M. Ágnes (1969), Ackerl Stefánia M. Hyacintha (1980), Gauder Ilona M. Skolasztika (1983), Ruman Zsuzsa M. Gamma (1991), Bugyáky Gizella M. Alfonza (2000), Varga Erzsébet M. Virginia (2002), Trunkhahn Judit (2020), Fehér Anna (2021)