Csornai Premontrei Prépostság

A premontrei, Szent Ágoston reguláját követő kanonokrendet 1121-ben alapította Szent Norbert. A rend hamarosan megtelepedett Magyarországon is, a 13. század elején már tucatnyi helyen volt prépostságuk. A csornai Szent Mihály arkangyal prépostság is talán egyike lehetett ezeknek, mert (a 18. századra visszavezethető hagyomány szerint) 1180-ban alapították, de első okleveles említése csak 1226-ból ismert. Kezdetben az Osl nemzetség monostora volt, majd a nemzetségből kivált Kanizsai család tagjai voltak kegyurai. A prépostság 1231-től végzett hiteleshelyi tevékenységet, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1874-ig.

A szerzetesi élet első megszakadása a 16. század derekán történt. 1542-től a csornai prépostságnak csak egyházi javadalmas kommendátorai voltak. A javadalom adományozási jogát a Kanizsai család kihalta után a Nádasdyak örökölték, majd Nádasdy Ferenc 1671. évi kivégzése után a prépostok kinevezési joga a királyra szállt. 1694-ben Franz von Schöllingen, az alsó-ausztriai Pernegg premontrei apátja szerzett rá királyi adományt. A birtokbavétel és a szerzetesi élet megindítása azonban csak 1702-ben történhetett meg, miután sikerült kifizetniük a javadalom tényleges birtokosát. Anyagi okokból azonban Csornát 1711-ben – a tartományi káptalan döntése alapján – Perneggtől az Olmütz melleti Hradisch (Hradisko) vette át és ettől kezdve prépostjait is ott választották. Csupán Kamenicky Ágoston prépost (1774–1786) kísérelte meg az önállósodást, aki emellett barokk stílusban megújíttatta a konvent és a templom épületeit. Munkáját II. József azon rendelete szakította félbe, amely 1786-ban ezt a kolostort is föloszlatta.

1802-ben I. Ferenc császár ismét visszaállította az immár önállósított csornai prépostságot, amelyhez a türjei és a jánoshidai megszűnt prépostságokat is hozzácsatolták. Cserébe a premontreiek elvállalták két gimnázium fönntartását. Ennek megfelelően a rend tagjai a lelkipásztori és a tudományos munka mellett 1808-tól a szombathelyi és keszthelyi gimnáziumokban tanítottak, sőt 1947-ben egy harmadik gimnáziumot is nyitottak Csornán. Ez azonban csak egy évet ért meg, mert 1948-ban a kommunista diktatúra államosította az egyházi iskolákat, majd 1950-ben internálta a csornai kanonokokat, és a prépostságot is megszüntette. A premontreiek csak 1989-ben térhettek vissza Csornára, amikor a rend még élő tagjai újraélesztették a közösséget, és 1990-ben ismét prépostot választottak.

Oszvald [Ferenc] Arisztid, A magyarországi középkori premontrei prépostságok, in A Gödöllői Premontrei Gimnázium Értesítője, 1938/1939 (kny: Bp., 1939).
Oszvald [Ferenc] Arisztid, Fejezetek a magyar premontreiek 800 éves múltjából, Gödöllő, 1940.
Oszvald Ferenc [Arisztid], Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez, in Művészettörténeti Értesítő, 6(1957), 231-254.
Premontreiek, írta Kovács Imre Endre, fényképezte Legeza László, Bp., 2002 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében).
Matics Döme, A csornai premontrei prépostság története 1180–1526-ig, in A Csornai Premontrei Kanonokrend Keszthelyi Gimnáziumának Értesitője 1911/1912 (kny: Keszthely, 1912).
Belitzky János, A csornai premontrei prépostság alapítása és birtokszerzeményei a nemzetségi kegyuraság korában, in Regnum 1936, 61-92.
Horváth Tibor Antal, A csornai premontrei prépostság commendátorai a XVI-XVII. században, in A Csornai Premontrei Kanonokrend Keszthelyi Gimnáziumának Értesitője 1941/1942.
Horváth Tibor Antal, A csornai konvent hiteleshelyi működése, Keszthely, 1943.
Emlékköny Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából, szerk. Horváth József–Molnár László, Szombathely, 1993.
Kovács Imre Endre–Legeza László, Premontreiek, Budapest, 2002 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében).
Székely Zoltán, Egy későbarokk kolostor élete a tárgyak tükrében: A csornai premontrei prépostság 1786-ban, in Soproni Szemle 55(2001), 383-410.
Kovács Imre, Fejezetek a csornai prépostság történetéből, in Magyar egyháztörténeti évkönyv 1(1994), 185-202 = Rábaköz 1996, 3-16. – Ld. még: http://www.opraem.hu/tortenet.htm [2004].