Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1526 - 1950 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
5772 raktári egység, 472,80 fm (+ 180 rendezetlen)
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Az esztergomi érsekek a 10. század legvégétől, a főegyházmegye alapításától kezdve Magyarország prímásaiként a hazai egyházi hierarchia csúcsán álltak. Titulusaik közé tartozott 1394-től a született apostoli követi cím, 1714-től pedig a birodalmi hercegi rang is. Szent Istvántól kezdve ők koronázták a magyar uralkodókat, továbbá főkancellárként, Esztergom vármegye örökös főispánjaként, a királyi tanács, a Helytartótanács, a Hétszemélyes tábla tagjaként, sőt bizonyos időszakokban helytartóként az ország világi kormányzatában és belpolitikai életében is meghatározó szerepet játszottak. Maga a főegyházmegye is hatalmas kiterjedésű volt. A középkor folyamán – a viszonylag kis terjedelmű nyitrai egyházmegye kivételével – felölelte az ország egész északnyugati részét, a Dunától északra és a Morvától keletre egészen a Szepességig és Gömörig. Ezenkívül az érsekséghez tartozott még számos exempt (a területileg illetékes püspök joghatósága alól kivett) plébánia és kolostor is Magyarország egész területén, Budától Nagyszebenig.
A püspöki székhely, Esztergom a középkorban Magyarország legfontosabb egyházi központja volt. A városban a főszékesegyházi káptalan mellett még három társaskáptalan, kilenc plébánia és három szerzeteskolostor működött. 1249-ben IV. Béla az addigi királyi várat is végleg az érsekségnek adományozta. A főegyházmegye területén Szepesvár alatt és Pozsonyban szintén társaskáptalanok működtek, sőt Pozsonyban Vitéz János érsek (1465–1472) 1467-ben rövidéletű egyetemet is alapított Academia Istropolitana néven.
Mikor 1543-ban az oszmán csapatok elfoglalták Esztergomot, a káptalan és az érsek Nagyszombatba települtek, amely a következő három évszázadban Esztergom szerepét vette át. Ott alapította például Oláh Miklós érsek (1553–1568) 1561-ben az első magyarországi jezsuita kollégiumot, majd 1566-ban az első szemináriumot, ott tartották a 16-17. században az egyházmegyei és egyháztartományi zsinatokat, és ott jelentek meg 1578-tól a katolikus megújulás első magyar nyomtatványai a Telegdi Miklós apostoli adminisztrátor (1573–1586) által létrehozott nyomdában. A 17. századtól az érsekek székhelye inkább az ország közigazgatási és politikai központjában, Pozsonyban volt, de a káptalani és iskolai központ továbbra is Nagyszombat maradt. Pázmány Péter érsek (1616–1637) 1635-ben a jezsuita kollégiumot egyetemmé fejlesztette, amelyhez 1667-től jogi, 1769-től pedig orvosi kar csatlakozott. A 17. század második felétől három szeminárium is működött a városban: az Oláh által létrehozott és Pázmány által továbbfejlesztett Stephaneum, a Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) érsekek és mások alapítványaiból működő Collegium Rubrorum (Seminarium Generale, a későbbi pesti Központi Szeminárium), valamint a Szelepcsényi György érsek (1666–1685) alapította Marianum. Ezeken felül Pázmány 1619-ben Bécsben (Pazmaneum), Lósy Imre 1642-ben Pozsonyban (Emericanum), Széchényi György (1685–1695) pedig 1687-ben a fölszabadult Budán alapított szemináriumokat, utóbbit jezsuita kollégiummal és konviktussal együtt.
1683-ban Esztergom is végleg fölszabadult az oszmán uralom alól, de a 19. század elejéig a káptalan továbbra Nagyszombatban működött, a prímások pedig elsősorban pozsonyi palotájukban laktak. Többük jelentősen hozzájárult Pozsony fejlesztéséhez. Esterházy Imre (1725–1745) például több templomot építtetett, az ottani reprezentatív érseki palota végleges formáját pedig Batthyány József (1776–1799) alakíttatta ki 1778 és 1781 között. Barkóczi Ferenc prímás (1761–1765) viszont 1763-ban komolyan megkezdte érsekség esztergomi székhelyének újjáépítését, de haláláig csak az épületek alapfalai készültek el.
Mivel az egyházmegye nagysága lelkipásztori szempontból is nehézségeket okozott, már Pázmány alatt tervezték területén újabb püspökségek fölállítását. Ezt végül Mária Terézia királynő tette meg, aki 1776-ban fölállította a besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspökségeket. Egyidejűleg megszüntették az exemptiók túlnyomó részét is, de Esztergom még így is Európa egyik legnagyobb egyházmegyéje maradt.
1820-ban Rudnay Sándor érsek (1819–1831) elrendelte a káptalan és az érseki hivatal visszatérését Esztergomba, ahol 1822-ben Packh János terve szerint új székesegyház alapkövét tették le, amelyet Hild József módosított terve nyomán, több évtizedes munka után 1856-ban Scitovszky János (1849–1866) szentelt föl, de csak Simor János (1867–1891) alatt fejeztek be. A székesegyház építése mellett, ugyancsak Hild tervei szerint kezdték és a szeminárium és a kanonoki házak építését. 1842-ben nyílt meg az esztergomi érseki tanítóképző. Az addig Nagyszombatban működő két szeminárium közül a Stephaneum 1865-ben, a Marianum (a kisszeminárium) pedig 1885-ben költözött az új épületbe, amikor a kettő egyesült is. (A Stephaneum már 1850-től Esztergomban, a vízivárosi ferences zárdában működött). Az új prímási székhelyen 1853-ban készült el a Főszékesegyházi Könyvtár új épülete, 1882-re pedig a jezsuita kollégium helyén Simor érsek új érseki palotát építtetett, amely máig magába foglalja az általa összegyűjtött Keresztény Múzeumot is.
A 19. század második felétől új feladatot jelentett az egyházmegye számára a rohamosan fejlődő Budapest pasztorációja, ahol számos új plébánia és templom – köztük a lipótvárosi Szt. István bazilika – 1892-ben pedig önálló helynökség jött létre. 1918/1919-ben viszont az érsekek elvesztették egyházmegyéjük túlnyomó részét, ugyanis a trianoni béke következtében a Dunától és Ipolytól északra fekvő terület az országhatáron kívülre került. A területen eleinte apostoli adminisztratúra működött Nagyszombat székhellyel, majd ez 1937-től önálló érsekség lett.
A 20. század érsekei közül Serédi Jusztinián (1928–1945) elsősorban egyházjogászi tevékenységével alkotott maradandót, utóda, Mindszenty József (1945–1973) pedig a kommunista diktatúra elleni harc jelképévé vált. 1948-ban a kommunista hatóságok letartoztatták, koncepciós perben halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1956-ban kiszabadult a börtönből, majd a budapesti amerikai követségre menekült, ahonnét csak 1971-ben távozhatott nyugatra. (Hagyatékát a Magyarországi Mindszenty Levéltár őrzi.) Helyette az egyházmegyét apostoli kormányzók irányították. Csak Mindszenty fölmentése után kerülhetett sor Lékai László érsek (1976–1986) kinevezésére, aki a „puhuló” diktatúra lehetőségeit kihasználva újított meg és hozott létre új, kisebb egyházi intézményeket (templomok, leányfalui lelkigyakorlatos ház, farkasréti szeretetotthon). A kommunista rendszer megszűnte után azonban a főegyházmegye lehetőségei alaposan megváltoztak. Számos iskola és intézmény került vissza egyházi kézbe, vagy indult újra, köztük Esztergomban a szeminárium régi épülete és a Vitéz János Tanítóképző Főiskola.
1993-ban került sor az egyházmegye határainak újabb rendezésére II. János Pál pápa Hungarorum gens kezdetű apostoli konstituciójával. A csonka egyházmegye lemondott szigetközi és nógrádi plébániáiról, viszont megkapta az időközben megnövekedett Budapest teljes területét, valamint az Esztergom és Budapest közötti területeket. Ezzel együtt a főegyházmegye nevébe is fölvette az esztergomi mellé a „budapesti” elnevezést, központja pedig a budai érseki palotába költözött.
Levéltár
A megőrzés története
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
A fondcsoport az egyházigazgatás során létrejött összes iratokat tartalmazza, melyeknél a fondképző az esztergomi érsek (prímás), annak segédpüspökei, vikáriusai, illetve amelyekben a gyűjteményjellegű felállítás folytán (szentszéki iratok, vizitációk) a fondképzők szerinti szétválasztás már nem lehetséges.
Batthyány József prímás az egyházkormányzati iratok rendezését 1779-ben udvari káplánjára, Stegner Istvánra bízta, majd ennek nemsokára történt távozása után Fuchs Ferencnek, a későbbi egri érseknek adta át. Fuchs komoly előkészülettel látott a munkához. Mint Andrássy Károly báró fiainak nevelője, korábban rendezte az Andrássy család betléri levéltárát, majd tanulmányozta a Magyar Udvari Kancellária és a Helytartótanács levéltári rendszerét. Ezeknek az ismereteknek birtokában végezte el a prímási egyházi levéltár rendezését 1781–1785-ben. 1786. dec. 30-án zárta le a rendezéshez és a levéltár további kezeléséhez készített útmutatóját: „Directorium et speculum pro manipulantibus Archivum Ecclesiasticum” címen. A prímás életében a Fuchs megteremtette rendszert folytatták tovább. A későbbi iratokhoz további segédletek készültek, Jordánszky Elek levéltáros pedig az addigi lajstromkönyvek alapján a század végén összesítő elenchust is készített. (A rendezésre vonatkozó iratok: Batthyány prímás iratai, Prot. I, Intr. No. 818; Prot. III, Intr. No. 17, 18, 20.)
A prímás utasítása értelmében Fuchs a helytartótanács irattári rendszerét vette alapul. Ennek „departamentum”-ait nyolc „kategóriá”-val helyettesítette. Ezeken belül a helytartótanácsi iratok kisebb tárgyi csoportjait jelentő „fontes” megfelelői a „numeri”, s az ottani „positiones” párhuzamai pedig a „numeri subalterni”. A kategóriák megállapítása után Fuchs az egyházi levéltár iratait két részre osztotta. A Barkóczy prímás haláláig (1765) bezárólag terjedő iratok az Archivum Vetus, a Batthyány érseksége alatt (1776-tól) keletkezett iratok az Archivum Novum nevet kapták. A kategóriákat a „régi” levéltárban a lehetőség szerint, „újban” pedig többé-kevésbé következetésen alkalmazva, Fuchs ezek alapján rakta pontosabb rendbe az iratokat, és készítette el a lajstromkönyveket.
A Directorium szerint a kategóriák és a bennük foglalt tárgykörök a következőképpen alakultak ki:
I. Acta publico-eceleasiastoica. Ide tartoznak azok az iratok, amelyeket egyházi vagy politikai hatóságok küldték meg az esztergomi érseknek különfélé tárgyakban, mert ezek egyházi ügyeket, helyeket vagy személyeket, suffraganeus vagy más püspököket, világi és szerzetes papokat, esetleg pusztán világi ügyeket is illettek, vagy pedig csak véleményezés végett kerültek a prímáshoz. Ide sorozták be az -I-III. kategória tárgyaira vonatkozó helytartótanácsi leiratokat és az általános érdekű alapítóleveleket is. A kategória jele az egykorú indexben P. E.
II. Acta fundationalia (fundationes ecclesiasticae, fundationes saeculares). Egyházi alapítványokon (fundationes esalesiastisae) azokat az alapítványokat értették, melyek a templomok javadalmazására, misékre, ájtatosságokra, a javadalmasoknak vagy szerzeteseknek eltartására, végül tanuló vagy megrokkant papok ellátására szolgáltak. Az ezekre vonatkozó iratok jele az indexben: F. E.
Világi alapitványokon (fundationes saeculares) azokat értették, amelyek egyházi kezelésben, de világi (felnőtt, vagy zsengekorú) személyek javadalmazására és ellátására szolgáltak, amilyenek a konviktusok, korházak, szegényházak, árvaházak és más egyedül, vagy közösen élő szegények részére tett alapítványok. Ide tartozik a tanulmányokra vagy az iskolákra vonatkozó iratok is. Jelük az indexben: F. S., ahol pedig külön oktatásügyi kategóriát állitottak fel, ott: De studiis et scholis.
III. Acta religionario-ecclesiastica et religionaria. Vallásügyi iratoknak (acta religionario-ecclesiastica) azokat tekintették, amelyeknek tárgyai a hit, az újabb tanitások, a szentségek, a szertartások, felmentések (nem katolikusoknak is) formahibás házasságok, helytelenül feladott keresztség voltak. Ide sorolták az apostaták ügyeit is. Az iratok jele az indexben: R. E.
Az előbbi alcsoporttól élesen el nem választott, elvileg másfajta vallásügyi iratok (acta religionaria) tárgya a nem katolikusok: protestánsok, görök keletiek, izraeliták vallásoktatása, vallásgyakorlata, lelkészeik kiszállásai a nem artikuláris helyekre, továbbá a lelkészek és iskolamesterek ügyei, esetleges kihágásai is. Az ezekre vonatkozó iratok jele az indexben: R.
IV. Acta qua ad primatem. Olyan személyek levelei, akik a prímást bizonyos ügyekben megkérdezték vagy kérdéssel fordultak hozzá, a nekik adott válaszokkal, de csak olyanokéi, akik az esztergomi főegyházmegye keretein kivül estek, vagy (püspököknél) nem voltak az esztergomi érsek suffraganeusai, vagy (ha a főegyházmegye kötelékébe tartoztak is) a felvetett ügy nem érintette a főegyházmegyét. Ilyen levelezés folyt pl. a kalocsai érsekkel, a boszniai (djakovári), csanádi, nagyváradi (latin szertartású), az erdélyi, vagy valamelyik külföldi püspökkel, illetve ezek káptalanaival, plébánosaival, egyházmegyéjükben élő szerzetesekkel vagy világiakkal, továbbá a kiváltságos szerzetesekkel, apátokkal és prépostokkal, szerzetes tartományfőnökökkel, továbbá vármegyékkel, városokkal, községekkel, vagy magánszemélyekkel, akiknek ügyei semmilyen vonatkozásban nem érintették a főegyházmegyét, inkább csak közvetítés végett jutottak a prímáshoz. Végül ide sorolták a felsőfokú egyházi biróság (forum superrevisorium) elé fellebbezett pereket és a velük kapcsolatos beadványokat, panaszokat, jelentéseket is. A kategória jele az indexben: Prim.
V. Acta suffraganeorum. Azt a levelezést sorolták ide, melyét a prímás a kormányszékek befolyása nélkül folytatott a suffraganeus megyéspüspökökkel, ezek helynökeivel, szentszékeivel vagy káptalanaival, illetve azokkal a panaszosokkal, akik a fentiekhez tartozó ügyekben valamilyen kegyet vagy igazságot kértek. A kategória jele az indexben: Suffr.
VI. Acta intraneorum. Az esztergomi főegyházmegye területén belül lévő személyek, helyek és tárgyak iratait sorolták ide, melyekre a kormányszékeknek nem volt befolyásuk; az ügyintézés kezdettől végig az egyházmegyén belül folyt le. Ide tartoznak a helynökökkel (a nagyszombatival és az esztergomival), a káptalanokkal, esperesekkel, plébánosokkal, szerzetesekkel , közületekkel vagy magánosokkal váltott levelek, melyek tárgyilag az érsek kormányzatát illető dolgokkal foglalkoznak. Itt kaptak helyet az egyházlátogatások (visitationes canonicae) iratai is. Azokat az iratokat azonban, amelyek a főegyházmegyén belül felmerült alapítványi vagy vallásgyakorlati kérdésekre vonatkoztak, az Acta fundationalia ill. Acta religionaria kategóriákba sorolták be. A kategória jele az indexben: Intr.
VII. Acta extraneorum seu miscellanea. Más egyházmegyében vagy külföldön keletkezett iratok, melyekre az esztergomi érsek ebben a minőségében nem tett befolyást, vagy amelyek nem érintették a főegyházmegyét, illetve olyan iratok, melyeket tudomásulvétel végett közöltek a prímással, vagy éppen ő hozott magával abból az időbél, amikor még más egyházmégye élén állt. Így ebben a kategóriában találhatók Barkóczy Ferencnek mint egri püspöknek ügyviteli jegyzőkönyvei, és egyéb iratai, Batthyány József bíboros érseknek szombathelyi préposti, erdélyi püspöki vagy kalocsai érseki minőségében keletkezett iratai. Ezek között számos olyan is van, amely Migazzi bíborostól származik, de az ennek (váci püspökségén alapuló) suffraganeusi minőségén kivül eső ügyekben. Fuchs Directóriuma megjegyzi, hogy Batthyány széles körű gyűjtőtevékenységére való tekintettel az egyébként az Archivum Vetus időkörébe eső Acta extranea-t is az Archivum Novum-ba osztották be, erre tehát a kutatásnál figyelemmel kell lenni. A kategória jele az indexben: Extr.
VIII. Acta Commissionis Ecclesiasticae. II. József 1782. szeptember 10-i rendelete alapján a Helytartótanács kebelében egyházi bizottság alakult, mely a prímás elnöklete alatt működött. A bizottság ügykezelésében keletkezett, és Batthyány kezébe jutott iratok szamára külön kategóriát állítottak fel. Megjegyzendő azonban, hogy ezek nem ordinariusi minősége folytán és nem a prímási irodán keresztül kerültek a levéltárba. A bizottság működésének különös tárgyai voltak az alapítványok, a klérus jövedelmének nyilvántartása, a szerzetesrendek felosztása, plébániák alapítása és regulációja, a püspökségek rendezése, a tanuló és munkaképtelenné vált papok ellátása, az egyetemes szemináriumok fenntartása, a régi egyházi fegyelemnek a jozefinus beavatkozás hatására történt visszaállítása, továbbá ugyanennek következtében tett intézkedések az istentiszteletnek, a templomoknak, körmeneteknek, ereklyéknek, búcsúknak stb. szabályozására. A kategória természetesen csak az Archivum Novumban volt található, később azonban itt megszüntették, és ma a Batthyány kormányzatát meghaladó időt átfogó külön gyűjtemény (I.10. fond) Az elenchus és az index ezeket az.iratokat is feltünteti, jelük: C. E.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
x
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
Másolatok léte és őrzőhelye
Kapcsolódó leírási egységek
Megjegyzések adatcsoport
Alternatív azonosító(k)
Rövidítés
Kapcsolódási pontok
Téma kapcsolódási pontok
Hely kapcsolódási pontok
Név kapcsolódási pontok
Műfaji Kapcsolódási pontok
Ellenőrző adatcsoport
Leírási azonosító
Intézmény azonosítója
Felhasznált szabályok és/vagy előírások
Állapot
A leírás részletezettségi szintje
A leírás készítésének felülvizsgálatának törlésének ideje
2015-06-30
Nyelv(ek)
Írásrendszer(ek)
Források
A leírás készítése és készítője
Bónis György, 1964