3364 találat látható

A falu első írásos említése 1566-ban történik. Tibód Székelyszenttamás filiája. Ez az állapot a 17. században is fennállt már, melyről a Rómába küldött jelentésekből értesülünk. 1638-ban Francesco Leone da Modica ferences szerzetes Tálold néven említi. Két évtizeddel később, 1657-ben Damokos Kázmér Rómába küldött felterjesztésében Tibob néven jegyzi fel 25 katolikus családdal. A település katolikus híveit nem érintette a reformáció, megmaradtak hitükben. Szent Erzsébet tiszteletére épített barokk stílusú kápolnája Török Pál költségén készült el. Ma Tibódon 120 katolikus él, kápolnájának védőszentje Sarlós Boldogasszony.

Tekerőpatakot az 1567-es regesztrum említi először. Egy 1583-as évi feljegyzés szerint Szent István tiszteltére épített fakápolnája volt, amelyet 1626-ban törökök pusztítottak el. Hívei Gyergyószentmiklósra jártak misére a kilyénfalviakkal együtt, ahol 1633-ban karzatot építettek részükre. 1724-ben lett önálló plébánia, és 1732-ig közös papja volt Kilyénfalvával. Temploma 1734-ben készült el a Gáborfi (Gáborffy) család támogatásával. 1801-ben tűzvész pusztította a falut, temploma is leégett a falu egyharmadával együtt. Templomát újjá kellett építeni a régi falak megtartásával. A most is létező, javítás alatt álló templom védőszentje Keresztelő Szent János.

A vaslábi hegyen 1660 körül épül kápolna a Gáborffy család segítségével Szent Sebestyén, Rókus és Rozália tiszteletére, az 1602. évi pestisjárvány emlékére. Ide évente kétszer zarándokolnak ki a tekerőpataki, kilyénfalvi hívek: pünkösd másodnapján és Szent Rozália napja utáni vasárnap, a búcsús szentmisére.

Teke települése a 14. században jelenik meg először az írásos dokumentumokban. Mivel flamand telepítés, így temploma egy századdal korábbra tehető. A hitújítás időszakában hívei evangélikusok lettek. A plébánia létrehozását a kolozsvári jezsuita misszió kezdeményezte, amely 1760-tól volt jelen Tekén. 1776-ban főkormányszéki beavatkozással telket is szereztek plébánia és templom részére. Mai templomát 1880-ban építették. A 18–19. században a kolozs–dobokai, majd 1882-ben a marosi főesperesi kerülethez tartozott.