3433 találat látható

Doboly József (1785–1859) káplán Csíkszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson, tanít Brassóban, továbbá plébános Mikóújfaluban és Marosportuson (1849-től).

Ditró neve 1567-ben fordul elő az oklevelekben. A 18. század elején Szárhegy filiája volt, és 1711-ben önállósult. Ditró első templomának építési ideje sajnos ismeretlen, de valószínű, hogy már 1500 előtt állt. A település régi temploma gótikus jegyeket hordoz, amelyek a jelenlegi Szent Katalin templom csúcsíves nagy ablakkeretén és a főbejárat kőkeretén érzékelhetők. A templomhelyet a Csibi család adományozta. Ezt a templomot 1746-ban nagyobbították, tornya 1753-ban épült. A templomhajót 1756–1767 között bővítették és építették újjá.

Az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom nem felelt meg az egyre nagyobb számú katolikus hívők befogadásának. A megnövekedett egyházközség nagyobb templom építését tette szükségessé már a 19. század második felében Takó János plébános idején, aki 1888-ban került Ditróba. A templomot Kiss István tervezte, az építkezést Kládek István szabadkai vállalkozó kivitelezte. Ezt a templomot 1911-ben áldotta meg Majláth Gusztáv Károly püspök, és 1913-ban szentelték fel Jézus Szíve tiszteletére.

A település középkori eredetű, jelentősen átépített templomát a református gyülekezet használja. 1785-ben Ábel Károly Szent István király tiszteletére szentelt kápolnát épített a katolikus hívek számára.

1921-ben megszervezett plébánia.
Korábban 1778-ig Érd, majd Nagytétény filiája volt, de 1854-től már önállóan anyakönyvezett.

Déva vára már a tatárjárás előtt létezett, plébániáját a 14. század elején említik az írott források. A reformációkor temploma a reformátusok kezére került. A plébániát bulgarita ferencesek állították vissza, akik 1710-ben telepedtek meg Déván, és a rendházat (plébániát) 1723-ban építették. Temploma Nagyboldogasszony tiszteletére épült. A várban is kápolna állt, 1725-től ezt is a ferencesek gondozták, azonban 1848-ban robbanás következtében leégett a várral együtt.

Dést holland és flamand telepesek alapították a 12. század közepén. 1214-ben Dees, 1236-ban Deeswar néven jelentkezik a forrásokban. Templomáról a 12. századból van tudomásunk, melyet az ágostonrendiek építettek Szűz Mária tiszteletére. Ennek a templomnak csak a tornya és a homlokzata maradt fenn. 1701-ben a rendház még használható volt, de a műemlékként őrzött tornyot 1938-ban felrobbantották. Plébániatemplomáról a pápai tizedjegyzékből értesülünk. Ennek alapjaira épült 1453–1456 között a ma is álló csúcsíves templom, amelyet Szent István tiszteletére szenteltek fel. A reformáció idejében a hívek a református felekezethez csatlakoztak.

Désen 1703-ban Lamprich Imre ferences szerzetes próbálkozott rövid ideig a katolikus hitélet újraindításával. 1712-ben P. Verner Konrad az ágostonrendi kolostor maradványaiban misézhetett. Ettől az évtől lett Dés önálló plébánia. Konrád ferences pap négy cellát, valamint egy kis kápolnát is épített a kolostorhoz. 1730–ra készült el a templom.

1234-ben Deesakna néven említik először az írott források, majd a pápai tizedjegyzékben is megjelenik. Már a tatárjárás előtt Szent Péter tiszteletére szentelt temploma volt. A második templom gótikus stílusban épült, mely 1618-tól a reformátusoké lett. Állapota megromlott, így a 20. század elején újat építettek. A katolikus bányászok részére 1750–1751 között építettek templomot. Désakna 1755-ben lett önálló lelkészség, és 1770-ben helyeztek ide külön plébánost. Jelenleg a dési ferencesek látják el.

Dénes Dávid (1924–2001)

Az írott forrásokban először 1567-ben jelentkező településen 1638-ban jeleznek egy az Agyagos-tetőn álló fakápolnát. Az 1671-ben épült fatemplomot, melynek szentélyét és részben hajóját boltozatot utánzó kazettás mennyezet fedte, a Szent Őrzőangyalok tiszteletére szentelték. A jelenlegi templomot 1833-ban kezdték építeni, a fakápolnát pedig eladták a székelysárdi görög katolikusoknak. Az egyházközség 1868-ban önállósult. 1898–1899-ben épült fel az iskola kántori lakással, 1902-ben az új papi lak, 1907-ben a szövetkezeti ház, majd 1912-ben a tanítói lakás.

A veszprémi egyházmegyében 1781-ben alapított plébánia. (Anyakönyvet 1764-től kezdve vezet)
1993-ban átcsatolva a székesfehérvári egyházmegyéhez