3226 találat látható

Brassóban a vallásos élet 1211-ben indult meg a Német Lovagrend letelepedésével a Barcaságban. Első templomuk a mai Fekete–templom helyén állott és Szent Katalin tiszteletére épült, amely a tatárjáráskor megrongálódott. A 14. századtól, mint plébániatemplom, rendeltetését a Fekete–templom vette át. Brassó katolikus hívei 1530 körül a lutheránus felekezethez csatlakoztak templomaikkal együtt. A mai plébániatemplom helyén állt az 1325-ben épült domonkos templom. A reformáció után sokáig raktárként szolgált, míg 1713-ban a Keresztelő Szent János tiszteletére épült templomot kapták meg a katolikusok, majd a domonkosokét. A jezsuiták kezdeményezéséből, a jelenleg is álló plébániatemplom 1773–1787 között épült barokk stílusban Szent Péter és Pál tiszteletére. Anyakönyvezése 1694-ben indult. Brassó és Nagyszeben vidéke, szászföldi központi településekként királyi kiváltságos területnek számítottak a középkorban. Dékánság elnevezés alatt működtek, nem tartoztak az erdélyi püspökséghez, missziós területnek számítottak. A katolikus restaurációt követően, az 1761–1762-es évi plébánia-összeírásokban már szerepelnek. 1766-ban dékánság (decanatus) név alatt tűnnek fel Brassó és Nagyszeben központokkal, és ugyanitt szerepel Miklósvár is főesperességként. Az 1761-es egyházmegyei sematizmusban a jelenlegi sepsi–barcasági főesperesség plébániáiból néhány a háromszéki főesperesi kerülethez tartozott: Szentivánlaborfalva, Miklósvár, Barót, Türkös és Illyefalva. Az egyházmegye ezen egyházi adminisztrációs területe a 18–19. században a Barcasági Dékánság és /Sepsi–/Miklósvári főesperesség (Decanatus Barcensis et Archidiaconatus Sepsi atque Miklósvár) név alatt működött. A jelenben is használt sepsi–barcasági főesperesség elnevezés a 20. század közepén alakult ki, és a két történeti földrajzi elnevezés összekötéséből származik. A kerület főesperességi központja a katolikus megújhodást követően Brassóban volt, 2005-ben költözött át Sepsiszentgyörgyre, ahol mindmáig található. Ez a főesperesség 1782-ben nyolc plébániából állt: Brassó, Barót, Miklósvár, Fogaras, Türkös, Bodza, Tömös és Törcsvár. Az 1846. évi sematizmusban 13 plébániával jegyzik. Ezek a következők: Barót, Bodza, Brassó, Hídvég, Felsőtömös, Illyefalva, Sepsikőröspatak, Miklósvár, Mikóújfalu, Sepsiszentgyörgy, Szentivánlaborfalva, Törcsvár és Türkös. Ez a felépítés 1882-ben is megmaradt. A sepsi–barcasági főesperességet jelenleg 19 plébánia alkotja, melyek között három 20. század végi, sepsiszentgyörgyi székhelyű plébánia is található.

Köpecen 1936-ban egy malomhelyiséget alakítottak át kápolnává és Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelték fel. A köpeci katolikus híveket Barótról látják el, levéltári anyagának töredéke is innen került elő 2009. októberében. Az iratanyagot Pénzes Lóránd történelemtanár különítette el a baróti irategyüttesből.

A település Bükszád–Üvegcsűr néven a gróf Mikó Imre üveggyára mellett terült el, ahol temploma is volt 1812-ben. Ezt a templomot 1830-ban lebontották, a falut pedig az Olt völgyébe költöztették be. Előbb Málnás filiájaként említik az egyházközséget, és mint plébánia 1815-ben önállósult. A plébánia és a kántori lak 1903-ban épült.

Sánta István született Vajdaszentivánon 1926. nov. 18-án. A gimnáziumot Marosvásárhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte, 1951-ben szentelték pappá Nagyváradon. 1951-ben Gyulafehérváron káplán, 1952-ben Szászsebesen majd Ojtozban, 1955-től Gyergyóalfaluban lelkipásztor. 1958-1964 között börtönben van, majd 1964-től 1970-ig Sepsikőröspatakon, 1970-1972 között Kőhalomban, majd 1981-ig Vulányban plébános. 1981-ben elhgyja az egyházmegyét és 1987-ih, haláláig Arad-Mosóicztelepen plébános.

Nagybaconban 1936-ban épült egy kápolnatemplom a Kapatán Imre által adományozott telken, szintén az ő támogatásával. Ezt a templomot Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelték fel. A nagybaconi katolikus híveket Barótról látják el, levéltári anyagának töredéke is innen került elő 2009. októberében. Az iratanyagot Pénzes Lóránd történelemtanár rendezte.

Ferencz Mihály szül. Ozsdola, 1902. nov. 17-én. 1927-ben szentelték pappá. 1931–1934 között Görgényszentimrén szolgált. 1936-ban került Sepsikőröspatakra. Itt halt meg 1961. február 16-án.

Sepsiszentgyörgy temploma már a 13. századból ismeretes. 1547-ben, gótikus stílusban építették át. A reformáció alatt református, majd unitárius kézre kerül, míg végül a reformátusok szerzik meg végérvényesen. A városba telepített Császári és Királyi Huszárezred katolikus katonái számára 1762-ben egy fakápolnát, majd 1786-ban egy kőkápolnát építettek. A ma is álló templomot 1832–1836 között építették Szent József tiszteletére a székely határőrezred költségén. Az építkezést Kovás Miklós püspök is 1000 forinttal támogatta. Mai alakját az 1895–1902 között végzett átalakítással és bővítéssel nyerte el. Noha már 1765-től anyaegyházként szerepelt, 1824–ig tábori lelkészként az illyefalvi pálosok és a minorita szerzetesek vezették. Ez után a sepsikőröspataki lelkész vezette a plébániát, majd 1849-től az illyefalvi, 1851-től a sepsiszentiváni (szentivánlaborfalvi) plébánosok látták el. 1854-ben kapott saját plébánost Kapatán Márton személyében. Katolikus iskolája 1915-ben létesült ferences nővérek vezetése alatt.

A Kézdii főesperesség már a 14. században létezett, feltehetőleg hozzá tartoztak a szomszédos orbai szék egyházközségei is, amelyeket viszont nem említ az 1332-1337.-es pápai tizedjegyzék. A reformáció hullámai ellenére a felső háromszéki katolikus élet továbbra is fennmaradt.1539-ben ismerjük a Kézdi széki alesperes lemhényi Balázs plébános nevét, aki az albisi Both Lukács Kézdi széki székbíró elleni perében az erdélyi vikárius ellen fellebbezett. Fehér János kutatásából ismert az 1546-ban hivatalban levő Demeter alsócsernátoni plébános és Kézdi széki alesperes valamint György dálnoki plébános, valamint Pál bikfalvi plébános és Sepsi széki alesperes neve. 1565-ből ismert Albert besenyői plébános és sepsi esperes neve. Juhász István feltételezése szerint a Háromszéki középkori archidiaconatusi szervezet változatlanul érte meg a reformációt. Ezt követően azonban a katolikus egyházszervezet felbomlott, a protestáns tanokat hívő barcasági szászok kiváltak az erdélyi püspök joghatósága alól. Mivel a felső háromszéki falvak megmaradtak katolikusnak, a Kézdii főesperesség túlélte az új hitterjesztést, de elvesztette orbai széket. A sepsi széki esperesség illetve ami megmaradt belőle, Barót ennek részévé vált. Így a három szék területén megalakult a Háromszéki főesperesség amelynek vezetői rendre a legnépesebb egyházközségek, így a lemhényi, gelencei, csernátoni, kézdiszentléleki, sárfalvi plébánosai közül kerültek ki. Itt jegyezzük meg, hogy a napjaink főesperesi központjában, a kézdivásárhelyi kantai plébánián a reformáció idején megszűnt a katolikus élet, melynek újraélesztését Nagy Mózes vállalta. 1680-tól minorita szerzetesek látták el az egyházközség vezetését 1965-ig. Ezt követően világi papok műkődnek itt, akik a főesperesi teendőket is ellátják.