3226 találat látható

államtitkár, főispán, egyházmegyei és bányai ker. felügyelő

Zetelakát a pápai tizedjegyzékben említik először 1333-ban. Középkori temploma a falu régi helyén állott. Erről a középkori templomról tanúskodik a mai templomtorony emeletén őrzött gótikus stílusú ablaktöredék. A település több fejedelmi kiváltságban részesült, az első kiváltságlevelet Bethlen Gábortól nyerte 1622-ben. Zetelaka egyházáról a fejedelemség idején is tesznek említést a források. Francesco Leone da Modica ferences szerzetes 1638-ban kelt jelentésében Szetalaka néven említi önálló plébániaként, felszentelt pap nélkül, ahol egy Benederium nevű licenciátus szolgáltatja ki a szentségeket és két filiája is van (Fenyéd és Küküllőkeményfalva). Közel két évtizeddel később, 1657-ben 500 hívővel jegyzik fel egy szintén Rómába küldött jelentésben. Damokos Kázmér 1668-ban Zotlaka néven említi, 1300 hívővel, 1670-ben pedig már Zetelaka néven terjeszti fel Rómába jelentését. Ekkor Zetelakát 1131 lélekszámmal jelöli. A falu második temploma a mai templom helyén épült 1615-ben. A tatárjárást követően, 1666-ban feljavították, 1755-ben pedig a templomhajót újították fel. A templomot 1852–1856 között kibővítették. Zetelaka jelenlegi templomát 1912–1923 között építették a régi templom titulusát megőrizve, Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A templomtól nyugatra elhelyezkedő Kisboldogasszony kápolna építési időpontja tisztázatlan, 1772-ből származó források azonban Szeredai Veronika költségén történt felújítását említik. Mostani plébániaépülete az új templommal egy időben épült.

Zalatna már a római korban nemes fémbányáinak köszönhetően virágzó bányatelep volt. I. Lajos magyar király külföldről származó bányász lakosait kiváltságokkal ruházta fel. Zalatna középkori katolikus lakói a hitújításkor reformátusok és lutheránusok lettek. A katolikus plébánia 1722-ben alakult újra. Templomát 1752–1753 között építették, az 1800-as évek elején a középhajó roskadozása miatt újjáépítették. A templomot 1848–1849-ben a Petru Dobra (román forradalmár) vezette román felkelők felgyújtották és kirabolták, a híveket 1848. október 23-án lemészárolták. A még életben maradtak elmenekültek. (Az 1200 katolikus hívőből az érchegységbeli lázadók 1848 októberében hétszáz embert gyilkoltak meg.) A templomot két évvel később, 1851-re újították fel. A plébánia levéltára 1848-ban szintén a tűz martalékává vált. Az előre gondosan elrejtett eredeti anyakönyvek megmaradtak, ezeket a plébánia újraalapítása óta, 1722-től vezettek.