3466 találat látható

A cserkészcsapat hazafias nevelés célját szolgálta. A csapat tevékeny résztvevője volt a Gödöllői Jamboree nemzetközi cserkésztalálkozónak. Magyarkúton, Hollókőn és a Börzsönyben is táboroztak. Tartottak táborbeszámolót, csapatünnepélyt, apród rajavatást, körzeti tiszti összejövetelt, őrsvezetői tanfolyamot, sportversenyeket. 1948-ban az akkori kormány döntéseként a csapat megszűnt (mint az ország valamennyi cserkészcsapata)

Az 1940. évi augusztus 30-i "Bécsi döntés" Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz. Ez alkalmat nyújtott a IX. egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez történő (vissza)csatolására.

A 18. században ferencesek, majd 1746-tól jezsuiták által pasztorált település.
A rend feloszlatásától (1773) egyházmegyei lelkészség,
1787-ben megszervezett plébánia.

A hitújítás után a református gyülekezet által használt abafájai középkori templomot 1752-ben sikerült visszaszerezni a katolikus hívek számára. A templomi pasztoráció mellett a 18–19. században a báró Bornemisza és a báró Huszár család udvarában ferencesek működtek. A plébániaszékhely kezdettől fogva Szászrégen volt. 1942-ben az abafájaiak egy önálló lelkészség felállítását kérték. A következő évben helyi lelkészt kaptak, aki azonban 1944-ben elmenekült a filia értéktárgyaival együtt. Az egyházközség 1939-től kultúrházat épített, amit 1972-ben vásárolt meg a néptanács.

Az egyházközség első ismert lelkésze Petrovics Jakab volt, aki 1735-ben kezdte el működését. 1782 előtti anyakönyvei elégtek. 1965-ben egyesült a tállyai evangélikus egyházközséggel.

1718-ban gróf Kornis István az unitáriusoktól visszavette és újjáépítette az abosfalvi templomot, amelynek felszentelését Mártonfi György püspök végezte. A 18. század végére a patrónusok hanyagsága miatt az épület újra romos lett, ezért 1791-ben megújították. Az iskola és a kántortanítói lak 1898-ban épült.

Abrudbánya már a rómaiak korában virágzó bányatelep volt. Középkori német telepesei a tatárjárás előtt kaptak privilégiumot I. Bélától. Ebből a korból már Szent Miklós tiszteletére épült templomuk ismert. A hitújítók elfoglalták a katolikus templomot, a hívek kitértek régi hitükből. A katolikus restauráció kezdetén, 1717-ben jezsuita atyák próbálkoztak újbóli katolizálással, és tíz családot nyertek vissza a római katolikus felekezetbe. Első plébánosát 1740-ben nevezték ki. A katolikusok 1765-ben kapták vissza templomukat az unitáriusoktól. A papilakot 1797-ben építették. Jelenleg Gyulafehérvárról látják el.

Ádámos középkori eredetű templomát az unitárius gyülekezet használja. A katolikus egyházközségnek Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnája van. 1882-ben Szőkefalva filiája volt, 1899-től Dicsőszentmártonhoz csatolták.

Az 1786. évi névtárban már létező espereskerületet 1810-től nevezik adonyinak.
Az egyházmegye belső igazgatási struktúrájának 1949. évi átszervezésekor megszűnt;
az 1993. évi egyházmegyei határrendezéskor más területi joghatósággal újjászervezett,
2004-ben megszüntetett espereskerület.

Agárdpuszta, Agárd praedium Velence filiájaként tűnik fel 1810-ben a névtárakban. Kápolnája 1814-ben épült.
(1862-ben plébániává szervezik; majd 1945-ben Gárdonyba költözik. A mai Agárdi R.K. Plébánia 1963-ban került megszervezésre, nem tekinthető közvetlen utódjának.)

A település egyházilag a középkorban Nyárádszentbenedekhez tartozott. A marosvásárhelyi jezsuita szerzetesek missziója eredményeként 1714-től a faluban plébánia alakult és kápolna épült. A később újjáépített kápolnát az 1859–1862 között emelt, jelenleg is használt templom váltotta fel. 1944-ben a templomot számos találat érte, falai meghasadtak, tetőzete, akárcsak a plébániáé tönkrement. Ugyanekkor a levéltári anyag is megsemmisült.

1860-ban megszervezett plébánia.
A község korábban 1824-ig Vajta; majd 1824-1860 közt Sárszentmiklós filiája volt.

Alcsút Vértesacsa filiális települése volt 1788-ig, majd Felcsúthoz tartozott.
Lelkészségét 1945-ben szervezték meg, plébánia-rangra 1950-ben emelték.
Istentiszteleti helye 1880-tól a fõhercegi kastély kápolnája volt, temploma csak 1907-ben épült.
Alcsút polgári községet 1950-ben közigazgatásilag egyesítették Vértesdobozzal, 1957-ben az egyházigazgatás is megtette a lépést. (Vértesdoboz addig Tabajd filiája volt.)

Alexa Ferenc tanító volt.