3433 találat látható

Sándor Imre (1893–1956) tanulmányait a bp-i központi szemináriumban végezte. Káplán Gyulafehérváron, Gyergyóremetén, továbbá hittanár Székelyudvarhelyen. 1930-tól a Katolikus Népszövetség igazgatója, 1939-től vicarius generalis, 1940-45 között a kolozsvári Általános Helytartóság Általános Helynöke, majd nagyprépost (1946-tól), illetve ordinarius delegatus (1950-51). Letartóztatták 1951-ben, 1956-ben lelte halálát a Ramnicul-Sarat-i börtönben.

Sánta István született Vajdaszentivánon 1926. nov. 18-án. A gimnáziumot Marosvásárhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte, 1951-ben szentelték pappá Nagyváradon. 1951-ben Gyulafehérváron káplán, 1952-ben Szászsebesen majd Ojtozban, 1955-től Gyergyóalfaluban lelkipásztor. 1958-1964 között börtönben van, majd 1964-től 1970-ig Sepsikőröspatakon, 1970-1972 között Kőhalomban, majd 1981-ig Vulányban plébános. 1981-ben elhgyja az egyházmegyét és 1987-ih, haláláig Arad-Mosóicztelepen plébános.

A települést kezdetben az abai jezsuiták látták el, 1770-től Sárszentmiklós filiája volt.
Önálló plébániává 1862-ben szerveződött..

A kézdi–orbai főesperesi kerület egyik legrégebbi plébániája. Nevezetes a Damokos Kázmér püspök által összehívott 1685-ös egyházmegyei zsinat, amelyet a település könnyű megközelíthetősége miatt tartottak itt. A reformáció ugyanis megtépázta a közeli Kézdivásárhely katolikusságát, így ott nem lehetett zsinatot tartani. A 17. század végén a szomszédos Nyújtod filiája, majd 1783-tól újból önálló egyházközség lett.

A falu Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1685-ben épült, 1775-ben javították, de az 1802-es földrengés olyan mértékben károsította, hogy hatósági felszólításra végül 1817-ben le kellett bontani. A hívek az Erőss Gábor által ajándékozott telken, a papilakkal szemben kápolnát építettek, amely a hívek töredékét volt képes befogadni. Ezért 1826–ra új templomot építettek gróf Szepessy Ignác püspök és gróf Ferrati Erzsébet pénzadományából. Az építkezést báró Purcel János a 2. székely határőr gyalogezred kapitánya felügyelte.

A település 1755-től Aba filiája, 1788-tól plébánia.

A Nagyernyéhez tartozó sáromberki katolikus hívek 1899-től magánházban, 1905-től a Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt kis templomban vettek részt misén.

A település Perkáta filiája 1788-ig, amikor plébániává szervezik.

1757-ben helyben lakó ferences lelkésszel önállóan anyakönyvező település, de Szabadbattyán filiája.
1818-ban megszervezett plébánia
1997-ben visszaminősítik filiává, matere egykori filiája, Sárszentmihály.

1943-ban önállósuló lelkészség, 1962-től plébánia.

A település kezdetben Vajta filiája.
1770-től plébánia.

A tolnai német evangélikusok történetírója.