Veszprémi Főegyházmegye

Azonosítási adatcsoport

Entitás típusa

Szervezet/testület

Kitüntetett névalak

Veszprémi Főegyházmegye

Párhuzamosan használt névalakok

  • Veszprémi Érsekség

Egyéb szabvány szerinti névalak(ok)

Egyéb névalak(ok)

  • Veszprémi Egyházmegye
  • Veszprémi Püspökség

A szervezetek/testületek egyedi azonosítói

Leírási adatcsoport

Létezés időköre

1001–

A levéltár története

A 10. század legvégén Géza fejedelem által alapított egyházmegye széles sávban húzódott keresztül a Dunántúlon a Drávától egészen a Dunáig. Területe a középkorban magában foglalta Somogy, Zala, Veszprém és Fejér megyéket, valamint a később megszűnt Pilis megyét. A püspökség több szállal kötődött a magyar királynékhoz. Veszprém, már Géza fejedelem felesége, Sarolt óta a „királynék városa” volt. Az egyházmegye főpásztorának volt joga a királynék megkoronázása, s egyben ők lettek a mindenkori királyné kancellárjai. Az uralkodók gyakran bíztak rájuk diplomáciai szolgálatokat. A diplomata-püspökök sorában a legismertebb a Mátyás király idején élt Vetési Albert (1458–1486) volt. A 15. század második felétől egyre több püspök kényszerült katonai feladatok felvállalására is, mint például a híres törökverő Beriszló Péter (1512–1520).

A 16. század török hódításai nem kímélték az egyházmegye területét sem. A Balatontól délre és keletre elterülő védtelenebb területek már a hódítás első évtizedeiben az oszmánok kezére kerültek, de maga a püspöki székhely, Veszprém sem volt biztonságban. Emiatt 1544-ben mind a káptalan, mind a püspök úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost. A káptalan Sopronba, a püspök pedig védettebb várába Sümegre költözött. Magát Veszprémet első ízben 1552-ben foglalták el a török csapatok másfél évtizedre. Ezen kívül még további két alkalommal került a törökök kezébe a tizenötéves háború harcaiban, 1593 és 1598 között; illetve egy rövid időre 1683-ban. E néhány év kivételével magyar (és német) végvári katonaság uralta a települést. A Sümegen élő vagy országos politikai feladatokkal megbízott püspököknek kevés lehetőségük nyílt az egyházmegyéjükben élő hívek lelkigondozására. A káptalan már 1630-ban visszaköltözött vissza a városba, a püspök visszatérésére pedig még egy évszázadot kellett várni.

A 18. század elejétől az egymást követő püspökök, főként Volkra Ottó János (1710–1720), Acsády Ádám (1725–1744) és Padányi Bíró Márton (1745–1762) nagy eréllyel láttak hozzá az újjászervezéshez. Az elpusztult templomok, plébániák felújítása és újjászervezése, a protestánsok áttérítése, valamint a papnevelés újjáélesztése mellett gondot fordítottak az egyházi fegyelem megszilárdítására is. Erre az időszakra esik az egyházmegye területének első nagy átszervezése is. 1777-ben Fejér megye területén létrehozták a székesfehérvári püspökséget, a vasi és nyugat-zalai plébániákat pedig az újonnan alapított szombathelyi püspökséghez csatolták. Ugyanekkor került át a pápai főesperesség a győri püspökségtől a veszprémihez. Az egyházmegye 19. századi főpásztorai közül Kopácsy József (1825–1842) a nemzeti ügy támogatójaként 1833-ban elrendelte a magyarnyelvű anyakönyvvezetést, 1834-ben tanítóképzőt alapított, Ranolder János (1849–1875) pedig elsősorban az az irgalmas nővérek számára alapított lányiskoláival (a Ranolder-intézetekkel) tette emlékezetessé nevét.

A 20. század elején Hornig Károly püspök (1888–1917) a magyar püspökök közül elsőként adatta ki a püspökség római okmánytárát, 1907–1910 között pedig neoromán stílusban „restauráltatta” a székesegyházat. A század második fele azonban ismételt megpróbáltatásokat hozott úgy az ország, mint az egyház életébe. A második világháború alatt volt az egyházmegye püspöke Mindszenty József (1944–1945), a későbbi prímás, akit akkor a nyilas diktatúra zárt börtönbe. Egyik utódja, Badalik Bertalan (1949–1965) domonkos szerzetes a kommunista diktatúra alatt, 1957-től főpásztori idejének második felét, hejcei magányban, egyházmegyéjétől távol volt kénytelen tölteni. A rendszerváltozást követően, 1993-ban újabb szervezeti átalakuláson esett át az egyházmegye. A Balatontól délre eső Somogy és Zala megyei területekből II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte.

Helyek

Jogállás

római katolikus főegyházmegye

Funkció, foglalkozás, tevékenység

Feladatkör, hatáskör

Szervezeti felépítés/geneológia

Tágabb összefüggések

Kapcsolatok adatcsoport

Access points area

Occupations

Ellenőrző adatcsoport

Iratképző azonosító

Intézmény azonosítója

Felhasznált szabályok és/vagy előírások

Állapot

A leírás részletezettségi szintje

A leírás készítésének, felülvizsgálatának és törlésének ideje

Nyelv(ek)

Írásrendszer(ek)

Források

Lukcsics József, A veszprémi egyházmegye könyvészete, Veszprém, 1909. – Reprint: szerk., kieg. Mezei Zsolt, Pápa, 2001.
A veszprémi püspökség római oklevéltára, I–IV, s. a. rend. Fraknói Vilmos–Lukcsics Pál, Bp., 1896–1907.
Kumorovitz L. Bernát, Veszprémi regeszták 1301-1387. Bp. 1953 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II/2).
Molnár Antal, Jezsuita missziók a veszprémi püspökség hódolt részein, in A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon, Bp., 2003 (METEM-könyvek, 44), 121-166.
[Molnár István et al.], A veszprémi egyházmegye papságának névtára 1975, Veszprém, 1975.
Róka, Joannes, Vitae Vesprimiensium praesulum, Posonii, 1779.
Pfeiffer János, A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950), München, 1987 (Dissertationes Hungariae ex historia ecclesiae, 8).

A veszprémi egyházmegye múltjából
1. Lukcsics Pál–Pfeiffer János, A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában, Veszprém, 1933,
2. [Mindszenty] Pehm József, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora, Zalaegerszeg, 1934.
3. Bedy Vince, A felsőörsi prépostság története, Veszprém, 1934.
4. Horváth Konstantin, Az „Egyházi értekezések és Tudósítások” (az első magyar kat. teol. folyóirat) története 1820–1824 – Verseghy Ferenc és Horváth János levelezése 1819–1822, Veszprém, 1937.
5. Molnár Ernő, A nagyjenő-tüskevári páloskolostor, Budapest, 1936. – Reprint kiadás: Devecser, 1996.
6. Aggházy Mária, A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században, Veszprém, 1937.
7. Meszlényi Antal, Gróf Zichy Domokos veszprémi püspök (1842–1849) egyházlátogatása 1845–1846-ban, Veszprém, 1941.
8. Hermann Egyed–Eberhardt Béla, A veszprémi egyházmegye papságának könyvkultúrája és könyvállománya a XIX. század elején, Veszprém, 1942.
9. Pfeiffer János, A veszprémi káptalan újkori statútumai (1667–1780), Veszprém, 1943.
10. Pfeiffer János, A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554–1760), Veszprém, 1947.
11. Hermann Egyed, Kurbély György veszprémi püspök 1755–1821, Veszprém, 1947.
12. Hoss József, A kaposvári plébánia története, Veszprém, 1948.
13. Petrák Mihály, Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725–1744, Veszprém, 1949[1950].
14. Takács Lajos, Ranolder János veszprémi püspök élete és munkássága, 1806–1875, Veszprém, 1987 [!1988].
15. Bozsóky Pál Gerő, Segesdi krónika, Szeged, 1993.
16. Körmendy József, Gr. Volkra Ottó Ker. János veszprémi püspök élete és munkássága, 1665–1720, Veszprém, 1995.
17. Rott Nándor veszprémi püspök bérmálási feljegyzései, 1921–1938, s. a. rend. Körmendy József–Rajczi Pál, Veszprém–Pápa, 2000.
18. Gutheil Jenő, Veszprém város okmánytára (1002–1523), szerk. Hermann István, Veszprém, 2007.
19. M. Tóth Antal, A veszprémi egyházmegye 18–19. századi zenéje, Veszprém, 2007.
20. Érszegi Géza–Solymosi László, Veszprém város okmánytára: Pótkötet, Veszprém, 2008.
21. Huchthausen Lajos, Billingérezések: Történetek a veszprémi egyházmegye XX. századi életéből, s. a. rend. Karlinszky Balázs, Veszprém, 2009.
22. Megyetörténet: Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére, szerk. Hermann István–Karlinszky Balázs, Veszprém, 2010.
23. Aedes jubilat: Tanulmányok a veszprémi székesegyház 1910. évi újraszentelésének tiszteletére, szerk. Karlinszky Balázs–Varga Tibor László, Veszprém, 2011.
24. A veszprémi káptalan 1727. és 1755. évi urbáriumai, s. a. rend. Kálmán Dániel, Mihalik Béla Vilmos, Zarnóczki Áron, Veszprém, 2012 (A Veszprémi egyházmegye múltjából, 24).

Takács J. Ince OFM–Pfeiffer János, Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17–18. században, I-II, szerk. Kapiller Imre, összeáll. Mezei Zsolt, Pápa–Zalaegerszeg, 2001. – Eredetileg „A Veszprémi Egyházmegye múltjából” sorozat 14. kötete lett volna 1949-ben.

A leírás karbantartására vonatkozó megjegyzések

  • Vágólap

  • Exportálás

  • EAC