Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- (1305) 1700–1984 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
8,52 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Ebesfalván – a későbbi Erzsébetvárosban – az első örmények szintén a 17. század második felében jelentek meg. II. Apafi Mihály fejedelem 1696-ban Ebesfalvát az erdélyi örmények közigazgatási székhelyévé minősítette, kiváltságlevelében bíróválasztási jogot adott a helyi örményeknek és meghatározta az örmények bírájának hatáskörét. A katolikus egyházzal való uniót követően az örmények 1708-ban örmény szertartású plébániát szerveztek, Első templomukat 1725-ben építették Szentháromság tiszteletére. Ezt a templomot fekvése miatt kétszer is árvízkárosodás érte (1763, 1773). Megszületett az igény egy tágasabb és biztonságosabb földrajzi téren építendő templomra. Így épült fel az Issekutz Vártántól és Manótól megvásárolt központi fekvésű telken az új és impozáns megjelenésű templom. A főtéri hatalmas templomot, amelynek Árpádházi Szent Erzsébet a védőszentje, 1766–1791 között építették. A főtéri hatalmas templomot, amelynek Árpádházi Szent Erzsébet a védőszentje, 1766–1791 között építették. Főhomlokzata számos vonásban hasonlóságokat mutat a kalocsai székesegyház homlokzatával. A mechitarista szerzeteseknek a városba való letelepedését követően, 1753-tól ismert Szent Péter és Pál tiszteletére épült templomuk illetve rendházuk. A 19. század első évtizedeiben felújított és átalakított templomukat a 20. században a római katolikusok megvásárolták és mindmáig használják. A városban összesen kilenc örmény kápolna és templom épült a hívek jóvoltából az elmúlt évszázadokban.
A megőrzés története
Erzsébetváros örmény katolikus plébániájának archívuma egy méreteiben nagy mennyiségű, tartalmában pedig igen gazdag történeti forrásokkal rendelkező iratgyűjtemény. A település monográfusa és egykori plébánosa, Ávedik Lukács idézett művében említést tesz a plébánia könyvtáráról és levéltáráról, amelyet működése idején tettek rendbe, és amelyet könyvének megjelenése után egy évszázaddal is ugyanott és ugyanúgy találtunk meg.
Az iratörökség értékes adatokkal szolgál nemcsak az egyházigazgatási szervezet működéséhez, hanem egy kisebbségi rítusú egyház és tagjai történetének megismeréséhez is. A levéltár korábbi tárolását a Szent Erzsébet templom sekrestyéje fölött található könyvtárteremben oldották meg a 19. században készíttetett könyves szekrények alsó fiókos részében. A 20. századi iratokat a sekrestye egyik faszekrényében tárolták. Állapotuk, az idők folyamán rájuk rakódott porréteget leszámítva, megfelelő volt. Biokémiai károsodás nem veszélyeztette az állományt.
A mára megfogyatkozott számú plébánia levéltárát 2010. szeptember 13-án és 16-án gyűjtöttük be az újonnan kialakított Szamosújvári Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltárba. Az iratok rendezését 2010. október 20–23. között végeztük ugyanott. A rendezésben közreműködtek: Paulik Ágnes (Magyar Országos Levéltár – főosztályvezető-helyettes, Budapest), Barabás Kisanna (Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltára – levéltáros, művészettörténész), Spiegel Eszter (levéltár szakos hallgató – Budapest, ELTE) és Puskás Attila (Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Szamosújvári Gyűjtőlevéltára – levéltárkezelő).
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A plébániai iktatott levelezés főesperességi és plébániai ügyviteli iratokat, valamint gazdasági jellegű okmányokat is magába foglal. A főesperességi vonatkozású okmányokat – iktatókönyv és így a pontos megkülönböztetés lehetőségének hiányában – megtartottuk a plébániai iratsorozatokban. Ez az állag több, értékes 18. századi eredeti és/vagy másolatban fennmaradt okmányt foglal magába. A helyben tapasztalt levéltári renden belül Ávedik Lukács és Kovács Bálint levéltári kutatásának nyomai is azonosíthatók voltak.