20033 találat látható

A kötet a még szerzetesi igazgatás alatt kezdődő anyakönyvi bejegyzéseket tartalmazza.

Az egyházközségi karitászszervezet iratai 1934-1940 között.
Segélyezettek névjegyzékei, átvételi elismervények.

Leltárak, pénztárkönyvek, látogatónaplók, historia domus.

Historia domus

Decreti cosi Generali, come Provinciali. Lettere messiue tanto del Patre Generale questo P. Provinciale (vegyes feljegyzések és iratmásolatok az 1642-1696 közötti évekről). – Liber in quo capitula generalia et provincialia annotantur, intimationes quoque eorumque. (1659-1712).

Liber in quo continentur mandata et litterae mandata et litterae tam Patrum Generalium (1656-1688) quam Provincialium (1656-1676), item Visitationum eorundem Patrum (1656-1681), item Bulla et litterae apostolicae (1656-1750), litterae episcopales (1665-1668), litterae denique generis diversi (1750). – Kívül: Archivi Liber XVIII. in quo continentur I. Bullae Apostolicae, II. Litterae Episcoporum III. Litterae diversorum in negotiis maioris momenti.

Archivi Domus nostrae Podolinensis Liber II. in quo continentur spectantia novitios, videlicet admissio eorumdem ad habitum religiosum (de annis 1650-1720), adventus (de annis 1653-1719), discessus (de annis 1681-1689), visitatio, dimissio, scrutinium ante professionem (de annis 1679-1740). Renovatus et in Ordinem redactus Anno Domini 1681. Mense novembri. Kódexkötés!

Archivi Domus nostrae Podolinensis Liber III. in quo continentur adventus, visitationes, discessus, litterae, ordinationes sive mandata, declarationes maiorum superiorum ac etiam Sac. Congregationis et Nuntiorum Apostolicorum (de annis 1642-1745). Renovatus, et ex alÿs libris exscribi coeptus Anno Domini 1681 Mense Novembri. – Kívül: Archivi Liber III. in quo Adventus, visitationes, discessus … iuxta singulorum annorum serie). – Melléklet: kottás kódexlap, egykori borítója! –Mf.: MOL, 12682/2.

Kívül: Liber V. in quo professiones in hac Podolinensi domo factae inscribuntur. – Kódexkötés!

Az 5. kötet másolata 1694-ig, majd az 1695–1712 éveket ebből másolták oda. – Kívül: Liber Archivi Collegii Podoliniensis Sch. P., in quo origo, fundationis collegii hujus, tum incrementa, acta praecipua et gratiae benefactorum adnotata sunt. – Mf: MOL, 12683/6.

Kívül: Liber XXXIII. Collegii Podoliniensis Sch. P. in quo continentur quaedam capitula generalia et provincialia, postea litterae PP. Generalium et Provincialium, decoranda diligentia magistrorum.

A 19. kötet folytatása 1828–1922 között. – Kívül: XXXVI. Historiae domus Podolinens. Schol. Piarum ab anno Christi 1828.

A diákokat keresztnevük kezdőbetűje szerint csoportosítva, és azon belül évek szerint közli. – Mf: MOL, 12683/5.

előrenyomtatott rulla

A levéltár gyűjtőköre a kolozs–dobokai és a torda–aranyosi főesperesi kerületek egyházközségeire terjed ki. A főesperességi levéltár mellett jelenleg 15 plébánia (Egeres, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Kisbács, Kolozs, Kolozsmonostor, Kolozsvár – Szent Mihály, Kolozsvár – Szent Péter, Magyarfenes, Mócs, Nagysármás, Alsójára és Sinfalva) és 5 filia (Gyalu, Hidalmás, Szamosfalva, Szentmihályfalva és Várfalva) iratanyaga található hozzáférhető állapotban. A levéltár további feladata a torda–aranyosi főesperesi kerület plébániai levéltárainak összegyűjtése.

Az itt őrzött plébániai levéltárak közül a kolozsvári Szent Mihály plébánia levéltára kitűnik a főegyházmegye mintegy 150 plébániai levéltára közül úgy mennyiségével (55 ifm), mint történeti értékével. Régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron, a toronybeli levéltárból ugyanis néhány tucatnyi 14–17. századi eredeti oklevél is előkerült. Az oklevéltár 42 darab középkori (Mohács előtti, melyből 16 eredeti példány), összesen pedig 149 darab, 1341–1892 között kiállított eredeti oklevélet és oklevélmásolatot tartalmaz. Tárolásuk speciális, fémből készült, fiókos tárolószekrény segítségével volt megoldható. A sérültebb oklevelek közül 35 darabot a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumának támogatásával 2013-ban restaurálták a gyulafehérvári laboratóriumban.

Az első világháborúban Románia 1916. augusztus 27-én hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának és csapatai a Vöröstorony szoroson át benyomultak Erdélybe. Szeptember elején többek között elfoglalták a katolikusok lakta Csík megyét is és az elfoglalt vidékekről sokan menekültek el a belső erdélyi területekre. Az állami intézkedések mellett, az Erdélyi Püspökség is menekültügyi kirendeltséget állított fel, amelynek csekély mennyiségű iratanyaga került elő a rendezés során. A forrás érdekessége és a kirendeltség külön iratkezelése indokolta külön állagban való elhelyezést. Az iratok a megmaradt iktatókönyv segítségével és átnézéssel kutathatók.

Az erdélyi egyházmegyéről már az 1760-as években jelent meg nyomtatott sematizmus, majd a későbbiekben ezek folyamatosan láttak napvilágot. Az állagban a dualizmus korától kezdve azokat a részben nyomtatott, részben kéziratos dokumentumokat helyeztük el, amelyeket a később nyomtatásban megjelent munkák elkészítéséhez használtak fel. Kisebb forrásértékű, egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházmegyei levéltár harmadik nagyobb egysége a gazdasági levéltár, amelynek egyik részét a püspökség uradalmi iratai képezik, 1614-től kezdődő időhatárral. A másik részét már a dualizmus korában felállított Számvevői, később Gazdasági Hivatal megmaradt iratai alkotják. Az e fondcsoportba tartozó anyagok nagyon változó forrásértékűek. A rendezésnél alapvető szempontunk volt, hogy az óriási pusztulás után minden, látszólag legcsekélyebb értékű iratot is meg kell őrizni. A tulajdonos külön óhaja volt, hogy a 20. századi, forrásérték szempontjából jelentéktelennek tűnő anyagokat is őrizzük meg. Tekintettel arra, hogy az ilyen fondok, vagy állagok mennyisége nem túl jelentős elfogadtuk azt az álláspontot, hogy néhány ilyen iratsorozat kordokumentumként megtartható. A püspökségnek Alsó-Fehér megyében kiterjedt birtokai voltak, amelyek közé tartozott például Diód, Diómál, Herepe, Kisfalud, Magyarigen, Ponor, Remete, Sárd, Tótfalud, Poklos, Pojána, Gaurány, Metesd, Felsőgáld, Bendek, Táté, Drobár, Sóspatak, Csügöd, Strása és Dálya. A fennmaradt iratok társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti szempontból egyaránt érdekes források és eddig valószínűleg ismeretlenek.

Fuchs Vilmos gyűjteményéből származó családi iratok Tomasek Miklós által készített egyszerű másolatai

Az 1824–1848 között keletkezett házassági iratok, az akkori gyakorlatból adódóan, a plébániai iktatott iratok között maradtak.