3606 találat látható

Az első fennmaradt protocollum II. József korából maradt meg, értelemszerűen német nyelven. 1790. május 1-től a jegyzőkönyveket már latin nyelven vezették egészen 1847 végéig. 1848. február 10-től, magyar nyelvre tértek át és november 13-ig folyamatosan vezették. A sorozat végén 1849-ből is megmaradt egy jegyzőkönyv, amely 1849. június 11-től, augusztus 2-ig tartalmaz adatokat. A jegyzőkönyvekben a guberniumi iktatószám, a saját ügyosztályi szám, a dátum és az iratok tárgya, illetve a határozatok találhatók. A sorozat használata elsősorban a tájékozódást segíti, de így is nagy a forrásértéke. Kutatása az iktatókönyvekkel és egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A Protocollum exhibitorum in ecclesiasticis címet viselő segédletek 1787 és 1790 között német nyelvűek. A 176/1790-es számtól kezdve a segédleteket már latinul vezették és 1848 elejétől tértek át a magyar nyelvre.

A Státus irattárába több mint egy évszázad alatt nagyon sok olyan anyag is került, amelynek valamilyen szempontból maradandó értéke van, de nem tartozik a Státus levéltári anyagához. Ezeket az iratokat és különféle dokumentumokat e vegyes fondban helyeztük el és az egyes raktári egységeknél közöljük a bennük található fontosabb iratok rövid tárgyát. A fond anyag egyenkénti átnézéssel kutatható.

A Tanulmányi Osztály (Commissio Litterariae, Schul Commission) a Gubernium keretében a katolikus iskolaüggyel foglalkozott. Ennek jogutódja is az Erdélyi Katolikus Státus lett így jegyzőkönyvei és segédletei később a levéltárba kerültek.

A levéltárban megmaradt jegyzőkönyv sorozat első kötetét még német nyelven kezdték vezetni, majd 1790. május 7-től latin nyelvre tértek át. A továbbiakban 1848. február 10-én tértek át magyar nyelvre és december 22-ig így vezették tovább a jegyzőkönyveket. 1849. június 11 és augusztus 10 között ismét készültek magyar nyelvű jegyzőkönyvek, amelyek megtalálhatók a levéltárban. Az előző állaghoz hasonlóan e sorozatban megtaláljuk a guberniumi és ügyosztályi számokat és az ügyek részletes leírását. Iskolatörténeti szempontból az anyag különleges forrásértékű, kutatása az iktatókönyvekkel, illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A Protocollum exhibitorum in Litterariis címet viselő iktatókönyvek a jegyzőkönyveknél is korábbi időponttól maradtak meg. 1787 és 1790 között német nyelvűek, majd a 151/1790-es számtól kezdve latin nyelvűek. 1848 elejétől a segédleteket magyarul vezették.

A Gubernium Alapítványi Osztálya (Commissio in re Fundationum, Stiftungs Commission) az erdélyi római katolikus egyház legkülönbözőbb alapítványainak ügyeit intézte. Az előző kettőhöz hasonlóan jogutódja az Erdélyi Katolikus Státus lett, így jegyzőkönyveit és segédleteit annak levéltára őrzi.

Az első Protocollum 1790. január 11-től kezdődik még német nyelven, majd 1790. június 9-én tértek át a latin nyelv használatára. 1848. február 10-től december 22-ig már magyarul vezették a jegyzőkönyveket. 1849. június 8 és augusztus 6 között néhány további, magyar nyelven vezetett jegyzőkönyv is megmaradt. A korábbiakhoz hasonló módon a kötetekben megtalálhatók a guberniumi és a saját ügyosztályi számok, illetve a tárgyalt ügyek leírása. Művelődéstörténeti és egyháztörténeti szempontból egyaránt értékes forrásanyag, amelynek kutatása az iktatókönyvek segítségével illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A Protocollum exhibitorum in Fundationalis címet viselő segédlet sorozat 1787-től maradt meg. Kezdetben német nyelvű, majd a 81/1790-es számtól kezdve latin nyelvre tértek át. 1848 elejétől a segédletet magyarul vezették.

Az októberi diploma után 1861-ben az Erdélyi Katolikus Státus újra kezdte működését és felújultak a Gubernium egykori ügyosztályai is. 1869-ig változatlanul vezették az egyházügyi, tanulmányi és alapítványi jegyzőkönyveket és ebből a korból már az eredeti iratok is megmaradtak. A rendezés során kérdésként merült fel, hogy az 1861–1869 közötti jegyzőkönyveket az előző három fond anyagához csatoljuk, vagy a későbbi jegyzőkönyvekkel együtt helyezzük el. Tekintettel arra, hogy ezekhez az évekhez már az iratok is rendelkezésre állnak, úgy döntöttünk, hogy fond határnak a politikatörténeti szempontból is indokolt 1849-et tekintjük és az abszolutizmus korából megmaradt köteteket a dualizmus-kori sorozathoz csatoltuk. Az eredeti iratok együtt tartása is ezt indokolta.

Az Erdélyi Katolikus Státus jegyzőkönyvei 1861-től, három év kivételével hiánytalanul maradtak meg egészen a II. világháborúig. Az 1861-es évből csak alapítványi és egyházügyi jegyzőkönyv maradt meg, 1862 és 1869 között mind a három ügyosztály jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak. A kötetek szerkezete hasonló az 1848 előttihez, tartalmazzák a beadvány leírását és az ügyben hozott határozatot. 1870–1872-ből hiányoznak a jegyzőkönyvek majd 1873. május 12-én már „Az erdélyi püspökmegyei romano katolikus status” igazgatótanács üléseinek jegyzőkönyvei következnek. Innen kezdve hiánytalan a sorozat egészen 1942. október 21-ig. Sajnálatosan a II. világháború alatti és utáni jegyzőkönyvek egyelőre nem találhatók. A jegyzőkönyveket 1934. júniusától gépiratként őrizték meg. A sorozat a modernkori erdélyi katolicizmus történetének egyik legfontosabb forrása. Kutatása a kötetek átnézésével történhet.

Az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos iratai 1861-től folyamatosan maradtak meg. Az iratok nyelve ekkortól már döntő többségében magyar, de előfordul még német és latin nyelvű irat is és 1919 után természetesen román nyelvű iratok. Az iratokat 1861 és 1869 között a három ügyosztályban külön-külön sorszámosan iktatták és e számok alapján helyezték el az irattárban. A rendezés során helyreállítottuk az eredeti irattári rendet, így annak alapján az anyag jól kutatható. 1869 tavaszán megszűnt az ügyosztályok szerinti iratkezelés és a továbbiakban a státus iratait egységesen sorszámos formában iktatták. Ez az irattári rend maradt meg 1903 végéig. 1904-ben áttértek az alapszámos iktatásra és ettől kezdve az azonos ügyeket előre csatolva, több éven át együtt kezelték a meghatározott alapszámon. Ez az iratkezelés kétségtelenül korszerűbb volt a korábbinál, azonban feltételezte, hogy az irattárban tökéletes rend uralkodik. A II. világháború során, illetve utána az irattári rend felbomlott, sok iratot emeltek ki eredeti helyéről, s emiatt az alapszámosan iktatott anyagban megnehezedett a tájékozódás és a kutatás. A rendezés során itt is igyekeztünk az eredeti irattári rendet helyreállítani ez azonban nagyon sok esetben darabszintű rendezést igényelt volna, amelynek elvégzésére nem mindig volt lehetőségünk. A repertóriumban 1904 után közöljük az egyes raktári egységekben található alapszámokat, azonban azok tárgyát és időhatárát itt nincs módunkban felsorolni. Az 1945–1947 közötti évekből viszonylag kevés irat maradt meg és feltételezhetjük, hogy ezekben az években sok irat veszett el az irattárból. Miután a román állam 1948. augusztusában a katolikus nevelésügyi vagyont és intézményeket államosította az Erdélyi Katolikus Státus működését, pontosabban az akkor már Egyházmegyei Tanácsnak nevezett intézmény működését Márton Áron püspök1948 őszén felfüggesztette és az ügyek ideiglenes vitelét az Igazgató Tanács irodájára bízta. Az 1948 után megmaradt iratok tehát ezen korlátozott működés dokumentumai. Az iratanyag Erdély egyház- és művelődéstörténetére nézve különleges forrásértékű. Használata a megmaradt segédletekkel és az alapszámos iratok esetében egyenkénti átnézéssel javasolható.

A fennmaradt segédletek 1861–1862-ből, valamint 1863–1865-ből a korábban már említett három ügyosztály külön-külön iktatókönyve, az egyházügyi iktatókönyv egészen 1869-ig megy el. 1866–1869-ből két kötet található az irattárban melyek közül az egyik tanulmányi, a másik alapítványi. 1869. május 1-től kezdve a Státus ideiglenes bizottmányának működését tükrözik az iratok 1874-ig általában egy kötetben két-három év iktatása található. 1875-től kezdve évenként egy-egy iktatókönyvet vezettek. Az 1945–1948 közötti iktatólapok megmaradtak, de nincsenek bekötve. A sorozat végén 1966–1976 közötti román nyelvű nyilvántartásokat találunk.

Az iratokhoz készült név- és tárgymutatók 1869-től 1948-ig folyamatosan maradtak meg. A mutatókönyvek 1904 után az alapszámokra is utalnak, ezzel nagymértékben segítik e korszak iratainak kutatását. A sorozat végén különböző egyéb segédleteket helyeztünk el, amelyek esetenként hasznos kiegészítő információkat tartalmazhatnak. Külön felhívjuk a figyelmet a 81-es dobozban elhelyezett segédletre, amely a „Protocollum sessionum commissionis catholicae” címet viseli, az 1832–1848 közötti évekből. Ez tulajdonképpen számmutató, amely csak annyit tartalmaz, hogy az egyes üléseken mely iktatószámokhoz tartozó ügyeket tárgyalták.

A 19. században fokozatosan alakult ki az Erdélyi Katolikus Státus modern kori működésének rendszere. Az állagban megmaradt első forrás az 1848. augusztus 27–29-én, Kolozsváron tartott „Erdélyi Romano Catholica egyházi vegyes gyűlés” jegyzőkönyve. Ugyancsak e korszakból maradt meg egy követutasítás a „Fel Csiki Papság gyűléséből”, amelyet Nagyboldogasszony községben 1848. július 15-.én tartottak. E forrás egyháztörténeti fontosságára nem kell külön kitérnünk. Az abszolutizmus korában hosszú ideig nem működhetett a Státus, majd 1866. január 10-én újra összehívták a Státus közgyűlését Kolozsvárra, amelynek jegyzőkönyvét később nyomtatásban is közzétették. Az 1868. február 9–15 között Károlyfehérváron (Gyulafehérvár) tartott közgyűlés jegyzőkönyve és okmánytára később szintén nyomtatásban megjelent. A következő ülést 1873. május 12–14 között szintén Károlyfehérváron tartották, majd 1874. július 1-3 között ugyanott. 1875-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv, ezután 1876–1877-ből megvan 1878-ból nincsen, 1879-ből rendelkezésre áll és 1880–1881-ből nincs jegyzőkönyvünk. A sorozat 1882-től folyamatos az I. világháborúig és közben 1895, 1906, 1908-ban három rendkívüli közgyűlést is tartottak vagyoneladási ügyekben. 1916-ban, feltehetően az Erdélyben bekövetkezett háborús események következtében nem tartottak közgyűlést és hasonló okokból erre 1919-ben sem került sor. 1920 és 1943 között a sorozat hiánytalan, közben 1925-ben ismét rendkívüli közgyűlést tartottak az egyházi iskolák ügyében. A harmincas évek elején a román állammal folytatott pereskedés következtében a közgyűlés neve megváltozott és a továbbiakban Római Katolikus Egyházmegyei Tanácsnak nevezték. Ennek alakuló közgyűlésére 1932. november 17-én került sor. 1944-ben a Tanács ülését nem hívták össze, 1945. december 13-án rendkívüli ülést tartottak. Az utolsó általunk ismert közgyűlést 1946. november 28-ára hívták össze. Az iratok között található egy 1951. március 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve is, amelyet azonban a korábbiakban említettek szerint már nem Márton Áron püspök jóváhagyásával tartottak. A levéltárban a megmaradt nyomtatott jegyzőkönyvek több sorozatát is megőriztük forrásértékük miatt és a kutatók munkájának segítése érdekében. A jegyzőkönyvek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Státus igazgató tanácsa 1883-tól kezdve évente egy-egy nyomtatásban kiadott kötetben foglalta össze a Státus működésére vonatkozó adatokat. E jelentésekben részletesen utal a katolikus iskolák működésére, az alapítványok jövedelmének felhasználására, az uradalmak gazdálkodására és különféle statisztikai adatokat is közöl. A sorozat gyakorlatilag 1946-ig hiánytalan, mindössze három háborús évben nem jelent meg a nyomtatott jelentés, 1916-ban, 1944-ben és 1945-ben. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iratanyag rendezése során a 17. század végétől egészen a 20. század közepéig kerültek elő olyan egyedi iratok, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak voltak a Státus működésével, de nem voltak iktatva, vagy teljesen külön kezelték őket. Az 1930-as években, amikor a Státus létezésével kapcsolatos jogi eljárás folyt módszeresen próbálták összeszedni, eredetiben, vagy másolatban azokat a dokumentumokat, amelyek az Erdélyi Katolikus Státus létrejöttére, jogi szabályozására és működésére vonatkoztak. Ezek az iratok is ebben az állagban kerültek elhelyezésre. Az állag első három raktári egységében időrendbe rendeztük az 1869 előttről megmaradt, nem iktatott egyedi iratokat. A többi raktári egységben tematikusan csoportosítva helyeztük el a meghatározott ügyekhez tartozó iratokat. A repertóriumban közöljük az ügyek tárgyát és a hozzájuk tartozó évkör időhatárait. Az állagban latin, magyar, német és román nyelvű iratok egyaránt előfordulnak. Forrásértékük számos esetben jelentős. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A korábban kialakított állagokon kívül számos nyomtatott dokumentum is előkerült az iratanyag rendezése során. Ezek elsősorban az irattári anyag mellékletének tekintendők ezért megőrzésük inkább a levéltárban indokolt. Az egyes raktári egységeknél feltüntettük, hogy milyen típusú nyomtatványokat tartalmaznak. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A levéltárban néhány egészen korai, 17. századi irat is megmaradt, ezek közül kiemelésre érdemes Gyalu két urbáriuma 1643-ból és 1648-ból. Viszonylag kevés irat maradt meg a 18. századból, csupán néhány jövedelem összeírás és úriszéki jegyzőkönyvek. A 19. század első feléből már több irat áll rendelkezésre, de ezek is csak erős hiányokkal maradtak meg. Néhány korabeli segédlet is fennmaradt, ebből tudjuk, hogy a 18. században itt is összegyűjtötték az uradalomra vonatkozó középkori dokumentumok adatait. Az állag többsége a dualizmus korából származik, közöttük költségvetési előirányzatok és zárszámadások egészen az 1948-as államosításig. Több dokumentum maradt meg az uradalom erdőgazdálkodásával kapcsolatban. A 17–19. századi iratok részben latin nyelvűek, a későbbi anyag döntően magyar nyelvű. Az iratok a néhány megmaradt iktatókönyv segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Szolnok-Doboka megyében található Bethlen birtokáról csak az 1920-as évek közepétől maradtak fenn kis mennyiségben iratok. Ezek is kizárólag táblázatos előirányzatok és táblázatok.

A Kolozsvártól nem messze, keletre fekvő Apahida a Kis-Szamos völgyében található birtokrész volt. E birtokról csupán néhány gazdasági irat és egy számlakönyv maradt meg a Státus levéltárában. Itt jegyezzük meg, hogy az összevont kimutatásokban valamennyi birtoktestre vonatkozóan találhatunk még adatokat.

Bánffyhunyadtól északra az Almás patak völgyében található Almás vára, amelyről kapta elnevezését a Nagyalmási, illetve Váralmási uradalom. A jelentős birtok 1877-ben került a Csáki családtól a katolikus Státus ösztöndíj alapjának birtokába. Az iratok között 1752-ből, illetve 1794-ből származó összeírások találhatók, s többségében 1877-től az államosításig terjedő gazdasági nyilvántartások. Az uradalmak közül a Váralmási birtok iratai maradtak meg viszonylag legépebben. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

1885-ben került a Katolikus Státus birtokába Erdély legnagyobb uradalma a Maros mentén fekvő Radnóti. A Státus birtokai közül ez jövedelmezett a legjobban és ez volt a legfejlettebb. 1916-ban és 1918-ban az uradalom nagyon nagy károkat szenvedett, de később újra felvirágzott. Az uradalmi igazgatósági iratok viszonylag kis számban maradtak meg, több dokumentum az erdőgazdálkodásra vonatkozik. A költségvetési előirányzatok és zárszámadások csak 1928-tól kezdve maradtak ránk. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az Erdélyi Katolikus Státus 1895-ben vásárolta meg az alsóbajomi Eszterházy uradalmat.A Kis-Küküllő megyében található uradalom iratai közül csupán a költségvetési előirányzatok és a zárszámadások maradtak meg, amelyek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iratok közül olyan pénzügyi, gazdasági nyilvántartások és egyéb dokumentumok is előkerültek, amelyek nem voltak köthetők egy konkrét uradalomhoz. Ezek között csekély forrásértékű számlák, kérvények, szerződések is találhatók, de néhány fontosabb összevont nyilvántartó könyv is. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Ebben a fondban az Erdélyi Katolikus Státus tulajdonát képező tulajdonokra vonatkozó gazdasági és ügyviteli iratokat helyeztünk el. A Státus irattárában rendkívül sok gazdasági, pénzügyi irat őrződött meg, amelyeket tematikusan csoportosítva próbáltunk kutathatóvá tenni. A fond ebben az értelemben gyűjteményes jellegű s ebben a formában könnyíti meg a Státus gazdasági életére és pénzügyi politikájára vonatkozó kutatásokat.