A 14. században alapított pápóci perjelséget a székeskáptalan megalakulását követően az ötödik stallumot viselő kanonok kapta. Az összesen 11 csomóból álló, jórészt 18. századi iratok alighanem ekkor kerültek Szombathelyre, mely sorozatot még rövid ideig folytatták. Az iratok az 1945-ös bombázás során súlyosan megsérültek, nagy részük megégett, restaurálásra szorulnak.
A Felsőszopori Szily család töredékesen fennmaradt iratai.
Az anyakönyvek meglepő módon hiánytalan sorozatban maradtak fenn, nem érintette őket az 1950-es évekbeli államosítás. Nyelvük 1834-ig örmény, majd ezt követően váltakozva magyar és latin. A hívek kánoni állapotáról szóló bejegyzések visszakeresését névmutatókönyvek segítik.
A plébánia második anyakönyvi kötetében a halotti bejegyzéseket megelőző, magyar nyelvű bibliai idézetekkel kísért, festett ábrázolást Jánosi Kázmér ferences atya szignálta. Nem kizárt, hogy ő az első anyakönyv négy hasonló ábrázolásának is a készítője.