5 példány
281/1990, torony
Lista templomjavítási kérésekről
Épületjavítások
Gazdasági melléképület építése
1296/1990, újjáépítés
Javítás, megerősítés
Javítás, megerősítés, 2 példány
Építés
Kápolna építése, 2 kötet
Toronyépítés, 2 példány
Helyreállítás, 2 kötet
Elrendezés
Megerősítés
Szociális-adminisztratív komplex, 2
Nyugták
Restaurálás
Építés
Építés
Homlokzatújítás
Bővítés (hittanterem építése)
cigány ifjúsági központ terve
Építés
Építés
Restaurálás
Építés
Templomjavítás
Központi fűtés
A Papnevelde iratai a rendezés utolsó fázisában kerültek elő és egyelőre helyileg is annak épületében találhatók. Sajnos még a legutóbbi időkben is számos károsodás érte az anyagot, így bizonyos részei restaurálásra szorulnak és jelenlegi állapotukban nem kutathatók. Az első állagban a szeminárium iktatott hivatalos iratait helyeztük el. A kiegyezés előttről segédkönyvek nem maradtak meg, 1872-től már iktatókönyvek állnak rendelkezésre. Néhány irat az első dobozban még az alapítás előtti évekből került elő. Az anyag 1872-ig időrendben, egyenkénti átnézéssel, azután az iktatókönyvek segítségével kutatható. Az iratok nyelve többségében latin, a 20. századtól magyar és esetenként német, illetve román.
A levéltárban megmaradt jegyzőkönyv sorozat első kötetét még német nyelven kezdték vezetni, majd 1790. május 7-től latin nyelvre tértek át. A továbbiakban 1848. február 10-én tértek át magyar nyelvre és december 22-ig így vezették tovább a jegyzőkönyveket. 1849. június 11 és augusztus 10 között ismét készültek magyar nyelvű jegyzőkönyvek, amelyek megtalálhatók a levéltárban. Az előző állaghoz hasonlóan e sorozatban megtaláljuk a guberniumi és ügyosztályi számokat és az ügyek részletes leírását. Iskolatörténeti szempontból az anyag különleges forrásértékű, kutatása az iktatókönyvekkel, illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.
Az első Protocollum 1790. január 11-től kezdődik még német nyelven, majd 1790. június 9-én tértek át a latin nyelv használatára. 1848. február 10-től december 22-ig már magyarul vezették a jegyzőkönyveket. 1849. június 8 és augusztus 6 között néhány további, magyar nyelven vezetett jegyzőkönyv is megmaradt. A korábbiakhoz hasonló módon a kötetekben megtalálhatók a guberniumi és a saját ügyosztályi számok, illetve a tárgyalt ügyek leírása. Művelődéstörténeti és egyháztörténeti szempontból egyaránt értékes forrásanyag, amelynek kutatása az iktatókönyvek segítségével illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.
Az Erdélyi Katolikus Státus jegyzőkönyvei 1861-től, három év kivételével hiánytalanul maradtak meg egészen a II. világháborúig. Az 1861-es évből csak alapítványi és egyházügyi jegyzőkönyv maradt meg, 1862 és 1869 között mind a három ügyosztály jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak. A kötetek szerkezete hasonló az 1848 előttihez, tartalmazzák a beadvány leírását és az ügyben hozott határozatot. 1870–1872-ből hiányoznak a jegyzőkönyvek majd 1873. május 12-én már „Az erdélyi püspökmegyei romano katolikus status” igazgatótanács üléseinek jegyzőkönyvei következnek. Innen kezdve hiánytalan a sorozat egészen 1942. október 21-ig. Sajnálatosan a II. világháború alatti és utáni jegyzőkönyvek egyelőre nem találhatók. A jegyzőkönyveket 1934. júniusától gépiratként őrizték meg. A sorozat a modernkori erdélyi katolicizmus történetének egyik legfontosabb forrása. Kutatása a kötetek átnézésével történhet.
Az iratokhoz készült név- és tárgymutatók 1869-től 1948-ig folyamatosan maradtak meg. A mutatókönyvek 1904 után az alapszámokra is utalnak, ezzel nagymértékben segítik e korszak iratainak kutatását. A sorozat végén különböző egyéb segédleteket helyeztünk el, amelyek esetenként hasznos kiegészítő információkat tartalmazhatnak. Külön felhívjuk a figyelmet a 81-es dobozban elhelyezett segédletre, amely a „Protocollum sessionum commissionis catholicae” címet viseli, az 1832–1848 közötti évekből. Ez tulajdonképpen számmutató, amely csak annyit tartalmaz, hogy az egyes üléseken mely iktatószámokhoz tartozó ügyeket tárgyalták.
A 19. században fokozatosan alakult ki az Erdélyi Katolikus Státus modern kori működésének rendszere. Az állagban megmaradt első forrás az 1848. augusztus 27–29-én, Kolozsváron tartott „Erdélyi Romano Catholica egyházi vegyes gyűlés” jegyzőkönyve. Ugyancsak e korszakból maradt meg egy követutasítás a „Fel Csiki Papság gyűléséből”, amelyet Nagyboldogasszony községben 1848. július 15-.én tartottak. E forrás egyháztörténeti fontosságára nem kell külön kitérnünk. Az abszolutizmus korában hosszú ideig nem működhetett a Státus, majd 1866. január 10-én újra összehívták a Státus közgyűlését Kolozsvárra, amelynek jegyzőkönyvét később nyomtatásban is közzétették. Az 1868. február 9–15 között Károlyfehérváron (Gyulafehérvár) tartott közgyűlés jegyzőkönyve és okmánytára később szintén nyomtatásban megjelent. A következő ülést 1873. május 12–14 között szintén Károlyfehérváron tartották, majd 1874. július 1-3 között ugyanott. 1875-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv, ezután 1876–1877-ből megvan 1878-ból nincsen, 1879-ből rendelkezésre áll és 1880–1881-ből nincs jegyzőkönyvünk. A sorozat 1882-től folyamatos az I. világháborúig és közben 1895, 1906, 1908-ban három rendkívüli közgyűlést is tartottak vagyoneladási ügyekben. 1916-ban, feltehetően az Erdélyben bekövetkezett háborús események következtében nem tartottak közgyűlést és hasonló okokból erre 1919-ben sem került sor. 1920 és 1943 között a sorozat hiánytalan, közben 1925-ben ismét rendkívüli közgyűlést tartottak az egyházi iskolák ügyében. A harmincas évek elején a román állammal folytatott pereskedés következtében a közgyűlés neve megváltozott és a továbbiakban Római Katolikus Egyházmegyei Tanácsnak nevezték. Ennek alakuló közgyűlésére 1932. november 17-én került sor. 1944-ben a Tanács ülését nem hívták össze, 1945. december 13-án rendkívüli ülést tartottak. Az utolsó általunk ismert közgyűlést 1946. november 28-ára hívták össze. Az iratok között található egy 1951. március 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve is, amelyet azonban a korábbiakban említettek szerint már nem Márton Áron püspök jóváhagyásával tartottak. A levéltárban a megmaradt nyomtatott jegyzőkönyvek több sorozatát is megőriztük forrásértékük miatt és a kutatók munkájának segítése érdekében. A jegyzőkönyvek egyenkénti átnézéssel kutathatók.
Az Erdélyi Katolikus Státus 1895-ben vásárolta meg az alsóbajomi Eszterházy uradalmat.A Kis-Küküllő megyében található uradalom iratai közül csupán a költségvetési előirányzatok és a zárszámadások maradtak meg, amelyek egyenkénti átnézéssel kutathatók.
Alsóbajomi uradalomAz egyházi ingatlanokra kötött tűzbiztosítási dokumentumok olyan szempontból lehetnek érdekesek, hogy következtetni lehet belőlük az ingatlanok állapotára. Az iratokat, beleértve a tűzbiztosítási kötvényeket is egyszerű kronológiai rendben helyeztük el. Egyenkénti átnézéssel kutatható.
A rendkívül rendezetlen iratanyagból a nem házbérletekkel kapcsolatos, de különféle ingatlanokra vonatkozó egyedi iratokat egy szintén gyűjteményes jellegű külön állagban helyeztük el. Ezekben többek között az ingatlanok értékére, eladására, vagy éppen lefoglalására vonatkozó dokumentumok találhatók. Ez utóbbira jó példa a Kolozsvári Egyetem létrehozása után a jogi illetve orvosi karok részére lefoglalt helyiségek kérdése 1874 és 1878 között. Az iratokat tárgyi csoportokban helyeztük el a raktári egységekben, amelyek 1918 előtt magyar, 1919 után vegyesen román és magyar nyelvűek. Kutatása kizárólag egyenkénti átnézéssel lehetséges.
Mária Terézia 1767-ben, még a jezsuita rend hivatalos feloszlatása előtt az egykori portugáliai jezsuita missziós alap vagyonát (Luzitániai alap) megszerezve, abból az erdélyi egyházmegye számára vallásalap néven közvagyont képzett, amelyet Bajzai József püspök egy bécsi bankban helyezett el és a későbbiekben ehhez csatolták az 1773-ban feloszlatott erdélyi jezsuita vagyont, illetve II. József uralkodása alatt az eltörölt pálos és trinitárius szerzetes rend vagyonát is. Az említett vagyonrészek együttesen a kiegyezés korában már több mint 800 ezer forintnyi tőkét képviseltek és az erdélyi katolikus egyház egyik legfontosabb anyagi alapját jelentették. A vallásalap kezelését az Erdélyi Katolikus Státus végezte és az ezzel kapcsolatos pénzügyi számadásokat ebben az állagban helyeztük el. Az 1936–1946 közötti számadások hiányosan maradtak meg. A dokumentumok a repertóriumban közöltek alapján jól kutathatók.
VallásalapA tanulmányi alap jogelődjét a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1581-ben a jezsuiták részére tett alapítványa képezte. A fejedelem ekkor jelentős birtokokat és ingatlanokat adományozott a jezsuitáknak a kolozsvári gimnázium, illetve akadémia létesítése és fenntartása céljából. Ez a vagyon később további adományokkal egészült ki és ebből hozták létre a Katolikus Státus által kezelt tanulmányi alapot. A dualizmus korában meghatározott cél szerint az alapból támogatták az egyházmegyéhez tartozó római katolikus fiúgimnáziumokat és a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetet. Az állagban az alap költségvetései, zárszámadásai, a támogatásban részesült diákok névsora találhatók. A tanulmányi alapnak 1939-től külön iktatókönyve is megmaradt. Az állag a segédlettel illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.
Tanulmányi alapA levéltárban talált nem iktatott teljesen vegyes anyagot lehetőségünkhöz képest visszaosztottuk a proveniencia elvének figyelembe vételével. E rendezés után is maradt, hat doboznyi olyan irat, amelyet a mai levéltárban nem lehetett máshová besorolni. Az állag címe is erre utal és az iratok a dobozokban egyszerű kronológiai rendben vannak elhelyezve. Az 1716 előtt keletkezett iratok rövid tartalmát a második kötetben közli Bernád Rita, az állag kizárólag egyenkénti átnézéssel kutatható.
Hiányzik: 1829, 1834-1839, 1851-1853, 1871-1896, 1906, 1951, 1983–1999.
Hiányzik: 1823-1824, 1826-1830, 1832-1838, 1840-1851, 1853, 1871-1875, 1877-1896, 1921-1922.
Hiányzik: 1826-1829, 1831-1838, 1842-1851, 1870-1895, 1918, 1975, 1993-1999, 2001, 2005, 2009.
Hiányzik: 1823, 1828, 1830-1838, 1840, 1842-1847, 1870-1895, 1944.
Hiányzik: 1822-1829, 1833-1835, 1837-1838, 1840-1851, 1853, 1861, 1870-1895, 1985-1991.
Hiányzik: 1822-1823, 1825, 1828-1838, 1842-1844, 1870-1895, 1985-1986, 2015.