24658 találat látható

Mindazokat az előkerült köteteket és iratokat, amelyek az eddig felsorolt fondokba és állagokba nem voltak besorolhatók, ebben a gyűjteményes fondban helyeztük el. Valamennyi kötet gazdasági, pénzügyi, adminisztratív nyilvántartási célból készült, forrásértékük változó mértékű esetenként nagyon csekély. A köteteket a tulajdonos kérésére helyeztük el a levéltárban.

Az iratanyag rendezése során rendkívül sok, az erélyi katolikus iskolákra vonatkozó irat került elő, amelyek mellékletként, tájékoztatási célból kerülhettek el az Erdélyi Katolikus Státus igazgató tanácsának irodájához. Ezeket az iratokat intézményenként csoportosítottuk és úgy helyeztük el a raktári egységekben. Érdekesek a tanári minősítési táblázatok, a különféle tantervek és az érettségivel kapcsolatos jelentések. Oktatástörténeti szempontból az állag anyaga jelentősnek számít, de felhívjuk a figyelmet, hogy hasonló források találhatók a Főegyházmegyei Levéltár korábban ismertetett 14. fondjában. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A rendezés során azokat a köteteket, amelyek nem voltak kizárólag egy-egy alaphoz köthetők, hanem összevont pénzügyi nyilvántartások vagy több alap közös költségvetését tartalmazták egy különálló állagban helyeztük el. A repertóriumban felsoroljuk az egyes kötetek rövid megnevezését.

A Katolikus Státus iratai között számos különféle nyugdíjalapra vonatkozó iratot találtunk. Ezek közül megemlíthető az Egyházmegyei Főgimnáziumi Tanárok Nyugdíjsegélyalapja, az Egyházmegyei Igazgatótanácsi tisztviselők és alkalmazottak (Tisztviselői) nyugdíjalapja, a Tanítói Önsegélyző nyugdíjalapja, valamint a Tanítóképző Intézet tanárainak nyugdíjalapja. Az első kettőt 1940-ben összevonták és a továbbiakban Egyesített Nyugdíjalapnak nevezték. Az állagban e különféle alapok költségvetéseit és zárszámadásait találjuk, esetenként hiányosan. A tanítói önsegélyző nyugdíjalapnak a fentieken kívül önálló iratanyaga is megmaradt amelyet szintén itt helyeztünk el. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Háromszékből származó és a magyar szabadságharcban is résztvevő gróf Nemes Ábrahám az 1880-as években alapítványt hozott létre, amelynek eredeti célja egy Háromszékben felállítandó római katolikus reáliskola lett volna. Mind addig amíg ez az iskola nem jöhetett létre az alap jövedelmét háromszéki születésű reáliskolai tanulók ösztöndíjára fordították. Az állag két raktári egységében ennek zárszámadásai és költségvetései találhatók. A h. állagban egy reáliskolai alapra vonatkozó kötet található, amelyet azért nem itt helyeztünk el, mert más alapokkal együtt közösen vezették.

A Státus által kezelt ösztöndíj alap az erdélyi egyházmegyéhez tartozó gimnáziumok melletti kollégiumok (finevelők), illetve a kolozsvári római katolikus kollégium fenntartására és az alapítványos helyeken tanuló növendékek segélyezésére szolgált. A magyar, német és később román nyelven keletkezett iratok az alap költségvetéseit, zárszámadásait tartalmazzák. Az iratok iskolatörténeti kutatás céljait is jól szolgálják. Az állag a repertóriumban közöltek szerint egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A tanulmányi alap jogelődjét a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1581-ben a jezsuiták részére tett alapítványa képezte. A fejedelem ekkor jelentős birtokokat és ingatlanokat adományozott a jezsuitáknak a kolozsvári gimnázium, illetve akadémia létesítése és fenntartása céljából. Ez a vagyon később további adományokkal egészült ki és ebből hozták létre a Katolikus Státus által kezelt tanulmányi alapot. A dualizmus korában meghatározott cél szerint az alapból támogatták az egyházmegyéhez tartozó római katolikus fiúgimnáziumokat és a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetet. Az állagban az alap költségvetései, zárszámadásai, a támogatásban részesült diákok névsora találhatók. A tanulmányi alapnak 1939-től külön iktatókönyve is megmaradt. Az állag a segédlettel illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az elemi iskolai alapot az erdélyi egyházmegyéhez tartozó elemi iskolák fenntartása és az ott működő tanítók fizetésének kiegészítésére hozták létre. Az állagban az alapra vonatkozó költségvetéseket zárszámadásokat kronológikus rendben helyeztük el. Az alapra vonatkozó iratok csak kis számban maradtak meg. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Mária Terézia 1770. március 25-én kelt oklevelében megalapította a Nagyszebenben róla elnevezett Teréz Árvaházat és az árvaház működését az 1733 óta a városban létező egyetlen erdélyi katolikus női szerzetesrendre, az orsolyitákra bízta. 1776. április 25-éb Batthyhány József esztergomi érsek 20 ezer forintos alapítványát csatolta a Teréz árvaház vagyonához. Erdély ezen fontos szociális intézménye egészen az államosításig folyamatosan működött. Az árvaház működtetéséért szintén a Katolikus Státus felelt, így az erre vonatkozó iratokat gyűjtöttük össze ebben az állagban. Az iratok között költségvetések és a működéssel kapcsolatos iratok találhatók, amelyek a repertóriumban közöltek alapján jól kutathatók.

Mária Terézia 1767-ben, még a jezsuita rend hivatalos feloszlatása előtt az egykori portugáliai jezsuita missziós alap vagyonát (Luzitániai alap) megszerezve, abból az erdélyi egyházmegye számára vallásalap néven közvagyont képzett, amelyet Bajzai József püspök egy bécsi bankban helyezett el és a későbbiekben ehhez csatolták az 1773-ban feloszlatott erdélyi jezsuita vagyont, illetve II. József uralkodása alatt az eltörölt pálos és trinitárius szerzetes rend vagyonát is. Az említett vagyonrészek együttesen a kiegyezés korában már több mint 800 ezer forintnyi tőkét képviseltek és az erdélyi katolikus egyház egyik legfontosabb anyagi alapját jelentették. A vallásalap kezelését az Erdélyi Katolikus Státus végezte és az ezzel kapcsolatos pénzügyi számadásokat ebben az állagban helyeztük el. Az 1936–1946 közötti számadások hiányosan maradtak meg. A dokumentumok a repertóriumban közöltek alapján jól kutathatók.

Az Erdélyi Katolikus Státus működését, illetve az erdélyi katolikus egyházat a 17. századtól kezdve rendkívül sok magán illetve állami alapítvány és alap segítette. Apor István 17. század végi jelentős alapítványától kezdve nagyon sok egyházi és magán személy hagyott különböző összegeket egyházi intézmények segítése, ösztöndíjak utalványozása, vagy éppen szociális célok megvalósítására. A birtokokon kívül ezek az alapok és alapítványok biztosították az erdélyi katolikus egyház működésének anyagi alapját. Az alapok feletti kezelés jogát a kiegyezés után az Erdélyi Katolikus Státus vette át és az ezzel kapcsolatos iratokat alaponként csoportosítva helyeztük el a levéltárban.

A rendkívül rendezetlen iratanyagból a nem házbérletekkel kapcsolatos, de különféle ingatlanokra vonatkozó egyedi iratokat egy szintén gyűjteményes jellegű külön állagban helyeztük el. Ezekben többek között az ingatlanok értékére, eladására, vagy éppen lefoglalására vonatkozó dokumentumok találhatók. Ez utóbbira jó példa a Kolozsvári Egyetem létrehozása után a jogi illetve orvosi karok részére lefoglalt helyiségek kérdése 1874 és 1878 között. Az iratokat tárgyi csoportokban helyeztük el a raktári egységekben, amelyek 1918 előtt magyar, 1919 után vegyesen román és magyar nyelvűek. Kutatása kizárólag egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A római katolikus egyház jelentős szerepet játszott Kolozsvár városközpontjának modernkori kiépítésében. Közreműködésével alakult át Kolozsvár főtere a Szent Mihály templom körül és később az Erdélyi Katolikus Státus számos középületet is emelt a belvárosban. Ezen építkezésekre vonatkozó egykorú levelezést, építési naplókat és különösen nagy számban tervrajzokat helyeztünk el ebben az állagban. Az anyag várostörténeti, építéstörténeti szempontból fontos forrásnak tekintendő, amely új adatokkal gazdagíthatja Kolozsvár 1918 előtti történetének kutatását. A mesterségesen kialakított állaghoz segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratok és tervrajzok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházi ingatlanokra kötött tűzbiztosítási dokumentumok olyan szempontból lehetnek érdekesek, hogy következtetni lehet belőlük az ingatlanok állapotára. Az iratokat, beleértve a tűzbiztosítási kötvényeket is egyszerű kronológiai rendben helyeztük el. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

A Katolikus Státus elsősorban Kolozsvár városában számos ingatlant épített és bérházként működtetett, amelyek bevételéből fedezte szociális, tanulmányi és egyéb kiadásait. A rendezés során külön helyeztük el a házbérleti szerződéseket, a jövedelmi kimutatásokat valamint a különböző ingatlanokra vonatkozó iratokat. Az iratanyag rendkívül összekeveredett, eredeti rendet nem lehetett bennük helyreállítani, kutatásuk ma is csak egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Ebben a fondban az Erdélyi Katolikus Státus tulajdonát képező tulajdonokra vonatkozó gazdasági és ügyviteli iratokat helyeztünk el. A Státus irattárában rendkívül sok gazdasági, pénzügyi irat őrződött meg, amelyeket tematikusan csoportosítva próbáltunk kutathatóvá tenni. A fond ebben az értelemben gyűjteményes jellegű s ebben a formában könnyíti meg a Státus gazdasági életére és pénzügyi politikájára vonatkozó kutatásokat.

Az iratok közül olyan pénzügyi, gazdasági nyilvántartások és egyéb dokumentumok is előkerültek, amelyek nem voltak köthetők egy konkrét uradalomhoz. Ezek között csekély forrásértékű számlák, kérvények, szerződések is találhatók, de néhány fontosabb összevont nyilvántartó könyv is. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az Erdélyi Katolikus Státus 1895-ben vásárolta meg az alsóbajomi Eszterházy uradalmat.A Kis-Küküllő megyében található uradalom iratai közül csupán a költségvetési előirányzatok és a zárszámadások maradtak meg, amelyek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

1885-ben került a Katolikus Státus birtokába Erdély legnagyobb uradalma a Maros mentén fekvő Radnóti. A Státus birtokai közül ez jövedelmezett a legjobban és ez volt a legfejlettebb. 1916-ban és 1918-ban az uradalom nagyon nagy károkat szenvedett, de később újra felvirágzott. Az uradalmi igazgatósági iratok viszonylag kis számban maradtak meg, több dokumentum az erdőgazdálkodásra vonatkozik. A költségvetési előirányzatok és zárszámadások csak 1928-tól kezdve maradtak ránk. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Bánffyhunyadtól északra az Almás patak völgyében található Almás vára, amelyről kapta elnevezését a Nagyalmási, illetve Váralmási uradalom. A jelentős birtok 1877-ben került a Csáki családtól a katolikus Státus ösztöndíj alapjának birtokába. Az iratok között 1752-ből, illetve 1794-ből származó összeírások találhatók, s többségében 1877-től az államosításig terjedő gazdasági nyilvántartások. Az uradalmak közül a Váralmási birtok iratai maradtak meg viszonylag legépebben. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Kolozsvártól nem messze, keletre fekvő Apahida a Kis-Szamos völgyében található birtokrész volt. E birtokról csupán néhány gazdasági irat és egy számlakönyv maradt meg a Státus levéltárában. Itt jegyezzük meg, hogy az összevont kimutatásokban valamennyi birtoktestre vonatkozóan találhatunk még adatokat.

A Szolnok-Doboka megyében található Bethlen birtokáról csak az 1920-as évek közepétől maradtak fenn kis mennyiségben iratok. Ezek is kizárólag táblázatos előirányzatok és táblázatok.

A levéltárban néhány egészen korai, 17. századi irat is megmaradt, ezek közül kiemelésre érdemes Gyalu két urbáriuma 1643-ból és 1648-ból. Viszonylag kevés irat maradt meg a 18. századból, csupán néhány jövedelem összeírás és úriszéki jegyzőkönyvek. A 19. század első feléből már több irat áll rendelkezésre, de ezek is csak erős hiányokkal maradtak meg. Néhány korabeli segédlet is fennmaradt, ebből tudjuk, hogy a 18. században itt is összegyűjtötték az uradalomra vonatkozó középkori dokumentumok adatait. Az állag többsége a dualizmus korából származik, közöttük költségvetési előirányzatok és zárszámadások egészen az 1948-as államosításig. Több dokumentum maradt meg az uradalom erdőgazdálkodásával kapcsolatban. A 17–19. századi iratok részben latin nyelvűek, a későbbi anyag döntően magyar nyelvű. Az iratok a néhány megmaradt iktatókönyv segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A korábban kialakított állagokon kívül számos nyomtatott dokumentum is előkerült az iratanyag rendezése során. Ezek elsősorban az irattári anyag mellékletének tekintendők ezért megőrzésük inkább a levéltárban indokolt. Az egyes raktári egységeknél feltüntettük, hogy milyen típusú nyomtatványokat tartalmaznak. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iratanyag rendezése során a 17. század végétől egészen a 20. század közepéig kerültek elő olyan egyedi iratok, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak voltak a Státus működésével, de nem voltak iktatva, vagy teljesen külön kezelték őket. Az 1930-as években, amikor a Státus létezésével kapcsolatos jogi eljárás folyt módszeresen próbálták összeszedni, eredetiben, vagy másolatban azokat a dokumentumokat, amelyek az Erdélyi Katolikus Státus létrejöttére, jogi szabályozására és működésére vonatkoztak. Ezek az iratok is ebben az állagban kerültek elhelyezésre. Az állag első három raktári egységében időrendbe rendeztük az 1869 előttről megmaradt, nem iktatott egyedi iratokat. A többi raktári egységben tematikusan csoportosítva helyeztük el a meghatározott ügyekhez tartozó iratokat. A repertóriumban közöljük az ügyek tárgyát és a hozzájuk tartozó évkör időhatárait. Az állagban latin, magyar, német és román nyelvű iratok egyaránt előfordulnak. Forrásértékük számos esetben jelentős. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.