2969 találat látható

Az állagban a szeminárium napi működése során keletkezett péztári okmányok, számlák találhatók. Az iratoknak különösebb forrásértéke nincsen. Megőrzése és levéltárban való elhelyezése a tulajdonos kérésére történt. Gazdaságtörténeti szempontból esetenként érdekes lehet a korszak kutatói számára. Az 1969 előtti időszakból csupán néhány évből maradt fenn kevés dokumentum, 1969-től a sorozat hiánytalan.

A csekély forrásértékű iratokat a tulajdonos kérésére őriztük meg. A nyilvántartások román nyelvűek.

Az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos iratai 1861-től folyamatosan maradtak meg. Az iratok nyelve ekkortól már döntő többségében magyar, de előfordul még német és latin nyelvű irat is és 1919 után természetesen román nyelvű iratok. Az iratokat 1861 és 1869 között a három ügyosztályban külön-külön sorszámosan iktatták és e számok alapján helyezték el az irattárban. A rendezés során helyreállítottuk az eredeti irattári rendet, így annak alapján az anyag jól kutatható. 1869 tavaszán megszűnt az ügyosztályok szerinti iratkezelés és a továbbiakban a státus iratait egységesen sorszámos formában iktatták. Ez az irattári rend maradt meg 1903 végéig. 1904-ben áttértek az alapszámos iktatásra és ettől kezdve az azonos ügyeket előre csatolva, több éven át együtt kezelték a meghatározott alapszámon. Ez az iratkezelés kétségtelenül korszerűbb volt a korábbinál, azonban feltételezte, hogy az irattárban tökéletes rend uralkodik. A II. világháború során, illetve utána az irattári rend felbomlott, sok iratot emeltek ki eredeti helyéről, s emiatt az alapszámosan iktatott anyagban megnehezedett a tájékozódás és a kutatás. A rendezés során itt is igyekeztünk az eredeti irattári rendet helyreállítani ez azonban nagyon sok esetben darabszintű rendezést igényelt volna, amelynek elvégzésére nem mindig volt lehetőségünk. A repertóriumban 1904 után közöljük az egyes raktári egységekben található alapszámokat, azonban azok tárgyát és időhatárát itt nincs módunkban felsorolni. Az 1945–1947 közötti évekből viszonylag kevés irat maradt meg és feltételezhetjük, hogy ezekben az években sok irat veszett el az irattárból. Miután a román állam 1948. augusztusában a katolikus nevelésügyi vagyont és intézményeket államosította az Erdélyi Katolikus Státus működését, pontosabban az akkor már Egyházmegyei Tanácsnak nevezett intézmény működését Márton Áron püspök1948 őszén felfüggesztette és az ügyek ideiglenes vitelét az Igazgató Tanács irodájára bízta. Az 1948 után megmaradt iratok tehát ezen korlátozott működés dokumentumai. Az iratanyag Erdély egyház- és művelődéstörténetére nézve különleges forrásértékű. Használata a megmaradt segédletekkel és az alapszámos iratok esetében egyenkénti átnézéssel javasolható.

A fennmaradt segédletek 1861–1862-ből, valamint 1863–1865-ből a korábban már említett három ügyosztály külön-külön iktatókönyve, az egyházügyi iktatókönyv egészen 1869-ig megy el. 1866–1869-ből két kötet található az irattárban melyek közül az egyik tanulmányi, a másik alapítványi. 1869. május 1-től kezdve a Státus ideiglenes bizottmányának működését tükrözik az iratok 1874-ig általában egy kötetben két-három év iktatása található. 1875-től kezdve évenként egy-egy iktatókönyvet vezettek. Az 1945–1948 közötti iktatólapok megmaradtak, de nincsenek bekötve. A sorozat végén 1966–1976 közötti román nyelvű nyilvántartásokat találunk.

Az iratanyag rendezése során a 17. század végétől egészen a 20. század közepéig kerültek elő olyan egyedi iratok, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak voltak a Státus működésével, de nem voltak iktatva, vagy teljesen külön kezelték őket. Az 1930-as években, amikor a Státus létezésével kapcsolatos jogi eljárás folyt módszeresen próbálták összeszedni, eredetiben, vagy másolatban azokat a dokumentumokat, amelyek az Erdélyi Katolikus Státus létrejöttére, jogi szabályozására és működésére vonatkoztak. Ezek az iratok is ebben az állagban kerültek elhelyezésre. Az állag első három raktári egységében időrendbe rendeztük az 1869 előttről megmaradt, nem iktatott egyedi iratokat. A többi raktári egységben tematikusan csoportosítva helyeztük el a meghatározott ügyekhez tartozó iratokat. A repertóriumban közöljük az ügyek tárgyát és a hozzájuk tartozó évkör időhatárait. Az állagban latin, magyar, német és román nyelvű iratok egyaránt előfordulnak. Forrásértékük számos esetben jelentős. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állagba az uradalmi iratokból kiválogatható tisztviselői névsorokat (Status personalis inclyti Dominii episcopalis Albo Carolinensis) helyeztük el, amelyek a 19. század első feléből viszonylag folyamatosan maradtak fenn. E mellett a dobozban található a püspöki uradalom tisztviselői számára felállított un. „Penziós Intézetnek” jegyzőkönyve is. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állag anyagát részben a nem iktatott iratok között megtalált népmozgalmi adatokat tartalmazó iratokból, részben a 20. században már évenként folyamatosan meglévő ilyen jellegű jelentésekből alakítottuk ki. A 19. századból az állagban csak töredékesen találjuk meg az erdélyi katolikusság számának változására vonatkozó adatokat, a 20. századi anyag, hiánytalannak mondható. Az iratok nagy része táblázatos kimutatás, népesség-összeírás, estenként szöveges jelentés. Az iratok nyelve latin, magyar és román. Kutatás elsősorban időrendben, azon belül a plébániánként lehetséges.

Az állagot különféle helyekről előkerült és az egyházmegyei zsinatokra vonatkozó dokumentumokból alakítottuk ki. Különösen érdekes az 1822-es zsinatra vonatkozó anyagrész, itt megmaradt a könyv alakban bekötött zsinati napló. Az 1848-as zsinati jellegű tárgyalások dokumentumai mellett, a legtöbb anyag már a rendszerváltás után, az 1990-es években keletkezett. A korai iratok latin és részben magyar nyelvűek, az újabbakban latin, román és olasz nyelvű dokumentumok is találhatók. Egyenkénti átnézéssel kutatható.