Ezen állagba a káptalan épületeire vonatkozó, elsősorban 20. századi iratok kerültek. Emellett két régebbi kanonoki ház építésének számadásait is itt helyeztük el. Az állagban nem pusztán a szombathelyi kanonoki házakra, hanem az egyes birtokok épületeire vonatkozóan is találhatók iratok.
Angyal József (1795–1844); Boros István (1745–1797); Czuppon György (1755–1820); Csődy Pál (1717–1794); Dugovics János (1729–1804); Eberl Mihály (1764–1844); Fatovich Mátyás (1744–1835); Fekete János (1801–1873); Foky Benedek (1697–1753); Géfin Gyula (1889–1973); Godányi János (1733–1805); Hajgathó Péter (1702–1779); Keve Károly (?–1746); Kozma Ferenc (1756–1829); Krancz István (1825–1884); Krancsics József (1789–1853); Laky Károly (1784–1853); Lipovics István (1800–1875); Marton Pál (1738–1810); Mechtler Ferenc (1724–1778); Nagy József (1753–1810); Németh János (1778–1848); Pázmándy Ferenc (?–1754); Puli György (1825–1901); Ratkovics Vendel (1834–1907); Stefanits Farkas József (1770–1837); Steiner Ferenc (1783–1832); Szabó Imre (1747–1826); Szaniszló József (1790–1862); Sziber István (1760–1828); Szilcz Károly (1737–1785); Szili Márton (?–1764); Sziits Antal (1730–1794); Török József (1773–1840); Vadász Ferenc (1804–1861); Vá– rady János (1752–1810); Vidos Lajos (1853–1926); Vlasies János (1731–1813); Zichy János (? –1766)
anyakönyv
Sem títuloAz állag nagyobb részt (de nem kizárólag) a káptalan birtokain élők különféle kérvényeit tartalmazza. Három esetben az instantiákat külön gyűjtöttük: az illmitzi birtokkal, a szemináriumi birtokokkal és a Kelcz-Adelffy Árvaházzal kapcsolatos kérvények a megfelelő intézményi állagokba kerültek.
anyakönyv
Sem títuloII. József 1786-ban rendelte el az országban a földek pontos felmérését és jövedelmeik összeírását, mely a nemesi adóztatás tervezett bevezetésének első lépése volt. A káptalan uradalmai közül a lipárti felmérése valószínűleg már nem készült el.
A káptalan hivatalos iratainak kezelése az 1850-es évektől jelentős változásokon ment keresztül. Az ügyiratok kezdetben a káptalani ülések jegyzőkönyvi tételeihez tartoztak, az 1870-es évek közepétől azonban a jegyzőkönyvbe mind kevesebb ügyet vezettek be és az 1880-as évekre évi néhány darabra csökkent. Ezzel párhuzamosan az iratok önálló iktatószámot kaptak, bár továbbra is jellemző maradt a tematikus alapú elhelyezés (például a püspöki törzsvagyonra, a Benők alapítványra vagy a szemináriumi birtokokra vonatkozó hivatalos iratokat is külön kezelték). Iktatókönyv azonban csak az 1890-es évek elejétől kezdve alakult ki fokozatosan a jegyzőkönyvből, s 1895-től elsősorban már ekként funkcionált.
Grosz Mihály (1807–1873) c. kanonok, felsőszilvágyi plébános 1873-ban tett ösztöndíjalapja két rokon fiú számára.
Gludovácz József kir. tanfelügyelő 1798-as végrendeletében tett szegényalapítványa, melyet Horváth Zsigmond 1808-ban egy jelentősebb összeggel megnövelt. Ettől kezdve az adományozás joga a Horváth családot illette (Szentgyörgy, Hegyfalu, Petőháza és Szenttamás földbirtokosai). A család az 1850-es években azonban tönkrement, és elvesztette befolyását az alapítványra, ezt követően a káptalan jelölte ki azokat, akik a kamatokat élvezték.