A Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniójával (Union des Conférences Européennes de Supérieurs/es Majeurs/es, UCESM) összefüggésben keletkezett iratokat tartalmazza, mind a magyar konferenciákhoz beérkező iratanyagot, az ülések dokumentumait, összesítőit és tájékoztatóit, mind pedig a nemzetközi szerzetesintézménnyel tartott kapcsolattartásra vonatkozó iratokat.
Az európai szerzeteselöljárók 1980-ban Párizsban találkoztak először, de az előkészületeket már az azt megelőző években megtették. Mintaként számukra az 1959-ben alapított Latin-Amerikai Szerzeteskonföderáció (Confederación Latinoamericana y Caribeña de Religiosos y Religiosas, CLAR) szolgált. A II. Vatikáni Zsinat szellemében egy európai, férfi és női rendeket egyaránt képviselő szerzeteselöljárói konferencia megalakításáról határoztak és ideiglenes bizottságot választottak. 1981-ben Rómában ismét előkészítő gyűlést tartottak, ahol elfogadták a szervezet nevét (Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniója, Union des Conférences Européennes de Supérieurs/es Majeurs/es, UCESM), szabályzatát, amelyet a vatikáni Szerzetesi Kongregáció (Sacra Congregatio pro Religiosis et Institutis Saecularibus) 1983-ban fogadott el. Ezután választották meg az első végrehajtó bizottságot. A magyar konferenciák 1991-es megalakulásukat követően rövidesen csatlakoztak az európai szervezethez.
Az UCESM az európai kontinens valamennyi férfi és női szerzeteselöljárói konferenciáját hivatott képviselni. A szervezethez harminchét nemzeti konferencia tartozik, amelyek tagsági díjat fizetnek. A szervezet székhelye Brüsszelben van, és 1999 óta a belga jog szerinti nonprofit szervezetnek is minősül. Az elnökséget 4 éves terminusokra választják.
Elnökök/elnöknők: Luc Alfons De Hovre SJ (szervező elnök, Belgium) 1980–1981; Pier Giordano Cabra CSF (Olaszország) 1981–1987; France Delcourt SA (Franciaország) 1987–1995; Jacques Scholte FMS (Hollandia) 1995–2004; August Hülsmann SCJ (Németország) 2004–2007; Lutgardis Craeynest FMA (Belgium) 2007–2012; Giovanni Peragine CRSP (Albánia/Olaszország) 2012–2018; Labancz Zsolt SchP (Magyarország) 2018–
A gyulafehérvári püspökhöz, illetve az érsekhez évente nagyon nagyszámú üdvözlő lévél, képeslap és hasonló jellegű küldemény érkezik a legkülönbözőbb hazai és külföldi személyiségektől. Forrásértéke látszólag csekély, de megőrzése indokolt, mert későbbi jelentőségük előre nem határozható meg, másrészt kordokumentumnak számítanak.
Ebben az állagban a püspöki uradalom 18–19. századi működésével kapcsolatos iratokat gyűjtöttük össze. A rendkívül összekeveredett iratokból lényegében az eredeti uradalmi irattárat kívántuk rekonstruálni. Az első dobozban néhány 17. századi iratot és 18. századi, de dátum nélküli iratokat helyeztünk el, majd a második doboztól kezdve időrendben rendeztük a feltalálható iratanyagot. Ebben néhány irat még a püspökség visszaállítása előtti időből való. Itt helyeztük el a püspöki uradalom 1715-ből való első urbáriumát. A 18. századból az iratanyag töredékes és a fennmaradt iratok többségén sorszámos iktatás található. Az iktatott iratoknál az eredeti számsorrendet helyreállítottuk, de minden évből nem iktatott iratok is találhatók a dobozokban. Az iratok nyelve többségében latin, a 18. század végén német, a 19. században egyre inkább magyar. Az anyagban gazdasági pénzügyi számadások, kérvények, utasítások, esetenként peranyagok találhatók.
Az anyag forrásértéke rendkívül jelentős gazdaságtörténeti szempontból és eddig lényegében ismeretlen. Az iratok 1848 utáni részét a korábbitól eltérő helyen őrizték és ezen iratok nagyobb része elpusztult. A kiegyezésig már csak rendkívül kevés iratot őrzünk. Az állag utolsó dobozában 1809-ből származó uradalmi összeírásokat helyeztünk el, amelyek iktatottak, de méretüknél fogva nem tudtuk az időrendi sorozatba illeszteni.
Az állagba az uradalmi iratokból külön választott olyan kötetes anyagot helyeztünk el, amely egyes uradalmi birtokokkal kapcsolatos, sokszor évtizedekig tartó perek anyagát tartalmazzák. A kötetek többségében magyar kis részben latin nyelvűek és átnézéssel kutathatók.
Az állag gyűjteményes jellegű, amelyet az iratok között fellelt számlákból, számadásokból és különféle nyilvántartásokból állítottunk össze. Az első dobozban még a püspökség visszaállítása előtti időszakból is találunk különféle számadásokat, számlákat elismervényeket amelyek kisebb számban maradtak meg a 18. század első két harmadából. A számlák többsége az 1780-as évektől kezdve az 1848-ig terjedő időszakból származik. A későbbi évekből a már említett pusztulás miatt jóval kevesebb maradt meg. A dokumentumok forrásértéke nem jelentős, ugyanakkor kortörténeti jellege nem vitatható, ezért megőrzésük feltétlenül indokolt volt. Az anyag értelemszerűen csak egyenkénti átnézéssel kutatható.
Az állagba az uradalmi iratokból kiválogatható tisztviselői névsorokat (Status personalis inclyti Dominii episcopalis Albo Carolinensis) helyeztük el, amelyek a 19. század első feléből viszonylag folyamatosan maradtak fenn. E mellett a dobozban található a püspöki uradalom tisztviselői számára felállított un. „Penziós Intézetnek” jegyzőkönyve is. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.
Az állagban az uradalmi úriszék fennmaradt jegyzőkönyveit helyeztük el egyszerű időrendben. A jegyzőkönyveket az iratok közül válogattuk ki. A fennmaradt dokumentumok többségében magyar nyelvűek latin részletekkel, forrásértékük uradalomtörténeti szempontból nagyon jelentős. A 19. századi jegyzőkönyvek nagy része erősen károsodott, restaurálásra várnak, ezért csak részben kutathatók.