Az iskola anyakönyvei a szabadságharc utáni újrakezdéstől egészen az államosításig gyakorlatilag hiánytalanul maradtak meg. Különösen fontos művelődéstörténeti forrás, mivel az iskola nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén volt, tehát szociológiai és társadalomtörténeti kutatások alapját képezheti. A kötetek időrendben kutathatók.
Az anyakönyvek meglepő módon hiánytalan sorozatban maradtak fenn, nem érintette őket az 1950-es évekbeli államosítás. Nyelvük 1834-ig örmény, majd ezt követően váltakozva magyar és latin. A hívek kánoni állapotáról szóló bejegyzések visszakeresését névmutatókönyvek segítik.
A plébánia második anyakönyvi kötetében a halotti bejegyzéseket megelőző, magyar nyelvű bibliai idézetekkel kísért, festett ábrázolást Jánosi Kázmér ferences atya szignálta. Nem kizárt, hogy ő az első anyakönyv négy hasonló ábrázolásának is a készítője.