Affichage de 381 résultats

panaszlevél 1800

Szentszéki iratokból kiemelt magánlevelezése, mely egyenkénti átnézéssel kutatható.

Boldoggá avatására vonatkozó iratok (1724–1796).

A Gubernium Alapítványi Osztálya (Commissio in re Fundationum, Stiftungs Commission) az erdélyi római katolikus egyház legkülönbözőbb alapítványainak ügyeit intézte. Az előző kettőhöz hasonlóan jogutódja az Erdélyi Katolikus Státus lett, így jegyzőkönyveit és segédleteit annak levéltára őrzi.

Mindazokat az előkerült köteteket és iratokat, amelyek az eddig felsorolt fondokba és állagokba nem voltak besorolhatók, ebben a gyűjteményes fondban helyeztük el. Valamennyi kötet gazdasági, pénzügyi, adminisztratív nyilvántartási célból készült, forrásértékük változó mértékű esetenként nagyon csekély. A köteteket a tulajdonos kérésére helyeztük el a levéltárban.

Az Erdélyben működő többi szerzetesrendnek csupán töredékes anyaga maradt meg a levéltárban.

Az iratanyag rendezése során rendkívül sok, az erélyi katolikus iskolákra vonatkozó irat került elő, amelyek mellékletként, tájékoztatási célból kerülhettek el az Erdélyi Katolikus Státus igazgató tanácsának irodájához. Ezeket az iratokat intézményenként csoportosítottuk és úgy helyeztük el a raktári egységekben. Érdekesek a tanári minősítési táblázatok, a különféle tantervek és az érettségivel kapcsolatos jelentések. Oktatástörténeti szempontból az állag anyaga jelentősnek számít, de felhívjuk a figyelmet, hogy hasonló források találhatók a Főegyházmegyei Levéltár korábban ismertetett 14. fondjában. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az 1824–1848 között keletkezett házassági iratok, az akkori gyakorlatból adódóan, a plébániai iktatott iratok között maradtak.