A fennmaradt segédletek 1861–1862-ből, valamint 1863–1865-ből a korábban már említett három ügyosztály külön-külön iktatókönyve, az egyházügyi iktatókönyv egészen 1869-ig megy el. 1866–1869-ből két kötet található az irattárban melyek közül az egyik tanulmányi, a másik alapítványi. 1869. május 1-től kezdve a Státus ideiglenes bizottmányának működését tükrözik az iratok 1874-ig általában egy kötetben két-három év iktatása található. 1875-től kezdve évenként egy-egy iktatókönyvet vezettek. Az 1945–1948 közötti iktatólapok megmaradtak, de nincsenek bekötve. A sorozat végén 1966–1976 közötti román nyelvű nyilvántartásokat találunk.
Az elemi iskolai alapot az erdélyi egyházmegyéhez tartozó elemi iskolák fenntartása és az ott működő tanítók fizetésének kiegészítésére hozták létre. Az állagban az alapra vonatkozó költségvetéseket zárszámadásokat kronológikus rendben helyeztük el. Az alapra vonatkozó iratok csak kis számban maradtak meg. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.
Az első világháború után Romániához került egyházmegyében Kolozsváron állították fel a Tanügyi Osztályt, amely az erdélyi katolikus iskolaügy adminisztrálását végezte. Az iratanyag rendkívül érdekes és művelődéstörténeti szempontból jelentős forrásértékű, nem csak az egyes iskolákkal, de általában a kor oktatáspolitikájával kapcsolatban. 1933-ig viszonylag kevés irat maradt meg, utána az anyag teljesnek mondható.
A gyulafehérvári püspökhöz, illetve az érsekhez évente nagyon nagyszámú üdvözlő lévél, képeslap és hasonló jellegű küldemény érkezik a legkülönbözőbb hazai és külföldi személyiségektől. Forrásértéke látszólag csekély, de megőrzése indokolt, mert későbbi jelentőségük előre nem határozható meg, másrészt kordokumentumnak számítanak.
Erdély legszebb barokk templomaként a kolozsvári jezsuita, majd később piarista templomot szokták emlegetni. Mivel eredetileg a jezsuita akadémia hallgatóságának lelki gondozására épült, máig is az akadémiai templom nevet viseli. 1718-ban kezdték építeni, de csak egy évtizeddel később készült el teljesen. 1776-tól a templomot a piaristák vették át. A fellelt iratok között megtalálható a templom krónikája (historia domus), leltárai és a különböző templomi adományok nyilvántartásai. Az állag anyaga egyenkénti átnézéssel kutatható.
A káptalani ülések jegyzőkönyvei közül az első fennmaradt kötet az 1755 és 1799 közötti időszakot öleli fel, melyet a második csak 1855-től követ. A kettő közötti 55 évből mindössze néhány másolat áll rendelkezésre. Sajátos körülmény, hogy a káptalan 1855-től vezetett jegyzőkönyve alakult át fokozatosan a hivatalos iratok iktatókönyvévé és 1895-től kezdődően elsősorban már ekként funkcionált. A káptalani ülések fontosabb határozatait azonban továbbra is ide vezették be, mely módszert a későbbi köteteknél is megtartottak. A kettő (iktatókönyv és ülések jegyzőkönyve) csak 1933-tól vált külön. Az ülésekhez és az iktatókönyvekhez készült két mutató is.