2938 találat látható

Irodalmi jegyzetek.

A Káptalani Levéltár korábbi rendezése során a megmaradt levéltári anyag egy részét 1580-tól 1860-ig darabszinten külön választották és arról jegyzéket készítettek. Ezek az iratok a legkülönbözőbb témákról szólnak, esetenként nem kapcsolatosak a káptalannal, de fontos adatokat tartalmaznak a 16–19. századi Erdély történetére. Lényegében gyűjteménynek tekintendők, amelynek felbontása csak lehetetlenné tette volna az anyag kutatását, hiszen jelen formájában darabszintű segédlet áll a kutatók rendelkezésére. Az állag végére a későbbi időszakból előkerült nem iktatott iratokat, illetve a gyulafehérvári székesegyházra vonatkozó iratokat helyeztünk el.

A Káptalani Levéltárban külön gyűjteményben helyezték el az egyes alapítványok eredeti alapítóleveleit, vagy azok másolatát. Aebben az állagban helyeztük el az alapítványokról szóló nem kötetes kimutatásokat, püspöki törzsvagyonra vonatkozó iratokat és egy hagyatékkal kapcsolatos iratanyagot is. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Kolozsvártól nem messze, keletre fekvő Apahida a Kis-Szamos völgyében található birtokrész volt. E birtokról csupán néhány gazdasági irat és egy számlakönyv maradt meg a Státus levéltárában. Itt jegyezzük meg, hogy az összevont kimutatásokban valamennyi birtoktestre vonatkozóan találhatunk még adatokat.

Ebben az állagban a gyulafehérvári szeminárium hallgatói nyilvántartásai találhatóak. A kezdeti időszakból 1753-tól 1782-ig egy latin nyelvű napló áll rendelkezésre, amelyben azonban megvan a kispapok teljes névsora és az események részletes feljegyzése. A visszaállítás utáni időszakból az iratok közül kiválogatott hallgatói névsorokat helyeztük el az állagban. 1849-től már részletes nyilvántartás áll a kutatók rendelkezésére. Az állag végén két másik típusú, de a korszakra vonatkozó tanulmányi könyvet helyeztünk el. Az iratok nagy forrásértékkel bírnak az erdélyi katolikus klérus társadalmi gyökereinek megismerése céljából. Az állag a források időrendjében egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az 1950-es években, az akkori püspöki levéltáros létrehozott egy különálló gyűjteményt azokból a kötetekből, amelyek többniyre egyik levéltári anyagba sem voltak addig besorozva. Így jött létre egy vegyes állag, amely történeti értékében igen gazdag, és a benne található köteteket haszonnal tudják forgatni mind a családfa-kutatók, mind a tudományos kutatók.