2969 találat látható

A Státus igazgató tanácsa 1883-tól kezdve évente egy-egy nyomtatásban kiadott kötetben foglalta össze a Státus működésére vonatkozó adatokat. E jelentésekben részletesen utal a katolikus iskolák működésére, az alapítványok jövedelmének felhasználására, az uradalmak gazdálkodására és különféle statisztikai adatokat is közöl. A sorozat gyakorlatilag 1946-ig hiánytalan, mindössze három háborús évben nem jelent meg a nyomtatott jelentés, 1916-ban, 1944-ben és 1945-ben. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

II. József 1786-ban rendelte el az országban a földek pontos felmérését és jövedelmeik összeírását, mely a nemesi adóztatás tervezett bevezetésének első lépése volt. A káptalan uradalmai közül a lipárti felmérése valószínűleg már nem készült el.

A Protocollum exhibitorum in Litterariis címet viselő iktatókönyvek a jegyzőkönyveknél is korábbi időponttól maradtak meg. 1787 és 1790 között német nyelvűek, majd a 151/1790-es számtól kezdve latin nyelvűek. 1848 elejétől a segédleteket magyarul vezették.

A Protocollum exhibitorum in Fundationalis címet viselő segédlet sorozat 1787-től maradt meg. Kezdetben német nyelvű, majd a 81/1790-es számtól kezdve latin nyelvre tértek át. 1848 elejétől a segédletet magyarul vezették.

A Protocollum exhibitorum in ecclesiasticis címet viselő segédletek 1787 és 1790 között német nyelvűek. A 176/1790-es számtól kezdve a segédleteket már latinul vezették és 1848 elejétől tértek át a magyar nyelvre.

A fennmaradt segédletek 1861–1862-ből, valamint 1863–1865-ből a korábban már említett három ügyosztály külön-külön iktatókönyve, az egyházügyi iktatókönyv egészen 1869-ig megy el. 1866–1869-ből két kötet található az irattárban melyek közül az egyik tanulmányi, a másik alapítványi. 1869. május 1-től kezdve a Státus ideiglenes bizottmányának működését tükrözik az iratok 1874-ig általában egy kötetben két-három év iktatása található. 1875-től kezdve évenként egy-egy iktatókönyvet vezettek. Az 1945–1948 közötti iktatólapok megmaradtak, de nincsenek bekötve. A sorozat végén 1966–1976 közötti román nyelvű nyilvántartásokat találunk.

Az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos iratai 1861-től folyamatosan maradtak meg. Az iratok nyelve ekkortól már döntő többségében magyar, de előfordul még német és latin nyelvű irat is és 1919 után természetesen román nyelvű iratok. Az iratokat 1861 és 1869 között a három ügyosztályban külön-külön sorszámosan iktatták és e számok alapján helyezték el az irattárban. A rendezés során helyreállítottuk az eredeti irattári rendet, így annak alapján az anyag jól kutatható. 1869 tavaszán megszűnt az ügyosztályok szerinti iratkezelés és a továbbiakban a státus iratait egységesen sorszámos formában iktatták. Ez az irattári rend maradt meg 1903 végéig. 1904-ben áttértek az alapszámos iktatásra és ettől kezdve az azonos ügyeket előre csatolva, több éven át együtt kezelték a meghatározott alapszámon. Ez az iratkezelés kétségtelenül korszerűbb volt a korábbinál, azonban feltételezte, hogy az irattárban tökéletes rend uralkodik. A II. világháború során, illetve utána az irattári rend felbomlott, sok iratot emeltek ki eredeti helyéről, s emiatt az alapszámosan iktatott anyagban megnehezedett a tájékozódás és a kutatás. A rendezés során itt is igyekeztünk az eredeti irattári rendet helyreállítani ez azonban nagyon sok esetben darabszintű rendezést igényelt volna, amelynek elvégzésére nem mindig volt lehetőségünk. A repertóriumban 1904 után közöljük az egyes raktári egységekben található alapszámokat, azonban azok tárgyát és időhatárát itt nincs módunkban felsorolni. Az 1945–1947 közötti évekből viszonylag kevés irat maradt meg és feltételezhetjük, hogy ezekben az években sok irat veszett el az irattárból. Miután a román állam 1948. augusztusában a katolikus nevelésügyi vagyont és intézményeket államosította az Erdélyi Katolikus Státus működését, pontosabban az akkor már Egyházmegyei Tanácsnak nevezett intézmény működését Márton Áron püspök1948 őszén felfüggesztette és az ügyek ideiglenes vitelét az Igazgató Tanács irodájára bízta. Az 1948 után megmaradt iratok tehát ezen korlátozott működés dokumentumai. Az iratanyag Erdély egyház- és művelődéstörténetére nézve különleges forrásértékű. Használata a megmaradt segédletekkel és az alapszámos iratok esetében egyenkénti átnézéssel javasolható.

A rendkívül rendezetlen iratanyagból a nem házbérletekkel kapcsolatos, de különféle ingatlanokra vonatkozó egyedi iratokat egy szintén gyűjteményes jellegű külön állagban helyeztük el. Ezekben többek között az ingatlanok értékére, eladására, vagy éppen lefoglalására vonatkozó dokumentumok találhatók. Ez utóbbira jó példa a Kolozsvári Egyetem létrehozása után a jogi illetve orvosi karok részére lefoglalt helyiségek kérdése 1874 és 1878 között. Az iratokat tárgyi csoportokban helyeztük el a raktári egységekben, amelyek 1918 előtt magyar, 1919 után vegyesen román és magyar nyelvűek. Kutatása kizárólag egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az állag nagyobb részt (de nem kizárólag) a káptalan birtokain élők különféle kérvényeit tartalmazza. Három esetben az instantiákat külön gyűjtöttük: az illmitzi birtokkal, a szemináriumi birtokokkal és a Kelcz-Adelffy Árvaházzal kapcsolatos kérvények a megfelelő intézményi állagokba kerültek.

Tartalmazza a papnevelő intézet belső életére vonatkozó iratokat: püspöki rendelkezéseket, személyi ügyeket, építkezési aktákat, stb., valamint a hasonló elnevezésű uradalom számadásait.

A PEL II.2.a. állaghoz (jegyzőkönyvek és segédletek) tartozó iratanyag, amely csak helyben kutatható.