2938 találat látható

Elaboratum 1899. Levelezések 1902.

A Gyulafehérváron működő fiúnevelő intézet hivatalosan nem volt a gimnázium intézménye. Annyira kevés irata maradt meg, hogy ezt a töredéket itt helyeztük el.

A máshová be nem sorolható iratokból alakítottuk ki ezt az állagot és a lényeges információkat közöljük az egyes raktári egységeknél. Kutatás csak az iratanyag egyenkénti átnézésével lehetséges.

Ebbe az állagba azokat a kötetes anyagokat soroltuk be, amelyekből nem látszott indokoltnak önálló állagokat alakítani. Elsősorban a tánári gyűlések jegyzőkönyveit és a Katolikus Kör jegyzőkönyvét ajánljuk a kutatók figyelmébe. Érdekes még a Mária Kongregáció tagnévsora, amely 1743-tól megmaradt.

Az 1920-as évektől kezdve az előzőtől eltérő osztálynaplókat vezettek, amelyek az államosításig rendelkezésre állnak.

Az anyakönyvek mellett különféle típusú tanulmányi nyilvántartásokat is őriz a levéltár. Az osztálykönyvek csak a dualizmus korának első feléből maradtak meg. Időrendben kutathatók.

Az iskola anyakönyvei a szabadságharc utáni újrakezdéstől egészen az államosításig gyakorlatilag hiánytalanul maradtak meg. Különösen fontos művelődéstörténeti forrás, mivel az iskola nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén volt, tehát szociológiai és társadalomtörténeti kutatások alapját képezheti. A kötetek időrendben kutathatók.

A rend anyagai között olyan dokumentumok is előkerültek, amelyek nem közvetlenül a rend működésére vonatkoznak, de megőrzésük indokolt. Ebben az állagban néhány nyomtatott dokumentum mellett a fényképgyűjtemény érdemel külön említést.

A második bécsi döntés után, 1940-ben a romániai piarista rendtartomány (Romániai Kegyes-Tanítórend) házai közül a kolozsvári, nagykárolyi és a máramarosszigeti ismét Magyarországhoz került, a temesvári pedig továbbra is Románia területén maradt. A három észak-erdélyi ház kormányzását a rend generálisa még 1940-ben a magyar tartományfőnökre bízta, a temesvári élére pedig, amely így önálló szervezeti egységet alkotott, Panyik-Tóth Lajost nevezte ki, mint a saját megbízottját (commissarius generalis). Miután 1945-ben visszaálltak a korábbi határok, megszűnt a temesvári ház különállása. 1946-ban Walter János felhatalmazott közép-európai vizitátor egyesítette a négy romániai rendházat Biró Vencel generáisi megbízott (delegatus generalis) vezetése alatt. Az állagban a rend e különálló részének néhány irata maradt meg.

A rendi levéltárak elmaradthatatlan részét alkotják az elhunyt rendtagokra vonatkozó adatsorok, életrajzok. Ugyanilyenek maradtak meg a kolozsvári piarista levéltárban is, amelyeket ebben az állagban helyeztünk el.

Azokat a piarista eredetű iratokat, amelyek más állagokba nem voltak besorolhatók egy külön állagban gyűjtöttük össze. Az egyes raktári egységeknél röviden közöljük a bennük található iratok rövid meghatározását.

Erdély legszebb barokk templomaként a kolozsvári jezsuita, majd később piarista templomot szokták emlegetni. Mivel eredetileg a jezsuita akadémia hallgatóságának lelki gondozására épült, máig is az akadémiai templom nevet viseli. 1718-ban kezdték építeni, de csak egy évtizeddel később készült el teljesen. 1776-tól a templomot a piaristák vették át. A fellelt iratok között megtalálható a templom krónikája (historia domus), leltárai és a különböző templomi adományok nyilvántartásai. Az állag anyaga egyenkénti átnézéssel kutatható.

A rendház elöljáróinak hivatali iratsorozata viszonylag épségben maradt ránk. Bizonyos témákat külön kezeltek, amelyeket az első raktári egységben helyeztünk el, a többi iratot időrendbe rendeztük. Iktatókönyv csak a 20. századi iratokhoz maradt fenn, a többi csak egyenkénti átnézéssel kutatható. Az iratok többségének nyelve 1867-ig latin, attól kezdve magyar.

A rendezés során az első állagba a rend működésére vonatkozó legfontosabb általános iratokat kívántuk elhelyezni. Így kerültek ide a rendi gyűlésekről fennmaradt jegyzőkönyvek, a kolozsvári házi krónikk (historia domus) és a rendfőnöki (tartományfőnöki) körlevelek. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állagba az uradalmi iratokból kiválogatható tisztviselői névsorokat (Status personalis inclyti Dominii episcopalis Albo Carolinensis) helyeztük el, amelyek a 19. század első feléből viszonylag folyamatosan maradtak fenn. E mellett a dobozban található a püspöki uradalom tisztviselői számára felállított un. „Penziós Intézetnek” jegyzőkönyve is. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állagba az uradalmi iratokból külön választott olyan kötetes anyagot helyeztünk el, amely egyes uradalmi birtokokkal kapcsolatos, sokszor évtizedekig tartó perek anyagát tartalmazzák. A kötetek többségében magyar kis részben latin nyelvűek és átnézéssel kutathatók.

Az uradalmi iratok között rendkívül sok csekély forrásértékű, azonban kortörténeti dokumentumnak számító kötelezvény, kezeslevél maradt meg. Ezeket gyűjtöttük össze ebben az állagban és helyeztük el őket időrendben. A kisméretű dokumentumok sokszor cédula jellegűek, kutatásuk csak átnézéssel lehetséges.

Ebben az állagban szintén az iratokból előkerült speciális forrásokat a „Libellus educillatoris” azaz a magyarul kocsmakönyveknek nevezett nyilvántartásokat helyeztük el időrendben. A sorozat időrendi szempontból csaknem hiánytalan, forrásértéke elsősorban helyi jellegű. Kutatása egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A gazdasági iratok közül külön választottuk az egyes évekből fennmaradt regestrum decimarum-okat azaz dézsmalistákat. Az állag anyagában így időrendi szempontból egy csaknem hiánytalan gyűjtemény volt kialakítható, amely az uradalom ilyen jövedelmeiről ad pontos tájékoztatást. Az állag elejére egy 1671-ből származó hasonló dokumentumot helyeztünk el. Az utolsó dobozban 1858-59-ből még a tized megszűntetésére vonatkozó iratok találhatók. A listák latin és magyar nyelvűek, kutatásuk időrendben egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az állag gyűjteményes jellegű, amelyet az iratok között fellelt számlákból, számadásokból és különféle nyilvántartásokból állítottunk össze. Az első dobozban még a püspökség visszaállítása előtti időszakból is találunk különféle számadásokat, számlákat elismervényeket amelyek kisebb számban maradtak meg a 18. század első két harmadából. A számlák többsége az 1780-as évektől kezdve az 1848-ig terjedő időszakból származik. A későbbi évekből a már említett pusztulás miatt jóval kevesebb maradt meg. A dokumentumok forrásértéke nem jelentős, ugyanakkor kortörténeti jellege nem vitatható, ezért megőrzésük feltétlenül indokolt volt. Az anyag értelemszerűen csak egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az állagban az uradalmi úriszék fennmaradt jegyzőkönyveit helyeztük el egyszerű időrendben. A jegyzőkönyveket az iratok közül válogattuk ki. A fennmaradt dokumentumok többségében magyar nyelvűek latin részletekkel, forrásértékük uradalomtörténeti szempontból nagyon jelentős. A 19. századi jegyzőkönyvek nagy része erősen károsodott, restaurálásra várnak, ezért csak részben kutathatók.

Ebben az állagban a püspöki uradalom 18–19. századi működésével kapcsolatos iratokat gyűjtöttük össze. A rendkívül összekeveredett iratokból lényegében az eredeti uradalmi irattárat kívántuk rekonstruálni. Az első dobozban néhány 17. századi iratot és 18. századi, de dátum nélküli iratokat helyeztünk el, majd a második doboztól kezdve időrendben rendeztük a feltalálható iratanyagot. Ebben néhány irat még a püspökség visszaállítása előtti időből való. Itt helyeztük el a püspöki uradalom 1715-ből való első urbáriumát. A 18. századból az iratanyag töredékes és a fennmaradt iratok többségén sorszámos iktatás található. Az iktatott iratoknál az eredeti számsorrendet helyreállítottuk, de minden évből nem iktatott iratok is találhatók a dobozokban. Az iratok nyelve többségében latin, a 18. század végén német, a 19. században egyre inkább magyar. Az anyagban gazdasági pénzügyi számadások, kérvények, utasítások, esetenként peranyagok találhatók.

Az anyag forrásértéke rendkívül jelentős gazdaságtörténeti szempontból és eddig lényegében ismeretlen. Az iratok 1848 utáni részét a korábbitól eltérő helyen őrizték és ezen iratok nagyobb része elpusztult. A kiegyezésig már csak rendkívül kevés iratot őrzünk. Az állag utolsó dobozában 1809-ből származó uradalmi összeírásokat helyeztünk el, amelyek iktatottak, de méretüknél fogva nem tudtuk az időrendi sorozatba illeszteni.

A gyulafehérvári püspöki uradalom vezetését dokumentáló gazdaság-, társadalomtörténeti szempontból rendkívüli forrásértékű iratsorozat. A kezdeti időszakból, 1800 előttről csupán két kötet maradt meg 1777 és 1791 közötti évekből. Ezekben hetenként esetenként naponta jegyeztek be adatokat az uradalomban elvégzett munkákról. E két kötet napló jellegű, magyar nyelven íródott. 1800-tól kezdve egészen 1848-ig rovatos szabályszerű jegyzőkönyvet vezettek, amelyben az uradalom ügyében beérkező iratok iktatószámát, tárgyát és az ügyben hozott határozatokat egyaránt feljegyezték magyar nyelven. A jegyzőkönyvek hivatalos elnevezése 1844-től kezdve „Gazdasági tiszti jegyzőkönyv”. A sorozat kötetei lényegében a fennmaradt iratokhoz segédletként is használhatók 1800-tól kezdve. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az iratok tökéletes eredeti irattári rendjét nem sikerülhetett helyreállítani, hiszen sok iratot máshová csatoltak ezért kizárólag ezen kötetek alapján kutatni nem tanácsolható.

A püspöki udvarban a kiegyezés körül felállított Számvevői Hivatal mellett 1900 után azzal együttműködő Alapítványi Hivatalt állítottak fel. Ennek közös iratait a III. 2/a. állagban találjuk. Az egyházmegyei sematizmus már az 1920-as években külön említi az Alapítványi Hivatalt, de a nagyon összekeveredett iratok közül csak 1933 után tudtuk elkülöníteni a hivatal egyértelműen saját iratait. Ezeket az iratokat időrendben helyeztük el a raktári egységekben egészen az 1970-es évekig, ameddig az Alapítványi Hivatal működése nyomon követhető. A hivatalnak két iktatókönyve maradt meg, amelyek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható az iratanyag.

A Káptalani Levéltárban külön gyűjteményben helyezték el az egyes alapítványok eredeti alapítóleveleit, vagy azok másolatát. Aebben az állagban helyeztük el az alapítványokról szóló nem kötetes kimutatásokat, püspöki törzsvagyonra vonatkozó iratokat és egy hagyatékkal kapcsolatos iratanyagot is. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Azokat a nyilvántartó könyveket, amelyek nem egy konkrét alapítványhoz köthetők, hanem több alapítvány közös pénzügyi nyilvántartásai, vagy egyéb gazdasági jellegű könyvek, ebben az állagban helyeztük el. Minden kötetnél közöljük annak címét és évkörét. Ezek a kötetek más állagokban lévő pénzügyi vonatkozású dokumentumokkal együtt használandók. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A káptalan felügyelte az Erdélyi Püspökség számára tett legkülönbözőbb alapítványok pénzügyi működését. Az egyes alapítványokról a 18. század elejétől kezdve önálló nyilvántartásokat vezettek, amelyek bekötött formában maradtak ránk a levéltárban. Az állag utolsó dobozában nem bekötött, hasonló nyilvántartások találhatók. A kötetek nyelve többségében latin, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Ugyancsak a káptalani levéltárban őriztek meg a 18–19. századból megmaradt különböző jövedelem összeírásokat, jelentéseket részben a káptalan, részben a püspökség birtokairól. Ezeket a forrásokat a századforduló utáni rendezés során szintén egyenként sorszámozták és a már többször említett nyilvántartásban rövid tartalmukat feljegyezték. A rendezés során felmerült az a lehetőség, hogy ezeket az iratokat egyesítjük a püspöki uradalom hasonló nyilvántartásaival, amelyek például a levéltár III. 1/d. állagában találhatók. Mivel ez utóbbihoz részletes segédlet nem állt rendelkezésre, úgy véltük, hogy ez a megoldás csökkentené az anyag kutathatóságát. Ennek megfelelően egy gyűjteményes állag alakult ki, amelyben a dokumentumok nyelve latin és magyar. Az állag anyaga kizárólag a már említett darabjegyzék segítségével kutatható.

A káptalani levéltárban 1700-tól kezdve maradtak meg iratok az Alvinci Uradalomra, de a korábbi rendezés során a nem időrendbe helyezett iratokról részletes jegyzéket készítettek. Ekkor utólag megszámozták az iratokat és ehhez darabszintű segédletet készítettek a kezdetektől a 19. század közepéig. Ezt a rendet szintén nem kívántuk felbontani a rendezés során, mert az anyag kutatása a jelen formában biztosított. Ebből az is következik, hogy az iratok nincsenek kronológikus rendben és az időrend az egyes raktári egységekben folyamatosan újra kezdődik. Az anyag kutatása ennek megfelelően csakis a már korábban említett segédletekkel illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges. Az állag végén a 20. század második feléből megmaradt, az egykori birtokra vonatkozó iratokat találunk.

Tekintettel arra, hogy a káptalan jelentős birtokokkal rendelkezett, működése során sok esetben került sor különféle vagyoni, ritkábban büntetőjogi eljárásra. A korábbi rendezések során ezeket az iratokat is külön választották és az említett segédletekben azokat tételesen feltárták. A raktári egységekben a perek anyaga nagyjából kronológikus rendben van elhelyezve, természetesen azt is figyelembe véve, hogy egy-egy per akár évtizedekig is eltarthatott. Az anyag mind gazdaság-, mind társadalomtörténeti szempontból jelentős. Az iratok nyelve többségében latin, a későbbi időszakban magyar, majd esetenként román is. Az iratanyag az utólagosan készített segédletekkel illetve átnézéssel kutatható.

Zomora Dániel nagyprépost 1940 októberében nyomtatott anyakönyvet nyitott az erdélyi székes káptalan tagjairól, amelybe a 19. század elejétől kezdve visszamenőleg feljegyezték a káptalan tagjainak nevét és személyi adatait. Az anyakönyvet az 1960-as évek közepéig vezették, további adatok már nem kerültek bele.

A káptalan anyagának korábbi rendezése során az iratok közül kiemeltek tematikailag, vagy egyéb szempontból fontosnak tartott iratokat amelyeket külön kezeltek és „vezérokmányoknak” neveztek el. Az egyes tárgyakat dossziékban helyeztek el és azokról darabszintű jegyzéket készítettek. Az előző állaghoz hasonlóan ezt is gyűjteménynek tekintettük, amelynek felbontása megnehezítette volna az anyag kutatását. Az iratok egy része valóban jelentős forrásértékű, ezért szükségesnek tartottuk, hogy a repertóriumban valamennyi dosszié rövid témamegjelölését közöljük. Az iratok a repertóriumban felsoroltak szerint, a dossziékon belül pedig egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Káptalani Levéltár korábbi rendezése során a megmaradt levéltári anyag egy részét 1580-tól 1860-ig darabszinten külön választották és arról jegyzéket készítettek. Ezek az iratok a legkülönbözőbb témákról szólnak, esetenként nem kapcsolatosak a káptalannal, de fontos adatokat tartalmaznak a 16–19. századi Erdély történetére. Lényegében gyűjteménynek tekintendők, amelynek felbontása csak lehetetlenné tette volna az anyag kutatását, hiszen jelen formájában darabszintű segédlet áll a kutatók rendelkezésére. Az állag végére a későbbi időszakból előkerült nem iktatott iratokat, illetve a gyulafehérvári székesegyházra vonatkozó iratokat helyeztünk el.

A Gyulafehérvári Káptalan legrégibb iratainak jelentős része a Magyar Országos Levéltárba került, Erdélyben maradt részét pedig 1912-ben a Gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtárában helyezték el. Az odakerült iratok a 13. századtól a 18. század végéig terjednek és az itteni iratok szerves elődjének tekinthetők. Ebben az állagban a káptalan hivatalos működése során keletkezett 19. 20. századi iratokat helyeztük el időrendben. Az 1900 előtti anyagot a századforduló után darabszinten rendezték és a székesegyház tornyában lévő ládákban helyezték el. Ehhez az anyaghoz rendkívül részletes és pontos időrendi, név-, és tárgymutatók készültek, amelyek a ladula (láda) jelzetére utalnak. Az átrendezés során a mai raktári egységekre is feljegyeztük a régi jelzetet, hogy ennek alapján az anyag kutatható legyen. Az iratokat egyébként időrendben helyeztük el a raktári egységekben és az 1900 utáni iratok a későbbi időszakból megmaradt tárgymutatók alapján jól kutathatók. Az iratok nyelve többségében latin a 19. század végétől magyar, majd román is. Az anyag forrásértéke minden szempontból jelentős. Felhívjuk a figyelmet, hogy a káptalan működésével kapcsolatos iratok ugyanezen fond c állagában is megtalálható.

A Gyulafehérvári Káptalan rendszeres működésének legfontosabb dokumentuma az a jegyzőkönyv sorozat, amely 1759-től kezdve folyamatosan maradt meg. A káptalan tanácskozásairól 1759. május 4.-től kezdve latin nyelvű jegyzőkönyveket vezettek, amelyben a tárgyalt ügyek és a hozott határozatok szerepelnek. A jegyzőkönyvek értékét növeli, hogy bennük nagyon sok esetben a káptalanhoz érkezett iratok teljes szövege is lemásolásra került. Éppen ezért olyan iratokról is tudunk tájékozódni a kötetekben, amelyek esetleg eredetiben már nem maradtak ránk. 1861 májusától a jegyzőkönyveket magyarul vezették, bár a korábbi években is számos határozatot magyarul jegyeztek fel a jegyzőkönyvekbe. A jegyzőkönyvek sorozata 1940. március 28-án fejeződik be. Az állag legvégén néhány jegyzőkönyv nem bekötött fogalmazványát helyeztük el.

Az egyes plébániák felmérésekor részletes leltárat küldtek be a püspökségre. Az állagban ezeket helyeztük el. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyes plébániákon püspöki rendelkezés alapján időnként felmérték a plébánián található iratok jegyzékét. Az anyagnak főleg levéltártörténeti jelentősége van.

A levéltár leginkább gyűjteményes jellegű állaga. Itt már csak arra volt módunk, hogy a teljesen vegyes egyedi iratokat, kéziratokat, nyomtatványokat lehetőség szerint időrendbe rendezzük és az alábbiakban ezekről, ha nem is teljes, de viszonylag részletes jegyzéket adjunk. Az iratok a közölt jegyzék alapján csak egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Ebben az állagban röviden meghatározzuk az egyes raktári egységekben található iratok tematikáját, s az anyag ennek alapján egyenkénti átnézéssel jól kutatható.

A gyulafehérvári püspökhöz, illetve az érsekhez évente nagyon nagyszámú üdvözlő lévél, képeslap és hasonló jellegű küldemény érkezik a legkülönbözőbb hazai és külföldi személyiségektől. Forrásértéke látszólag csekély, de megőrzése indokolt, mert későbbi jelentőségük előre nem határozható meg, másrészt kordokumentumnak számítanak.

Az erdélyi románok uniójára és az örmény katolikusokra a levéltár sok más fondjában is lehet adatokat találni. Ezeket a külön kezelt, latin, magyar, román, francia és német nyelvű iratokat indokoltnak láttuk külön állagban elhelyezni. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Erdély jelentős területein a katolikusság szórványnak számított és ma is az. A szórvánnyal való speciális foglalkozás esetenként külön tanácskozások témája volt. Ezzel kapcsolatos iratok a második világháború idejéből és a közelmúltból is előkerültek.

A Püspöki Hivatalba nagyon sok középiskola és más tanintézet is megküldte nyomtatásban megjelent értesítőit. Az anyag könyvtári jellegű, s mint ilyen más közgyűjteménybe is elhelyezhető lett volna. Ugyanakkor figyelembe vettük, hogy olyan periódikákról van szó, amelyek ma már igen ritkák és esetenként a könyvtárakból is hiányoznak, miközben fontos iskolatörténeti adatokat tartalmaznak. Az állag az értesítők egynkénti kikérésével kutatható.

A máshová be nem sorolható, legkülönbözőbb tárgyú tanügyi iratokból külön állagot alakítottunk ki. Az egyes raktári egységeknél közöljük a bennük található iratok röviden megfogalmazható tárgyát. Az iratok csak egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A két világháború közötti időszakban külön gyűjtőkben tartották a katolikus iskolákban alkalmazott tanárok személyi nyilvántartásait és legtöbbször az alkalmazáskor beadott személyi okmányokat. A magyar és román nyelvű források csak egyenkénti átnézéssel, s a személyiségi jogokra vonatkozó jogszabályok betartásával kutahatók.