Affichage de 14129 résultats

Az egyházmegye különböző plébániáin a 19. század második felétől nyilvántartották és külön kezelték a misealapítványokra vonatkozó iratokat, elszámolásokat, levelezéseket. Az állagot a plébániák betűrendjében rendeztük, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy e témakörhöz kapcsolódó iratok még a levéltár más fondjaiban is találhatók. A magyar nyelvű iratok között alapítólevelek, elszámolások, gazdasági és más jellegű iratok találhatók. Helytörténeti és társadalomtörténeti kutatáshoz az állag igen érdekes lehet. A plébániák, illletve a települések neve szerint, egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az egyházban jól ismert kánoni látogatásokról készült jegyzőkönyvek a levéltárban 1711-től maradtak meg. A 18. századból 20, kötetbe gyűjtött jegyzőkönyv áll rendelkezésünkre, de állapotuk és anyagvédelem miatt ezeket is savmentes dobozokban helyeztük el. A 19. század első feléből viszonylag nagy számban maradtak meg jegyzőkönyvek, a második feléből azonban jóval kevesebb. A 20. század első feléből sem találunk anyagot ebben az állagban. Az utolsó 14 dobozban már az 1945 után végzett visitatiok jegyzőkönyveit helyeztük el. Az anyag mindenki által ismert jelentős forrásértékére e helyütt nem kívánok kitérni. Mivel ez az anyag elsősorban helytörténeti szempontból kiemelt jelentőségű, ezért a legkülönbözőbb kötetekből az egy-egy plébániára vonatkozó forráshelyekről mutatót közöl a sorozat következő kötetében Bernád Rita. Az iratanyag ezen mutató segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

A szokásos egyházi anyakönyvi másodpéldányokat hatalmas mennyiségben találjuk meg a püspöki (érseki) levéltárban. Méretüknél fogva ezeket csak speciális tárolókban lehetne elhelyezni. Ezek beszerzésére még nem volt anyagi lehetőség, ezért a másodpéldányok plébániánként betűrendbe rakva, csomókban találhatók a polcokon. Az alábbiakban a plébániák nevét, valamint az első és jelenleg utolsó anyakönyvek évhatárát adjuk meg, valamint közöljük a hiányzó évek adatait is. A felsorolást Bernád Rita készítette. Kutatása a fennálló egyházi jogszabályok szerint lehetséges.

Kezdetben a tanácsüléseken az egyházmegye legkülönbözőbb ügyeit intézték, s a döntésekről jegyzőkönyveket készítettek. Ezek Protocollum Vicariale, vagy Protocollum Consistoriale néven illetve külön megnevezés nélkül, szinte hiánytalanul maradtak ránk 1937-ig. A Szentszék elé került ügyek jelentős részét tették ki a házassági perek, amelyek gyakran hosszú évekig elhúzódtak. Sokszor foglalkozott a Szentszék a papok és egyházi alkalmazottak fegyelmi ügyeivel is. Feljebbviteli fórumnak az 1930-as évekig a Kalocsai Érseki Főszentszék számított, így fellebezéssel oda is kerültek erdélyi szentszéki ügyek. A mai Kalocsai Érseki Levéltárban 1867 és 1937 közötti évekből kevesebb, mint egy folyóméternyi erdélyi szentszéki feljebbviteli irat található. Az iratok nyelve döntő többségében latin, ugyanakkor minden korból a vallomások, a tanúk meghallgatása magyar nyelven zajlott, s ezek igen érdekesek társadalomtörténeti szempontból. A házassági ügyek iratai csak 100 év eltelte után kutathatók.

A püspöki levéltáron belül 1773-tól kezdődően találkozhatunk először a tanügyi vonatkozású iratok elkülönítésével. A dátum egybeesik a jezsuita rend megszűntetésével és a magyarországi, valamint az erdélyi oktatásügy alapos átalakításának kezdetével. A Tanfelügyelőség az egész erdélyi katolikus oktatás, tehát az elemi-, és középfokú iskolák kérdésével, a tanítók, tanárok ügyeivel és minden más, ezzel kapcsolatos kérdéssel foglalkozott. Tanügyi iratok esetenként maradhattak a püspöki hivatalban, bár ezeket a rendezés során igyekeztünk elkülöníteni. A Tanfelügyelőség abszolitizmus-, és dualizmuskori külön irattárát nem tudtuk kialakítani, ebből az időből ugyanis hatalmas mennyiségű inkább tematikusan rendezhető iratanyag maradt fenn, amelyeket különféle állagokban helyeztünk el. Ezeken kívül is maradt egy vegyes, máshová be nem sorolható csoport, amelyet a kutatónak külön kell átnéznie. A fond anyaga igen jelentős Erdély művelődés-, és iskolatörténete szempontjából. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Katolikus Státus levéltárában is igen sok tanügyi vonatkozású irat található.

A levéltárban viszonylag nagy mennyiségű átírt és eredeti oklevél maradt meg a 15–17. századból és a későbbi időkből is e gyűjteményben helyeztük el a jelentőségüknél és méretüknél is fogva külön kezelendő általában ünnepélyes jellegű okleveleket. Ezek számos darabját restauráltattuk, mások viszonylag jó állapotban maradtak ránk. A sorozat következő kötetében Bernád Rita nem csak az 1716 előtt keletkezett okleveleket és iratokat közli egy darabjegyzékben, hanem e fond valamennyi oklevelét is rövid, un. fejregeszta formájában. A fond első állagában az eredeti formában megmaradt, a másodikban a másolatban megőrzött okleveleket helyeztük el. Kutatása tehát a külön segédlet segítségével darabszinten lehetséges.

A római katolikus egyház jelentős szerepet játszott Kolozsvár városközpontjának modernkori kiépítésében. Közreműködésével alakult át Kolozsvár főtere a Szent Mihály templom körül és később az Erdélyi Katolikus Státus számos középületet is emelt a belvárosban. Ezen építkezésekre vonatkozó egykorú levelezést, építési naplókat és különösen nagy számban tervrajzokat helyeztünk el ebben az állagban. Az anyag várostörténeti, építéstörténeti szempontból fontos forrásnak tekintendő, amely új adatokkal gazdagíthatja Kolozsvár 1918 előtti történetének kutatását. A mesterségesen kialakított állaghoz segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratok és tervrajzok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az állag iratai szervesen a Püspöki Hivatal anyagához tartoznak és csupán irattani okokból, illetve eredetileg is külön való kezelésük miatt alkottunk belőlük külön állagot. A Hivatalban – Kalocsához hasonlóan – 1760-tól kezdve Protocollum episcopale cím alatt a püspöki döntések, s ezek nyomán keletkezett kimenő iratokról külön nyilvántartást készítettek, amelyben, hosszabban- rövidebben a határozatokat is feljegyezték. A latin nyelvű kötetekhez tárgymutató is készült, amely esetenként egybe van kötve a protocollummal, esetenként külön kezelték. Az utolsó ilyen kötet 1791-ből maradt meg, feltehetően a 18. század végén ez az önálló sorozat megszűnt. Az állag forrásértéke jelentős, részben a rendelkezésre álló mutatókkal, részben átnézéssel kutatható. Különösen akkor ajánlható átnézése, ha a kutatott téma erre az időszakra esik.

A levéltár utolsó, nagyobb egységét részben speciális dokumentumcsoportok, részben a nem irat jellegű forrásokból kialakított gyűjtemények képezik. Itt helyeztük el az egyedi értékű oklevélgyűjteményt. A rendezés során igen sok helyről kerültek elő fényképek, épülettervek, tervrajzok, kéziratos térképek és pecsétnyomatok is. Ezeket típusonként külön-külön gyűjteményekben helyeztük el és az alábbiakban röviden ismertetjük. A tervtár és a térképtár listáit Bernád Rita készítette.

Az állag iratait 1941-ig mesterségesen alakítottuk ki, ugyanis az iktatott iratok rendezésekor rengeteg személyi okmány került elő, amelyeket a hallgatók nyújtottak be felvételük alkalmával, s amelyeket keletkezésük időrendjében helyeztünk el. A források értéke nem indokolta név szerinti külön segédlet elkészítését. Az állag második részében már 1958 után keletkezett és külön kezelt iratok találhatók, többek között életrajzok, indexek, a végzett hallgatók adatlapjai, különböző személyi ügyekre vonatkozó dokumentumok. Az modern kori anyag természetesen a személyiségi jogok védelmének figyelembe vételével szigorú korlátozásokkal kutatható. A korábbiak csak egyenkénti átnézéssel.

Az állagban a kilépett, vagy külföldre távozott hallgatókra vonatkozó nyomtatványok, levelezés található. Az iratok a kilépések időrendjében vannak rendezve. Az anyag nem kutatható.

Az állagban a szeminárium napi működése során keletkezett péztári okmányok, számlák találhatók. Az iratoknak különösebb forrásértéke nincsen. Megőrzése és levéltárban való elhelyezése a tulajdonos kérésére történt. Gazdaságtörténeti szempontból esetenként érdekes lehet a korszak kutatói számára. Az 1969 előtti időszakból csupán néhány évből maradt fenn kevés dokumentum, 1969-től a sorozat hiánytalan.

A Papnevelde iratai a rendezés utolsó fázisában kerültek elő és egyelőre helyileg is annak épületében találhatók. Sajnos még a legutóbbi időkben is számos károsodás érte az anyagot, így bizonyos részei restaurálásra szorulnak és jelenlegi állapotukban nem kutathatók. Az első állagban a szeminárium iktatott hivatalos iratait helyeztük el. A kiegyezés előttről segédkönyvek nem maradtak meg, 1872-től már iktatókönyvek állnak rendelkezésre. Néhány irat az első dobozban még az alapítás előtti évekből került elő. Az anyag 1872-ig időrendben, egyenkénti átnézéssel, azután az iktatókönyvek segítségével kutatható. Az iratok nyelve többségében latin, a 20. századtól magyar és esetenként német, illetve román.