Mostrando 2969 resultados

A levéltárban megmaradt jegyzőkönyv sorozat első kötetét még német nyelven kezdték vezetni, majd 1790. május 7-től latin nyelvre tértek át. A továbbiakban 1848. február 10-én tértek át magyar nyelvre és december 22-ig így vezették tovább a jegyzőkönyveket. 1849. június 11 és augusztus 10 között ismét készültek magyar nyelvű jegyzőkönyvek, amelyek megtalálhatók a levéltárban. Az előző állaghoz hasonlóan e sorozatban megtaláljuk a guberniumi és ügyosztályi számokat és az ügyek részletes leírását. Iskolatörténeti szempontból az anyag különleges forrásértékű, kutatása az iktatókönyvekkel, illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az első Protocollum 1790. január 11-től kezdődik még német nyelven, majd 1790. június 9-én tértek át a latin nyelv használatára. 1848. február 10-től december 22-ig már magyarul vezették a jegyzőkönyveket. 1849. június 8 és augusztus 6 között néhány további, magyar nyelven vezetett jegyzőkönyv is megmaradt. A korábbiakhoz hasonló módon a kötetekben megtalálhatók a guberniumi és a saját ügyosztályi számok, illetve a tárgyalt ügyek leírása. Művelődéstörténeti és egyháztörténeti szempontból egyaránt értékes forrásanyag, amelynek kutatása az iktatókönyvek segítségével illetve egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az Erdélyi Katolikus Státus 1895-ben vásárolta meg az alsóbajomi Eszterházy uradalmat.A Kis-Küküllő megyében található uradalom iratai közül csupán a költségvetési előirányzatok és a zárszámadások maradtak meg, amelyek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházi ingatlanokra kötött tűzbiztosítási dokumentumok olyan szempontból lehetnek érdekesek, hogy következtetni lehet belőlük az ingatlanok állapotára. Az iratokat, beleértve a tűzbiztosítási kötvényeket is egyszerű kronológiai rendben helyeztük el. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

A rendkívül rendezetlen iratanyagból a nem házbérletekkel kapcsolatos, de különféle ingatlanokra vonatkozó egyedi iratokat egy szintén gyűjteményes jellegű külön állagban helyeztük el. Ezekben többek között az ingatlanok értékére, eladására, vagy éppen lefoglalására vonatkozó dokumentumok találhatók. Ez utóbbira jó példa a Kolozsvári Egyetem létrehozása után a jogi illetve orvosi karok részére lefoglalt helyiségek kérdése 1874 és 1878 között. Az iratokat tárgyi csoportokban helyeztük el a raktári egységekben, amelyek 1918 előtt magyar, 1919 után vegyesen román és magyar nyelvűek. Kutatása kizárólag egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Mária Terézia 1767-ben, még a jezsuita rend hivatalos feloszlatása előtt az egykori portugáliai jezsuita missziós alap vagyonát (Luzitániai alap) megszerezve, abból az erdélyi egyházmegye számára vallásalap néven közvagyont képzett, amelyet Bajzai József püspök egy bécsi bankban helyezett el és a későbbiekben ehhez csatolták az 1773-ban feloszlatott erdélyi jezsuita vagyont, illetve II. József uralkodása alatt az eltörölt pálos és trinitárius szerzetes rend vagyonát is. Az említett vagyonrészek együttesen a kiegyezés korában már több mint 800 ezer forintnyi tőkét képviseltek és az erdélyi katolikus egyház egyik legfontosabb anyagi alapját jelentették. A vallásalap kezelését az Erdélyi Katolikus Státus végezte és az ezzel kapcsolatos pénzügyi számadásokat ebben az állagban helyeztük el. Az 1936–1946 közötti számadások hiányosan maradtak meg. A dokumentumok a repertóriumban közöltek alapján jól kutathatók.

A tanulmányi alap jogelődjét a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1581-ben a jezsuiták részére tett alapítványa képezte. A fejedelem ekkor jelentős birtokokat és ingatlanokat adományozott a jezsuitáknak a kolozsvári gimnázium, illetve akadémia létesítése és fenntartása céljából. Ez a vagyon később további adományokkal egészült ki és ebből hozták létre a Katolikus Státus által kezelt tanulmányi alapot. A dualizmus korában meghatározott cél szerint az alapból támogatták az egyházmegyéhez tartozó római katolikus fiúgimnáziumokat és a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetet. Az állagban az alap költségvetései, zárszámadásai, a támogatásban részesült diákok névsora találhatók. A tanulmányi alapnak 1939-től külön iktatókönyve is megmaradt. Az állag a segédlettel illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

Erdély jelentős területein a katolikusság szórványnak számított és ma is az. A szórvánnyal való speciális foglalkozás esetenként külön tanácskozások témája volt. Ezzel kapcsolatos iratok a második világháború idejéből és a közelmúltból is előkerültek.

A Gyulafehérvári Káptalan rendszeres működésének legfontosabb dokumentuma az a jegyzőkönyv sorozat, amely 1759-től kezdve folyamatosan maradt meg. A káptalan tanácskozásairól 1759. május 4.-től kezdve latin nyelvű jegyzőkönyveket vezettek, amelyben a tárgyalt ügyek és a hozott határozatok szerepelnek. A jegyzőkönyvek értékét növeli, hogy bennük nagyon sok esetben a káptalanhoz érkezett iratok teljes szövege is lemásolásra került. Éppen ezért olyan iratokról is tudunk tájékozódni a kötetekben, amelyek esetleg eredetiben már nem maradtak ránk. 1861 májusától a jegyzőkönyveket magyarul vezették, bár a korábbi években is számos határozatot magyarul jegyeztek fel a jegyzőkönyvekbe. A jegyzőkönyvek sorozata 1940. március 28-án fejeződik be. Az állag legvégén néhány jegyzőkönyv nem bekötött fogalmazványát helyeztük el.

Az előző két állaghoz egyaránt használhatóak azok a kéziratos segédletek, amelyeket a századforduló után a Gyulafehérváron maradt káptalani anyagról állítottak össze. Az indexek kronológiailag az 1176-os évvel kezdődnek, mivel feljegyezték bennük a káptalanra vonatkozó addig feltárt középkori oklevelek adatait is.

A rendház elöljáróinak hivatali iratsorozata viszonylag épségben maradt ránk. Bizonyos témákat külön kezeltek, amelyeket az első raktári egységben helyeztünk el, a többi iratot időrendbe rendeztük. Iktatókönyv csak a 20. századi iratokhoz maradt fenn, a többi csak egyenkénti átnézéssel kutatható. Az iratok többségének nyelve 1867-ig latin, attól kezdve magyar.