Aurora és Astra bábegyüttesek

Az Aurora Művészegyüttest 1954-ben alapította Vízvári László (1919–2003) piarista tanár, Balogh Beatrix (1924–1985) iparművész és Koós Iván (1927–1999) festőművész. Májusban együtt nézték meg Josef Skupa prágai bábszínházának budapesti előadását, és elhatározták, hogy ők is marionettszínházat csinálnak. Az együttes kezdetben, 1956-ig a budapesti Piarista Gimnázium bábszakköreként működött. Első tagjai Vízvári tanítványai, a Piarista Gimnázium diákjai közül kerültek ki, és a bábok a gimnázium ifjúsági műhelyében készültek. A gimnáziumban voltak első bábelőadásaik is (A csodatévő ócska ecset, A fából faragott királyfi). Idővel az együttes túlnőtt a Piarista Gimnázium keretein, amelynek műhelyét teljesen lefoglalták a bábszínházi feladatok. Ezért 1958-ban az Engels téri Kultúrotthonban, majd 1960-tól a IX. kerületi tanács Ráday utcai művelődési otthonának pincéjében kaptak próba- és játszóhelyet, műhelyüket pedig 1959-től a budai Vízivárosban (Csalogány utca 41.), egy alagsori bolthelyiségben rendezték be. Később ezt próbateremként is használták. Kezdetben az együttesnek marionett-, kézibáb-, árnyjáték- és pantomim- előadásai is voltak, de mivel a Ráday utcában épített új színpad kizárólag a bábjátékot szolgálta, Balogh Beatrix és mások, akik ragaszkodtak a pantomimhez, 1961 végén kiváltak az együttesből.
1962-ben az Aurora hivatalosan is megszűnt, de tagjainak egy része 1962-től Vízvári László vezetésével Astra néven folytatta a bábjátékot. A IX. kerületi tanács 1966-ben elvette tőlük a Ráday utcai (pontosabban Török Pál utcai) pinceszínházat, amelyet saját munkájukkal építettek ki, és szereltek föl, sőt felszerelésük egy részét (a kézibáb-előadások bábjait) sem vihették el. Állandó bábszínház híján áttértek a rövidzsinóros és rövidpálcás marionett technikára, amely lehetővé tette, hogy előadásaikat bárhol játsszák. Fenntartójuk 1966-tól a kispesti Ifjú Gárda Művelődési Otthon, 1967-től pedig a pesterzsébeti Csili Művelődési Ház volt. Legjelentősebb előadásaikat Ősz Szabó Antónia (A bűvészinas 1966; Játsszunk bábcirkuszt! 1968-1972; Gyermekjátékok 1970; Don Quijote 1972; Búbos vitéz 1979) és Koós Iván (Ember a Holdon 1971; Haláltánc 1979; A kiskakas gyémánt félkrajcárja 1979; Varázsfuvola 1985; A kis Mukk 1989) tervezték. 1968-tól a Ki mit tud? televíziós vetélkedő révén országos ismertségre tettek szert, és előadásaikkal, amelyek a rövidpálcás marionett mellett a kézibáb és az árnyjáték technikákat alkalmazták, külföldre (Svájc, Franciaország, Belgium, Németország, Ausztria) is eljutottak.
Az 1989. évi rendszerváltozás után az Astra együttes számára lehetővé vált a keresztény értékek közvetlen bemutatása is. Ezután elsősorban bibliai témájú darabokat játszottak. A Példabeszédek (1994) Jelenits István piarista ötletéből született, és magától Jézustól származó történeteket dolgozott föl. A Fiú születik… című betlehemes játék (1999) a lövétei betlehemes és két középkori misztériumjáték szövege alapján készült. Miután Vízvári László 2003-ban elhunyt, az együttes már csak korábbi darabjait játszotta. Utolsó előadásuk 2019-ben volt.