Aninószán – a bányatelepülés virágzása következtében – a katolikus templomot 1911-ben építették Kisboldogasszony titulussal az akkori vulkáni lelkész, Hoboth József intézkedéseivel, a bányatársulattól kapott területen. 1919-ben vált önálló plébániává. Önállósága előtt Lupény és Vulkán látta el. Ma Petrozsényből gondozzák.
Andrássy István (1802–1890) tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte. 1832-től tanár és papnevelési prefektus Gyulafehérváron. A teológia tanára (1836-tól), kanonok (1850-től), továbbá a Batthyaneum igazgatója.
Az Alsó-Fehér megyében található Alvinc községben Mohács előtt a domonkosok építettek maguknak kolostort, amelyet 1550-ben Martinuzzi Fráter György erdélyi püspök várkastéllyá alakíttatott át. Itt gyilkolták meg 1551. december 17-én. Később a kastély és az uradalom fejedelmi birtok lett. Erdélynek a Habsburg birodalomhoz csatolása után, a 18. század legelején az Alvinci Uradalom újra a római katolikus püspökség birtokába került. Itt tartotta székhelyét 1713–1715-ben Mártonfi György püspök mielőtt 1715-ben a püspökség visszakerült ősi székhelyére, Gyulafehérvárra. Az Alvinci Uradalom a 18. században az erdélyi székeskáptalan irányítása alá került.
Alvincet a 11–12. századokban német telepesek lakták. Ebből a korból származik első temploma, amelyet a 14. században újítottak fel, és amely a reformációkor a reformátusok kezére került. A katolikus hitélet csak 1725-ben indult újra. 1691-ben bolgár ferencesek és hívek menekültek Alvincre a török elől, kiknek sorait a Bethlen Gábor által betelepített, később – Mária Terézia idejében, 1766–1767-ben – katolikus hitre térített habánok gyarapították. A bulgarita ferencesek kolostorának és templomának építése 1729–re fejeződött be. A bulgarita szerzetesek munkáját Alvincen 1852-től a kapisztránusok, majd 1900-tól pedig a stefaniták folytatták. A múlt század közepétől a plébánia adminisztrálását világi papok végzik.
1946-ban megszervezett lelkészség,
1963-tól plébánia.
A község korábban 1888-ig Vajta; majd 1888-1945 közt Alap filiája volt.
Alsóbölkény Szászrégen filiája, 1935-ben felszentelt kápolnával. Iratait az anyaegyház anyagában tematikusan rendezve találtuk.
Alexa Ferenc tanító volt.
Alcsút Vértesacsa filiális települése volt 1788-ig, majd Felcsúthoz tartozott.
Lelkészségét 1945-ben szervezték meg, plébánia-rangra 1950-ben emelték.
Istentiszteleti helye 1880-tól a fõhercegi kastély kápolnája volt, temploma csak 1907-ben épült.
Alcsút polgári községet 1950-ben közigazgatásilag egyesítették Vértesdobozzal, 1957-ben az egyházigazgatás is megtette a lépést. (Vértesdoboz addig Tabajd filiája volt.)
1860-ban megszervezett plébánia.
A község korábban 1824-ig Vajta; majd 1824-1860 közt Sárszentmiklós filiája volt.
A település egyházilag a középkorban Nyárádszentbenedekhez tartozott. A marosvásárhelyi jezsuita szerzetesek missziója eredményeként 1714-től a faluban plébánia alakult és kápolna épült. A később újjáépített kápolnát az 1859–1862 között emelt, jelenleg is használt templom váltotta fel. 1944-ben a templomot számos találat érte, falai meghasadtak, tetőzete, akárcsak a plébániáé tönkrement. Ugyanekkor a levéltári anyag is megsemmisült.