Ráckeve filiájából 1940-ben megszervezett plébánia. Temploma 1800-1803 közt épült.
Eredetileg a sarultlan karmelita rend temploma, mely 1745-1748 között épült.
A rend Fehérvárról való távozása után 1802-től az egyházmegye papneveldéjének temploma, amely Székesfehérvár-Belváros R. K. Plébánia alá tartozott.
Érd (Hamzsabég) település ősi, bosnyák ferencesek által megszervezett plébániája.
Területén 1943-1958 között a település növekedése miatt 5 új plébánia is létesült.
1788-ban megszervezett plébánia, korábban Bodajk filiája.
Mai temploma 1863-66 közt épült.
A területet birtokló ciszterci rend által megszervezett plébánia.
1841-ben megszervezett plébánia,
korábban Mezőkomárom filiája
1993-ban a veszprémi püspökségtől csatolták a székesfehérvári egyházmegyénkhez.
A tállyai evangélikus gyülekezet 1784-ben alakult. Sajnos az első anyakönyvek elégtek egy tűzvész alkalmával. E megsemmisült anyakönyvekben olyan bejegyzések is voltak, mint Kossuth Lajos keresztelési adatai. A ma meglévő anyakönyveket 1810 óta vezetik. A 20. század derekán, Gáll Sándor tállyai szolgálatának kezdetén zajlott Tállya és Abaújszántó gyülekezeteinek társítása. Ezt az tette lehetővé, hogy az abaújszántói lelkész, Solti Károly Budapestre költözött, s így a lelkész nélkül maradt gyülekezet társává vált Tállyának.
A Fritz-család a selmecbányai vezető evangélikus polgársághoz tartozott, akik a 17. században nemességet is szereztek. Fritz László 1889-ben született Rónaszéken (Máramaros m.), Kolozsvárott jogot végzett, majd bírónak tanult, de 1918 után fizikai munkával, majd lapszerkesztéssel és erdélyi nemzetiségpolitikával foglalkozott. 1932-től Magyarországon él, a Miniszterelnökségi Hivatal német nemzetiségi előadója, valamint kúriai bíró, illetve foglalkozott az evangélikus egyház jogi ügyeivel is. 1950-ben nyugdíjazták a Legfelsőbb Bíróságtól. 1945-ban magyarosított Fejesre. A Rákosi-korban az Alföldre telepítették, 1967-ben hunyt el Kondoroson.
Az egyházközség első ismert lelkésze Petrovics Jakab volt, aki 1735-ben kezdte el működését. 1782 előtti anyakönyvei elégtek. 1965-ben egyesült a tállyai evangélikus egyházközséggel.
A debreceni „Haladás” szabadkőműves páholy 1875-ben alakult. A nagyobb létszámú vidéki páholyok közé közé tartozott, 1917-ben 80 tagja volt. A rangfokozatokban a francia rendszerű, „skótnak” nevezett rítust követte. A belőle kivált tagok alapították 1907-ben a nyíregyházi Szabolcs páholyt. Működését az 1920. május 15-én kelt, a szabadkőművességet betiltó belügyminiszteri rendelet szüntette meg.
Szervtörténet: Az Esztergomi Főegyházmegye espereskerülete volt.
A veszprémi püspökség fehérvári espereskerülete.
Alcsút Vértesacsa filiális települése volt 1788-ig, majd Felcsúthoz tartozott.
Lelkészségét 1945-ben szervezték meg, plébánia-rangra 1950-ben emelték.
Istentiszteleti helye 1880-tól a fõhercegi kastély kápolnája volt, temploma csak 1907-ben épült.
Alcsút polgári községet 1950-ben közigazgatásilag egyesítették Vértesdobozzal, 1957-ben az egyházigazgatás is megtette a lépést. (Vértesdoboz addig Tabajd filiája volt.)
A település Adony filiális egyházközsége a plébánia 1919-es megszervezéséig.
1786-ban már létező espereskerület.
1949-ben helyén két kerület alakul ki: a Csepeli és a Szigeti - melyek zömében perszonálunióban működtek.
Középkori eredetű plébánia, török hódoltság utáni újjászervezése domonkosok vezetésével kezdődik meg 1690-től.
Mai temploma 1791/92 folyamán épült.
1946-ban megszervezett lelkészség,
1963-tól plébánia.
A község korábban 1888-ig Vajta; majd 1888-1945 közt Alap filiája volt.