Affichage de 3433 résultats

A település Bükszád–Üvegcsűr néven a gróf Mikó Imre üveggyára mellett terült el, ahol temploma is volt 1812-ben. Ezt a templomot 1830-ban lebontották, a falut pedig az Olt völgyébe költöztették be. Előbb Málnás filiájaként említik az egyházközséget, és mint plébánia 1815-ben önállósult. A plébánia és a kántori lak 1903-ban épült.

Sepsiszentgyörgy temploma már a 13. századból ismeretes. 1547-ben, gótikus stílusban építették át. A reformáció alatt református, majd unitárius kézre kerül, míg végül a reformátusok szerzik meg végérvényesen. A városba telepített Császári és Királyi Huszárezred katolikus katonái számára 1762-ben egy fakápolnát, majd 1786-ban egy kőkápolnát építettek. A ma is álló templomot 1832–1836 között építették Szent József tiszteletére a székely határőrezred költségén. Az építkezést Kovás Miklós püspök is 1000 forinttal támogatta. Mai alakját az 1895–1902 között végzett átalakítással és bővítéssel nyerte el. Noha már 1765-től anyaegyházként szerepelt, 1824–ig tábori lelkészként az illyefalvi pálosok és a minorita szerzetesek vezették. Ez után a sepsikőröspataki lelkész vezette a plébániát, majd 1849-től az illyefalvi, 1851-től a sepsiszentiváni (szentivánlaborfalvi) plébánosok látták el. 1854-ben kapott saját plébánost Kapatán Márton személyében. Katolikus iskolája 1915-ben létesült ferences nővérek vezetése alatt.

A Kézdii főesperesség már a 14. században létezett, feltehetőleg hozzá tartoztak a szomszédos orbai szék egyházközségei is, amelyeket viszont nem említ az 1332-1337.-es pápai tizedjegyzék. A reformáció hullámai ellenére a felső háromszéki katolikus élet továbbra is fennmaradt.1539-ben ismerjük a Kézdi széki alesperes lemhényi Balázs plébános nevét, aki az albisi Both Lukács Kézdi széki székbíró elleni perében az erdélyi vikárius ellen fellebbezett. Fehér János kutatásából ismert az 1546-ban hivatalban levő Demeter alsócsernátoni plébános és Kézdi széki alesperes valamint György dálnoki plébános, valamint Pál bikfalvi plébános és Sepsi széki alesperes neve. 1565-ből ismert Albert besenyői plébános és sepsi esperes neve. Juhász István feltételezése szerint a Háromszéki középkori archidiaconatusi szervezet változatlanul érte meg a reformációt. Ezt követően azonban a katolikus egyházszervezet felbomlott, a protestáns tanokat hívő barcasági szászok kiváltak az erdélyi püspök joghatósága alól. Mivel a felső háromszéki falvak megmaradtak katolikusnak, a Kézdii főesperesség túlélte az új hitterjesztést, de elvesztette orbai széket. A sepsi széki esperesség illetve ami megmaradt belőle, Barót ennek részévé vált. Így a három szék területén megalakult a Háromszéki főesperesség amelynek vezetői rendre a legnépesebb egyházközségek, így a lemhényi, gelencei, csernátoni, kézdiszentléleki, sárfalvi plébánosai közül kerültek ki. Itt jegyezzük meg, hogy a napjaink főesperesi központjában, a kézdivásárhelyi kantai plébánián a reformáció idején megszűnt a katolikus élet, melynek újraélesztését Nagy Mózes vállalta. 1680-tól minorita szerzetesek látták el az egyházközség vezetését 1965-ig. Ezt követően világi papok műkődnek itt, akik a főesperesi teendőket is ellátják.