Barabás István (Sepsikálnok, 1876.10.17. – Budapest 1952.04.24.) 1906-tól Hódmezővásárhelyen szolgált lelkészként, 1928-ban cserével került Budapestre, itt 1950.10.29-ig - nyugdíjaztatásáig - szolgált. 1940-től helyettes esperesi tisztességet töltött be. Az Unitárius Értesítő főszerkesztője volt. A dunapataji egyházközség szervező és templomépítő lelkésze volt.
Bárány István 1812-től szamosújvári lelkész volt. 1846. május 28-án halt meg ugyanott 51 éves korában.
Bárány Lukács 1841. június 29-én született Szamosújvárt. A gimnáziumot Kolozsvárt, teológiai tanulmányait Bécsben végezte. Bécsben szentelték pappá 1864-ben. 1862-től gimnáziumi tanár volt Szamosújváron, 1879–1920 között Szamosújvár plébánosa, 1895-től főesperes. 1920. május 6-án hunyt el.
Bartók Gabriella (Polgárdi, 1923.02.02. – Székesfehérvár, 1977.11.28.) Adminisztrátor. Apja: Géza, lelkész, anyja: Keller Aranka volt. Éveken át a polgárdi egyházközségben kántori szolgálatot végzett. Székesfehérvári házát az egyházra hagyta. Polgárdiban helyezték örök nyugalomra
Barts Ferenc (1814–1896) 1839-ben lett a piarista rend tagja, 1857-ben érkezett Erdélybe, ahol előbb püspöki titkárként, majd irodaigazgatóként működik, továbbá Batthyaneum igazgatója (1861-től), kanonok (1874-től), nagyprépost és vicarius generalis (1874-től).
életrajza stb
eéltrajza stb.
életrajza 3343434
Batthyány Ilona grófnő (1842 – 1929.03.21., Cinkota) Apja: gr. Batthyány Lajos. Férje: Keglevich gróf, majd újra házasodva Beniczky Gábor gróf neje lett. Unitárius hitre tért, az egyház jótevőjeként 1925-ben a budapesti Klotild utcai háromemeletes házát – a szegény sorsú gyerekek segélyezésére – az egyházra hagyta. A Kerepesi úti temetőben a Batthyány mauzóleumban, apja mellett nyugszik.
Batthyány Ignác, németújvári, gr. (Németújvár, 1741. jún. 30.-Kolozsvár, 1798. nov. 17.) megyéspüspök. A gimnáziumot Budán, Pesten és Nagyszombatban végezte. Filozófiát hallgatott Grácban, majd teológiai tanulmányai 1 évét Nagyszombatban teljesítette. 1763. –tól Coll. Germ. Hung. növendéke; egri kanonok (1767-80), nagyprépost (1773-tól), erdélyi megyéspüspök (1780-tól). A Batthyáneum és a gyulafehérvári csillagászati torony alapítója.
Főbb művei: Norma vitae cleri. Eger, 1780. (Beuvelet alapján) – Edictum episcopale circa regulationem cleri. Szeben, 1781. – Leges ecclesiasticae regni Hungariae. 1. köt. Károlyfehérvár, 1785., 2-3. köt. Kolozsvár, 1827. – Acta et scripta S. Gerardi episcopi Csanadiensis hactenus inedita cum serie episcoporum Csanadiensium. Károlyfehérvár, 1790. – Praerogativa episcoporum Transilvaniae in excelso regio gubernio. H.n., 1791.
Beke Antal (Barót, 1838. jan. 19. – Gyulafehérvár, 1913. máj. 9.) történetíró és kanonok, teológiai valamint bölcseleti tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte, 1860-ban szentelték pappá. Brassóban segédlelkész, ezután a gyulafehérvári papnevelő felügyelője, illetve kormányzója, egyházjog és történelem tanára, a Batthyány-könyvtár őre. 1872. máj. 1-től az erdélyi székesegyházi káptalan kanonokja. 1867-től Fogarasy Mihály püspöknek több évig titkára, az erdélyi püspöki szentszék jegyzője és ülnöke. 1883-tól a III. oszt. vaskorona-rend lovagja. Történelmi értekezéseket és egyéb közleményeket írt katolikus lapokba és folyóiratokba.
Megjelent munkái: Rákóczy György és a porta, Budapest, 1888; Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárt, I-III, Budapest, 1896; A kolozsmonostori konvent levéltára, Budapest, 1897.
Bencze Márton (Homoródkeményfalva, 1919.02.22. – Budapest, 2003.07.08.) Püspök. 1931-től 1939-ig Székelykeresztúron tanult, 1939-től 1943-ig Kolozsvárott az Unitárius Teológia hallgatója volt, 1943-tól a budapesti Misszióházban segédlelkészi, majd 1944-től rendes lelkészi minősítéssel szolgált. 1957-től 1968-ig a Duna-Tiszaközi szórvány lelkésze, 1988-tól Hőgyes utcai lelkész, egyházi főjegyző volt. 1994-ben püspöknek választották.