Az erdélyi római katolikus egyháznak egyik legrégibb, Báthory Istvánig visszavezethető birtoka volt a kolozsmonostori uradalom, amelyet még a jezsuiták kaptak meg és később a Tanulmányi Alap rendelkezésére állt. E birtok képezte az Erdélyi Katolikus Státus vagyonának alapját, amelynek jövedelméből tartották fenn a Státus intézményeit.
A település 1743-ig Tárnok, 1772-ig Ráckeresztúr, majd 1934-ig Martonvásár filiája.
1934-ben önálló lelkészség alakul, amely 1960-ban nyert plébánia rangot.
Mai templomának építése 1942-ben kezdődött meg, de a háború és a társadalmi változások megakasztották az építkezést. Csak 1957-re készült el.
A település 1778-ig Pázmánd, majd Nadap filiája.
1908-tól önálló lelkészség.
1964-ben nyert plébánia rangot.
Temploma 1767-68 folyamán épült.
1902-ben alakult a mai Magyarországon, a Királyhágón inneni egyházközségekből. Szerves része volt az Erdélyben, kolozsvári központtal működő, püspöki fennhatóság alá tartozó, akkori néven MUE-nak. 1944. november 2-án szűnt meg.
A Püspöki Vikáriátus, élen a vikáriussal, az egyház területén a püspöki teendőket végezte.
Az 1940. évi augusztus 30-i "Bécsi döntés" Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz. Ez alkalmat nyújtott a IX. egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez történő (vissza)csatolására.
1944 októberében az Erdélyből menekült Egyházi Képviselő Tanács tagjaiból megalakult az Unitárius Egyház Ideiglenes, Budapesten működő Képviselő Tanácsa, mely első tevékenységéül számba veszi az Erdélyből menekült egyházi alkalmazottakat /kb. 60 fő/, segélyeket utal ki és fizetési előlegeket folyósít. Egyházi elnök: Szent-Iványi Sándor - püspököt helyettesítő megbízással, Világi elnök: dr. br. Dániel Gábor, Egyházi titkár: Ferencz József dr., Jogtanácsos: dr. Gyarmathy László és dr. Kozma Jenő ügyvédek, Pénztárnok: dr. Bölöni András
1947-ben a kolozsvári Egyházi Főtanács szentesíti a Magyarországi Unitárius Egyház-alkotmány magyarországi érvényességét és annak alkalmazási módját. A volt Magyarországi Egyházkör széleskörű autonómiát kap. A Kolozsvári Zsinat csupán a hittani kérdésekben való döntés, a törvényalkotás, a papnevelés és a háromfokú fegyelmi bíráskodás jogát tartja fenn magának. Ez évben, novem¬ber 2-án megszűnik az Egyházi Intéző Bizottság a budapesti ideiglenes Egyházköri Tanács és a már 1945-ben felfüggesztett Duna-Tiszamenti Egyházkör. Elnökség: Csiki Gábor dr. esperes, püspöki helynök, Főgondnok: Gál Jenő dr. és Imreh Dénes, Tiszteletbeli egyházköri főgondnok: Kozma György dr.
1971 októberében zsinati főtanács tartására kerültsor. Az állam hozzájárult a Magyarországon élő unitáriusok püspökséggé történő szerveződéséhez. Az októberi Zsinati Főtanács - az Állami Egyházügyi Hivatal előzőleges hozzájárulásával - püspöknek a lelkészi képesítéssel rendelkező eddigi főgondnokot, dr. Ferencz Józsefet választotta. Őt követte 1988-tól Huszti János, 1994-től Bencze Márton, 2001-től pedig Rázmány Csaba
Létrehozásának kérdésével először 1924-ben a dévaványai közgyűlésen foglalkoztak. 1925-ben e tárgyban az Angol-Amerikai Unitárius Társaság irányelveket küldött. Az Igazgatósági Főtanács megbízta dr. Tóth Györgyöt a leendő Misszióház rendeltetését, célját, a budapesti egyházközséghez való viszonyát meghatározó tervezet készítésére. 1932-ben a Misszióház gondozásában körlelkészség alakult a Duna-Tiszaközén és a Dunántúlon. 1950-ben a Misszióház adótartozásának kiegyenlítésére az Angol-Amerikai Unitárius Táraság 500 dollárt küldött. 1951-ben a Köri Tanács a Misszióház misszió-jellegét hatályon kívül helyezte és átadta a budapesti egyházközségnek. 1953-ban került sor az államosításra. Jelen iratanyag a Misszióház további sorsát is tükrözi.
A teológiai tudományok művelésére hivatott intézmény, melynek működését külön jogszabály határozta meg. Ld. MUE Szervezeti Szabályzata
Dávid Ferenc Egylet 1885. augusztus 29-én alakult Kolozsvárott dr. Boros György teológiai tanár indítványára. Céljául a vallásos és erkölcsös élet ápolását tűzte ki. A mai Magyarország területén, Budapesten az egylet 1901-ben alakult meg, kezdetben az egyházi, később a hazafias érzés ápolására, az unitárius és szabadelvű mozgalmak ismertetésére tudományos, nevelésügyi és társadalmi kérdések megvitatására, a szépirodalom, ének és zene művelésére. Összejövetelein előadások, felolvasások és zeneszámok szerepeltek főleg unitárius (de nem unitárius előadók) tolmácsolásában is. Az Egylet többször szüneteltette munkásságát, a háborút követően be is tiltották működését. Budapesten a többszöri át- és újraszervezés után, 1996-ban kezdte meg ismét működését. Az iratanyag nem lezárt. 2006 után dr. Nyiredy Szabolcs volt elnök hagyatékából újabb iratok kerültek a levéltárba. Az iratanyag még hiányos
A vallásos és hazafias érzés ápolásán kívül az unitárius iparosok és kereskedők, segédek és tanoncok érdekeinek hathatós támogatása volt a Kör célja
A cserkészcsapat hazafias nevelés célját szolgálta. A csapat tevékeny résztvevője volt a Gödöllői Jamboree nemzetközi cserkésztalálkozónak. Magyarkúton, Hollókőn és a Börzsönyben is táboroztak. Tartottak táborbeszámolót, csapatünnepélyt, apród rajavatást, körzeti tiszti összejövetelt, őrsvezetői tanfolyamot, sportversenyeket. 1948-ban az akkori kormány döntéseként a csapat megszűnt (mint az ország valamennyi cserkészcsapata)
A Nőszövetséget Perczelné Kozma Flóra írónő (1864–1925) szervezte 1922-ben Budapesten. Kiadványa a Kis Biblia volt, amely az elemi iskolások valláserkölcsi nevelésének segédeszközéül szolgált. 1944-ig működött. Iratanyaga rendkívül csekély: főleg jótékony célú rendezvények meghívóit tartalmazza
Az Egyesület 1921-ben jött létre az unitárius ifjúság nevelésére valláserkölcsi alapja szilárdítására, a szegény sorsú ifjak segítésére. 1950-ben szűnt meg
1927.11.17. óta működik. Alapítója maga az egyház volt, amely szükségét látta annak, hogy valamely egyesület a maga kebelébe gyűjtse az unitárius, már konfirmált lányokat. Szükségét látta az egyház annak, hogy vallásos vezetés mellett nőjenek fel leányaink, hogy később, mint nőszövetségitagok, tudjanak hasznos, építő munkát végezni. Az egylet tehát mintegy előkészít a későbbi munkára. Egyesületünket Perczelné Kozma Flóráról, a nemes szívű unitárius nagyasszonyról nevezték el mint olyanról, akit eszményképének választhat minden unitárius leány
Berde Mózes (Szentivánlaborfalva 1815. december 15. - Budapest 1893 szeptember 22.) ügyvéd, miniszteri osztálytanácsos, 1848-ban országgyűlési képviselő, erdélyi kormánybiztos volt. A szabadságharc leverése után,1852-ben kötél általi halálra ítélik, de kegyelemként 4 évet tölt a josefstadti várbörtönben. Szabadulása után saját birtokán gazdálkodott majd gróf Bethlen Kamilló jószágigazgatója volt. 1867-től 1872-ig belügyminiszteri tanácsosként erdélyi ügyekkel foglalkozott. Örökösül az egyházat tette meg. Névváltozat: Berde Mózsa.
Batthyány Ilona grófnő (1842 – 1929.03.21., Cinkota) Apja: gr. Batthyány Lajos. Férje: Keglevich gróf, majd újra házasodva Beniczky Gábor gróf neje lett. Unitárius hitre tért, az egyház jótevőjeként 1925-ben a budapesti Klotild utcai háromemeletes házát – a szegény sorsú gyerekek segélyezésére – az egyházra hagyta. A Kerepesi úti temetőben a Batthyány mauzóleumban, apja mellett nyugszik.
Tóth György (Bölön, 1871.05.20. – ? 1943.02.21.) Bíró, szakíró. Berde-cipós ösztöndíjasként Kolozsvárott tanult. Itt szerezte meg jogi doktorátusát is. 1897-től Déván aljegyző, majd 1901-től Nagyszebenben és Kolozsvárott bíró 1922-től Budapesten tábla-,1925-től 1941-ig kúriai bíró volt. Tagjává választotta az UIT és az EME. Az egyháznál a jogügyi bizottság tagja és a budapesti egyházközség gondnokaként tevékenykedett. Vállalta egy unitárius gyermek taníttatási költségeit. Munkatársa volt a Déva és Vidéke című lapnak. Írt a Keresztény Magvetőbe. Művei: Az Unitárius Egyház rendszabályai, az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye., Az Unitárius Egyház szervezete. 1922.
Barabás István (Sepsikálnok, 1876.10.17. – Budapest 1952.04.24.) 1906-tól Hódmezővásárhelyen szolgált lelkészként, 1928-ban cserével került Budapestre, itt 1950.10.29-ig - nyugdíjaztatásáig - szolgált. 1940-től helyettes esperesi tisztességet töltött be. Az Unitárius Értesítő főszerkesztője volt. A dunapataji egyházközség szervező és templomépítő lelkésze volt.
Zsakó István dr. elmeorvos, az orvostörténet kutatója. A Budapest-angyalföldi, majd a lipótmezei elmeklinikát vezette. 1935-ben egészségügyi főtanácsosi címet kapott 1951-54 között a Misszióház intézőbizottságának volt tagja. Javasolta az Unitárius Lexikon kiadását és Unitárius Múzeum létesítését. Előadást tartott az Orvostörténeti Könyvtárban, a Dávid Ferenc Egyletben és a Teológiai Intézet lelkésztovábbképző tanfolyamán. Írt az Unitárius Értesítőbe
Csiki Gábor dr. (Székelykeresztúr, 1891.11.19. – Budapest 1965.12.15.) lelkész, püspöki helynök. Apja: Dénes, anyja: Kovács Julianna volt. Székelykeresztúron és Kolozsváron tanult. A teológiát 1915-ben végezte. 1915–1918-ig tábori lelkész volt. 1916-ban vallástanári képesítést szerzett. 1920-ig Kolozsvárott végzett lelkészi szolgálatot. 1920-tól 1922-ig tanulmányutat tett Angliában és Amerikában. Útján az egyházi életet tanulmányozta és előadásokat tartott a magyar kérdésről. 1921-ben a madville-i egyetem díszdoktorrá avatta. 1933-ban kormányfőtanácsosi címet kapott. 1941-től esperesi, majd püspöki helynöki tisztséget töltött be. Jelentős szervezési munkát végzett, nevéhez fűződik a Misszióház létesítése, az egyházi egyesületek létrejötte, az ifjúság valláserkölcsi nevelésének föllendítése. Tartott előadássorozatokat és egyházi folyóiratokba írt. 1957-ben ment nyugdíjba