Közzétett
A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította. (Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt. A Szent István által alapított fehérvári társaskáptalan ugyanis közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve. Középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. 145 évi oszmán uralom után, a 17. század végétől a város újjáéledt, de a külföldi származású prépostok nem tudták visszaállítani a káptalan régi fényét. Az 1770-es években Mária Terézia királynő kormányzata nagyszabású egyházigazgatási reformot kezdett Magyarországon. Ennek során 1777-ben feldarabolták a hatalmas veszprémi püspökséget, és Székesfehérvárt is püspöki székhellyé tették. Ugyanakkor a püspök mellé új székeskáptalant is szerveztek, de úgy, hogy az nem lett jogutódja a megszüntetett prépostságnak.)
A püspökség fennhatósága a veszprémi egyházmegye Fejér és Pilis megyei részeire terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác (1777–1789) lett. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a budai tizedek, valamint a korábbi társaskáptalan és a megszűnt fehérvári jezsuita kollégium birtokai jelentették, de összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül. Ennek ellenére ezen egyházmegye élére került a 20. századi katolicizmus legnagyobb hatású személyisége, Prohászka Ottokár püspök (1905–1927).
A székesfehérvári egyházmegyéhez kezdetben mindössze 62 plébánia tartozott, de a hívek száma rohamosan gyarapodott. Mélyreható egyházigazgatási változások azonban csak Shvoy Lajos püspöksége (1927–1968) idején következtek be. A püspök tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, és ennek nyomán nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki.
A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II. János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét a győri, valamint Enying és Lepsény térségét a veszprémi egyházmegyétől.
Közzétett
Publikálva 2016. jan.
Mózessy Gergely
50 évnél régebbi része szabadon kutatható
Repertórium szintű segédlete 2013-ban készült el (Mózessy Gergely)
Elérhető innen: http://szfvar.katolikus.hu/gyujtemenyek/leveltar/segedletek
Közzétett
A Székesegyházi főesperesség iratainak 1997-ig terjedő részét Kertész Péter főesperes utalta a levéltárba 1998-ban. Ez teremtette meg a fondalcsoport magvát. Az egyházmegye 2004-ben mindössze 5 espereskerületbe szervezte a plébániákat, és megszüntette a főesperességeket. Fellelhető iratanyaguk ezután került a levéltárba.
Publikálva 2016. jan.
Mózessy Gergely
Közzétett
Publikálva 2016. jan.
Közzétett
Publikálva 2016. jan.
Közzétett
Publikálva 2016. jan.
Közzétett
Publikálva 2016. jan.
Bizonytalan történetű espereskerület, melyről csak egy fennmaradt Protocollum-kötet ad hírt.
Az ekkor hozzátartozó plébániák többsége (Pázmánd, Velence, Nadap, Pátka, Lovasberény, [Vértes]Boglár, [Vértes]Acsa) – zöme 1791-ben már valójában a Csákvári kerület része,míg Pázmánd a Bicskei espereskerülethez tartozik.
Vitatott az a kérdés, hogy itt pusztán a csákvári kerület korai névváltozatával, vagy egy eddig nem leírt egyházigazgatási egységgel van-e dolgunk.
Az 1949. évi egyházigazgatási reform a Csepel-szigeti plébániákat elvben két espereskerületbe rendezte; de a két kerület végig perszonálunióban működött, két külön esperese soha nem volt. 1993 után gyakorlatban megvalósuló szimbiózisukat de iure is lefektette az egyházmegye.
1781. évi schematismus szerint már létező esperesség.
Nem azonos, az 1949. évi szerkezeti átalakítások során létrejött, Boldog Gizelláról elnevezett váli kerülettel
1949-ben megszervezett espereskerület,
1993-tól Velencei kerület néven működött
2004-ben bekövetkezett felszámolásáig.
1949-ben megszervezett espereskerület.
1993 előtt szórványosan, 1993-2004 között már következetesen Bodajki espereskerület néven szerepelt
A veszprémi püspökség fehérvári espereskerülete.
1864-1869 között megszervezett espereskerület.
Az 1949. évi igazgatási reform után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követően számolták fel.
1856 és 1860 között megszervezett espereskerület,
amely az 1949. és 1993. évi igazgatási átalakítás után is működött.
Az 1786. évi névtárban már létező espereskerület.
Az 1949. évi átszervezés után is létezik;
az 1993. évi határrendezést követő átalakítás során szűnik meg.
Az 1786. évi névtár szerint már létező espereskerület.
Nem egyezik meg az 1949. évi átszervezéskor létesített, Máriaremetei Boldogságos Szűz Máriáról nevezett Budai Alsó espereskerülettel
Az 1791. évi névtár szerint már létező espereskerület.
Az egyházmegyei igazgatás 1949. évi átszervezése nem érinti,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezésig áll fenn.
Nem azonos az 1993-ban megszervezett, Szent Gellértről elnevezett espereskerülettel.
1786. évi névtárban már létező espereskerület.
Az 1949. évi egyházmegyei átszervezés után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követő átalakításkor számolják fel.
Az 1786. évi névtárban már létező espereskerületet 1810-től nevezik adonyinak.
Az egyházmegye belső igazgatási struktúrájának 1949. évi átszervezésekor megszűnt;
az 1993. évi egyházmegyei határrendezéskor újjászervezett,
2004-ben megszűntetett espereskerület.
Az 1791. évi schematismusban már létező espereskerület.
Megszüntetése az egyházmegye igazgatásának 1949. évi átszervezésekor történt.
(Nem azonos, a szintén csákvári székhelyű 1993-2004 közt létező espereskerülettel.)
1786-ban még nem, 1791-ben már létező espereskerület.
Megszüntetése az egyházmegye belső igazgatásának 1949. évi átszervezése kapcsán történt.
1869-ig védőszentje Szent Imre; a Székesfehérvári Középső kerület megszervezésekor történik titulusváltása
1786-ban még nem, 1791-ben már létező espereskerület.
Az egyházmegye belső igazgatásának 1949. évi átszervezése után is létezett.
Megszüntetése az 1993. évi egyházmegyei határrendezés utáni szervezeti átalakításkor történt.
Közzétett
Az espereskerületek az egyházmegyében 1777-1949 között organikus fejlődtek, számuk fokozatosan nőtt.
1949-ben mesterségesen szaporította meg számukat egy új, Potyondy Imre által kidolgozott rendszer, melyet az 1993-as egyházmegyei határrendezés után gondolt újra az aula. 2004-ben - tekintettel a paphiányra és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében - jelentősen redukálta a kerületek számát Spányi Antal püspök.
Az iratanyag leírása igazodik e történeti korszakokhoz:
I.: 1777 előtti
II.: 1777-1949
III.: 1949-1993
IV.: 1993-2004
- A veszprémi egyházmegye fehérvári esperesének, Drávucz Józsefnek Protocollum-kötete vélhetően még a 18. század végén került a levéltárba.
- Sulyok János Ignác O.Cist. püspöki levéltáros működése idején (1952-2000) igyekezett a régi koronajegyzőkönyveket begyűjtemi a plébániákról.
- Ezt a munkát folytatta Mózessy Gergely plébániai kiszállásai során.
- 2004-ben az egyházmegye átszervezte belső igazgatását, és megszüntetve a korábbi espereskerületeket mindössze 5 kerületbe rendezte a plébániákat. Ekkor a hivataluktól megváló esperesektől irataikat a püspöki aula vette át, s onnan került az anyag levéltárba.
Plébániai kiszállások alkalmával van esély korábban esperességi székhelyként is működő plébániákon ilyen provenienciájú iratok fellelésére. Az iratanyag szerkezetének kialakításakor üresen hagytuk azokat a számokat, amelyekre érkeztethetőek lesznek újonnan feltárt állományok.
Publikálva 2016. jan.
Az iratanyag 50 évnél régebbi része szabadon kutatható
A veszprémi püspökség fehérvári espereskerülete.
Közzétett
Szervtörténet: Az Esztergomi Főegyházmegye espereskerülete volt.
Közzétett
Szálas iratanyag időrendben + 2 mutatókönyv.
2019 májusában átvéve Budaörs R.K. plébániájáról.
A veszprémi egyházmegyében megszervezett espereskerület.
Közzétett
Iktatókönyv
2020 nyarán került levéltárba a lajoskomáromi plébániáról
Ikt. sz. 15-156/2020; Gyarapodási Naplószám: 10/2020.
1786-ban még nem, 1791-ben már létező espereskerület.
Az egyházmegye belső igazgatásának 1949. évi átszervezése után is létezett.
Megszüntetése az 1993. évi egyházmegyei határrendezés utáni szervezeti átalakításkor történt.
Közzétett
1786-ban még nem, 1791-ben már létező espereskerület.
Megszüntetése az egyházmegye belső igazgatásának 1949. évi átszervezése kapcsán történt.
1869-ig védőszentje Szent Imre; a Székesfehérvári Középső kerület megszervezésekor történik titulusváltása
Közzétett
Csonka koronajegyzőkönyv-kötet; 1846-1851 között nem tartalmaz bejegyzéseket.
Az 1791. évi schematismusban már létező espereskerület.
Megszüntetése az egyházmegye igazgatásának 1949. évi átszervezésekor történt.
(Nem azonos, a szintén csákvári székhelyű 1993-2004 közt létező espereskerülettel.)
Közzétett
1781. évi schematismus szerint már létező esperesség.
Nem azonos, az 1949. évi szerkezeti átalakítások során létrejött, Boldog Gizelláról elnevezett váli kerülettel
Közzétett
Az 1786. évi névtárban már létező espereskerületet 1810-től nevezik adonyinak.
Az egyházmegye belső igazgatási struktúrájának 1949. évi átszervezésekor megszűnt;
az 1993. évi egyházmegyei határrendezéskor újjászervezett,
2004-ben megszűntetett espereskerület.
Közzétett
1786. évi névtárban már létező espereskerület.
Az 1949. évi egyházmegyei átszervezés után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követő átalakításkor számolják fel.
Közzétett
Az 1791. évi névtár szerint már létező espereskerület.
Az egyházmegyei igazgatás 1949. évi átszervezése nem érinti,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezésig áll fenn.
Nem azonos az 1993-ban megszervezett, Szent Gellértről elnevezett espereskerülettel.
Közzétett
1786-ban már létező espereskerület.
1949-ben helyén két kerület alakul ki: a Csepeli és a Szigeti - melyek zömében perszonálunióban működtek.
Közzétett
Esperesi és tenfelügyelői iktatókönyv, melyet vezetnek a kerület átalakulása után is.
Ikt. sz.: 05-216/2018
2018 novemberében Ráckevéről került a levéltárba
Az 1786. évi névtár szerint már létező espereskerület.
Nem egyezik meg az 1949. évi átszervezéskor létesített, Máriaremetei Boldogságos Szűz Máriáról nevezett Budai Alsó espereskerülettel
Közzétett
Az 1786. évi névtárban már létező espereskerület.
Az 1949. évi átszervezés után is létezik;
az 1993. évi határrendezést követő átalakítás során szűnik meg.
Közzétett
1864-1869 között megszervezett espereskerület.
Az 1949. évi igazgatási reform után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követően számolták fel.
Közzétett
Bizonytalan történetű espereskerület, melyről csak egy fennmaradt Protocollum-kötet ad hírt.
Az ekkor hozzátartozó plébániák többsége (Pázmánd, Velence, Nadap, Pátka, Lovasberény, [Vértes]Boglár, [Vértes]Acsa) – zöme 1791-ben már valójában a Csákvári kerület része,míg Pázmánd a Bicskei espereskerülethez tartozik.
Vitatott az a kérdés, hogy itt pusztán a csákvári kerület korai névváltozatával, vagy egy eddig nem leírt egyházigazgatási egységgel van-e dolgunk.
Közzétett
Közzétett
1949-ben megszervezett espereskerület.
1993 előtt szórványosan, 1993-2004 között már következetesen Bodajki espereskerület néven szerepelt
Közzétett
1864-1869 között megszervezett espereskerület.
Az 1949. évi igazgatási reform után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követően számolták fel.
Közzétett
1949-ben megszervezett espereskerület,
1993-tól Velencei kerület néven működött
2004-ben bekövetkezett felszámolásáig.
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
1786. évi névtárban már létező espereskerület.
Az 1949. évi egyházmegyei átszervezés után is létezik,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követő átalakításkor számolják fel.
Közzétett
Az 1791. évi névtár szerint már létező espereskerület.
Az egyházmegyei igazgatás 1949. évi átszervezése nem érinti,
az 1993. évi egyházmegyei határrendezésig áll fenn.
Nem azonos az 1993-ban megszervezett, Szent Gellértről elnevezett espereskerülettel.
Közzétett
Közzétett
Az 1949. évi egyházigazgatási reform a Csepel-szigeti plébániákat elvben két espereskerületbe rendezte; de a két kerület végig perszonálunióban működött, két külön esperese soha nem volt. 1993 után gyakorlatban megvalósuló szimbiózisukat de iure is lefektette az egyházmegye.
Közzétett
1856 és 1860 között megszervezett espereskerület,
amely az 1949. és 1993. évi igazgatási átalakítás után is működött.
Közzétett
1949-ben megszervezett espereskerület.
1993 előtt szórványosan, 1993-2004 között már következetesen Bodajki espereskerület néven szerepelt
Közzétett
1949-ben megszervezett espereskerület,
1993-tól Velencei kerület néven működött
2004-ben bekövetkezett felszámolásáig.
Közzétett
Közzétett
Az 1993. évi egyházmegyei határrendezést követően újjászervezett espereskerület.
Közzétett
Az espereskerület felszámolása (2004) után levéltárba került iratanyag.
Közzétett
Közzétett
Az 1949. évi egyházigazgatási reform a Csepel-szigeti plébániákat elvben két espereskerületbe rendezte; de a két kerület végig perszonálunióban működött, két külön esperese soha nem volt. 1993 után gyakorlatban megvalósuló szimbiózisukat de iure is lefektette az egyházmegye.
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Plébániai levéltárak
A terjedelmi adat nem tartalmazza a nem befejezett rendezéseket. Így Csepel-Belváros, Székesfehérvár-Viziváros, Vajta és Vérteskozma terjedelmi és évkör adatai csak részlegesnek tekinthetőek vagy hiányosak.
A 18. században ferencesek, majd 1746-tól jezsuiták által pasztorált település.
A rend feloszlatásától (1773) egyházmegyei lelkészség,
1787-ben megszervezett plébánia.
Közzétett
Az iratanyag tekintélyes része a plébánia megszervezése előtti jezsuita időből származik.
Letétként került a levéltárba két részletben (naplószámok: 8/2006; letéti, 3/2009; iktatószámok: 05-87/2006; 05-45/2009, 05-241/2019).
Közzétett
Lendvay Zoltán plébános letétként adta a levéltárba a plébánia legkorábbi protocollumait.
A letett anyag 2020-ban és 2022-ben gyarapodott. (05-159/2020, 05-141/2022).
Agárdpuszta, Agárd praedium Velence filiájaként tűnik fel 1810-ben a névtárakban. Kápolnája 1814-ben épült.
(1862-ben plébániává szervezik; majd 1945-ben Gárdonyba költözik. A mai Agárdi R.K. Plébánia 1963-ban került megszervezésre, nem tekinthető közvetlen utódjának.)
Közzétett
Historia domus és anyakönyv.
Letét a Velencei Plébániáról, 2010. (Letéti napló: 7/2010; ikt.: 05-62/2010)
1860-ban megszervezett plébánia.
A község korábban 1824-ig Vajta; majd 1824-1860 közt Sárszentmiklós filiája volt.
Közzétett
A Szent István által épített, a középkorban koronázások és gyakorta királyi temetések színhelyéül szolgáló templom egy társaskáptalan (kiváltságos prépostság) kezelésében volt, exempt jogállásban. Bár az épület jó része a török háborúk alatt és után elpusztult, a Mátyás sírját befogadó kápolna a 18. század végéig állt és istentiszteletek bemutatására alkalmas állapotban volt.
Közzétett
A püspöki levéltárban hagyományosan Nr.179. sorszámmal tartották nyilván az exempt plébánia két anyakönyvi kötetét.
Alcsút Vértesacsa filiális települése volt 1788-ig, majd Felcsúthoz tartozott.
Lelkészségét 1945-ben szervezték meg, plébánia-rangra 1950-ben emelték.
Istentiszteleti helye 1880-tól a fõhercegi kastély kápolnája volt, temploma csak 1907-ben épült.
Alcsút polgári községet 1950-ben közigazgatásilag egyesítették Vértesdobozzal, 1957-ben az egyházigazgatás is megtette a lépést. (Vértesdoboz addig Tabajd filiája volt.)
Közzétett
2003-ban került az anyag zöme ömlesztett állapotban a levéltárba.
2017-ben kötetes, jól leírható anyaggal bővült.
Középkori eredetű, 1723-ban újjászervezett plébánia.
Közzétett
2008-ban, 2013-ban, és 2017-ben letétként került a plébánia iratanyaga a levéltárba.
(Naplószámok: 3/2008, 2/2013, 2/2017. Ikt. sz.: 05-37/2015; 05-49/2013 és 05-142-2017)
2018-ban 4 kötet restauráltatva.
1708-1724 és 1750-1882 közt a telki apátság bécsi bencés szerzetesei által pasztorált település, amely 1718-tól vezetett önálló anyakönyvet.
A plébánia 1993-ig az Esztergomi Főegyházmegyéhez tartozott, akkor csatolták a székesfehérvári püspökséghez.
Közzétett
A letét két részletből áll:
- 1764-1853 közötti iratokból, mely alapvetően a Telki apátsággal kapcsolatos határvitákra vonatkozik,
- 1912-1940 közti anyakönyvi másodpéldányokból.
2005-ben, a plébánia letétjeként került az iratanyag a levéltárba.
(Naplószám: 1/2005, Ikt. sz.: 15-36/2015)
Az anyakönyvi állomány 100 évnél öregebb része kutatható csak.
A település Vajta filiája 1920-ig.
Akkor kihelyezett káplánok kezdenek önállóan anyakönyvet vezetni; 1932-től lelkészség, 1942-től plébánia.
Közzétett
Külön sorozat tartalmazza a Sáregres filiára vonatkozó iratokat.
Gazdasági anyag mellékletei (1981-2001) selejtezve - 0,06 ifm.
2006-ban került az iratanyag letétként a levéltárba.
2018-ban a letét kiegészítve.
2018 augusztusában állagszintig rendezve és leírva.
A település 1946-ig Bicske filiája.
1946-tól lelkészség, 1965-tõl plébánia.
Közzétett
Az irategyüttes a lelkészség megszervezésénél korábban keletkezett anyagokat is tartalmaz. Ezek:
- Fülöp Mihály: A Dunamelléki egyházkerület vértesboglári egyházmegyébe kebelezett csabdi evang. ref. egyház monographiája, 1790-1890. című tanulmánya (1927, gépirat)
- templomtervek (1934)
- egyházi közigazgatási iratok (1939-től).
A plébánia letétjeként 2006-ban és 2017-ben került a levéltárba.
Naplószámok: 6/2006, 3/2017; Ikt. sz.: 05-66/2006, 05-143-2017.
1788-ban megszervezett plébánia.
A település korábban Tököl filiája.
A település növekedése nyomán 1929-1949 között több lelkészség és plébánia válik ki belőle.
- Csepel II. (Jézus Szíve) és Csepel-Királyerdő máig önálló,
- Csepel-Kertváros és Csepel-Szabótelep az 1970-es évekre fokozatosan visszaolvadt Csepel-Belvárosba.
Közzétett
Súlyosan rovar- és gombafertőzött állomány. Elkülönítve kezeljük, fertőtlenítésre vár.
Jelenleg csak egy iskolaszéki jegyzőkönyv digitális másolata kutatható állapotú.
2014 szeptemberében a plébánia pincéjéből hoztuk el az iratanyagot.
A lazarista szerzetesek által 1940-ben létrehozott helyi káplánság,
1945-től lelkészség, majd plébánia.
Közzétett
Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek, egykori helyi lelkész adománya 2002-ben.
1921-ben megszervezett plébánia.
Korábban 1778-ig Érd, majd Nagytétény filiája volt, de 1854-től már önállóan anyakönyvezett.
Közzétett
Felnémeti Ferenc irathagyatékából kiemelt, plébániai provenienciájú iratok.
Rendezve, leírva 2022 nyarán
1841-ben megszervezett plébánia,
korábban Mezőkomárom filiája
1993-ban a veszprémi püspökségtől csatolták a székesfehérvári egyházmegyénkhez.
Közzétett
A gazdasági elszámolásokat tartalmazó kötet kevéssel a plébánia felállítását követő évekig tartalmaz információkat a településről.
A Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár ajándéka 2012 decemberében.
A felsőörsi plébániáról származik.
A település kezdetben Bicske filiája.
Plébánia rangra 1788-ban emelték.
Közzétett
Egy iskolai adófőkönyv (1939-1940),
valamint a település anyakönyvi anyaga. (Utóbbi meglehetősen hiányos a világháborús iratveszteség miatt.)
Letétként került a levéltárba három részletben
(Naplószámok: 4/2008, 1/2013; 4/2017. Iktatószámok: 05-37/2008, 05-49/2013, 05-144/2017)
1824-ben megszervezett plébánia. A település korábban Vál filiája.
Közzétett
Előbb a martonvásári anyagok közé keveredve került a levéltárba 2009-ben egy kötet,
majd 2022 szeptemberében letétként a többi (Letéti Naplószám: 12/2022).
A török kiűzése után a települést előbb fehérvári ferencesek, majd az 1760-as évektől a jezsuiták pasztorálták.
1773-tól volt helyben lakó papja, 1788-tól önálló plébánia.
Közzétett
A ferences és jezsuita pasztoráció időszakban keletkezett anyakönyv.
1958. előtt a püspöki levéltárba került kötet.
Régi leltári száma: No.1633.
Középkori eredetű, a török után 1732-ben újjászervezett plébánia.
Közzétett
Letétként került a levéltárba, két részletben.
(A legkorábbi anyakönyv friss bogárfertőzés miatt 2007-ben, restauráltatása után 2011-ben a többi.)
Naplószámok: átmeneti 3/2007; letéti 7/2011; iktatószámok: 05-55/2007; 05-64/2011
1749-ben alapított plébánia.
A községet korábban a simontornyai ferencesek látták el.
Közzétett
2002 és 2005 folyamán került a plébániára az akkorra már töredékes iratanyag. (Legkorábbi anyakönyvei hiányzanak)
2013-ben sikerült nyomára akadni a szintén lappangó historia domus köteteknek.
Plébánia betörések miatt menekített az anyagot a levéltárba.
Külső raktárban őriztük, 2010-ben anyakönyvi állománya, 2015-ben a többi is a főépületbe került át.
A kötetes anyag leírása 2002-ben történt, és folyamatosan karbantartott volt; a szálas anyag dobozolása, rendezése, segédletezése 2015-ben készült el.
Középkori eredetű, 1772-ben újjászervezett plébánia.
1993-ban a veszprémi püspökségtől csatolták a székesfehérvári egyházmegyéhez.
Közzétett
Egyetlen kötet, mely 1853-1860 közt vegyes anyakönyvként; 1917-1929 között Historia domusként szolgált
Kálozi plébániáról került a levéltárba 2005-ben, letét.
2014-ben a kálozi iratanyag rendezésekor derült ki a kötet valós provenienciája
A török idők után a protestánssá lett községben a katolikus pasztoráció a kastélykápolnában indult meg 1719-ben.
1753-tól plébánia.
Közzétett
2008-ban, Balázs Tibor plébános halála után mentettük el az anyagot a plébániáról az épület felújítása elől.
Letét. (Letéti napló 2/2008; ikt. sz.: 05-31/2008)
Behozatalakor a kötetes állomány rendezve, leírva.
2023-ban a szálas iratanyag is rendezve.
A település a török után Tárnok, majd 1749-től Ráckeresztúr filiája.
1772-től helyben lakó ferencesek pasztorálják.
A plébánia megszervezése 1788-ban történt.
Közzétett
Letét. (Naplószám: 5/2010, ikt. szám: 05-54/2010)
A Mezőszilas település 1942-ig Szilasbalhás néven szerepelt.
Egyházigazgatási szempontból 1935-től önálló plébánia, korábban Dég filiális települése.
A veszprémi egyházmegyéből 1993-ban csatolták a székesfehérvári egyházmegyéhez.
Közzétett
Az iratanyag első része ismeretlen időben került a Veszprémi Püspöki (mai nevén Főegyházmegyei) Levéltárba.
Onnan 2011 decemberében adták át levéltárunknak. (Gyarapodási napló: 5/2011; ikt. sz.: 05-84/2011)
2021 szeptemberében kiegészítve korai anyakönyvekkel. (Letéti naplószám 4/2021).
A török után 1695-ben újjászervezett plébánia.
1695-1951-ig, és 1991-1998 között kapucinus szerzetesek vezetik.
Közzétett
A jelenleg levéltárban lévő 5 kötetnyi anyag két forrásból származik.
- ajándékként a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Könyvtár és Levéltárától (1 kötet, Gyarapodási napló 5/2013, ikt.: 05-136/2013 - E kötet korábban az Országos Könyvtári Intézet debreceni raktárában volt possessor-bélyegzői szerint.)
- vásárlás útján (Gyarapodási napló: 7/2014, ikt.: 05-79/2014.)
1761-ben megszervezett plébánia.
A település korábban Lovasberény filiája volt.
Közzétett
A plébánia iratanyaga súlyos károkat szenvedett a második világháborúban.
- töredékes protocollumát Tóth Béla plébános adta levéltárba 2004-ben;
- iskolaszéki jegyzőkönyvei árverésen tűntek fel 2011-ben. Lemaradtunk róla, de a vevő - Kakas Róbert - levéltárunknak ajándékozta a kötet.
Nem ismert, lappang azonban jelenleg az 1958-as repertórium által így leírt állomány:
No.1573.: Connotationes variae de statu praeterio et presenti fundorum parochilaium tam intra quam extra villanorum possessione Nadap.
Az iskolai protocollum NKA támogatásból restaurálva.
A korábban ferencesek által pasztorált településen 1746-ban szerveztek pléábániát
Közzétett
Legrégibb anyakönyve lovasberényi anyagok közé keveredve, 2008-ban került levéltárunkba.
A további plébániai iratanyag 2012-ben letétként átvéve. (Letéti napló 1/2012)
Legrégebbi anyakönyve restaurálva.
A korábban ferencesek által pasztorált település plébániáját 1752-ben szervezték meg.
1560-ban már nemesi család.
1775-ben kapta meg Győry Ferenc (IV.) a perkátai kastélyt, aki főispáni méltóságot is betöltött.
1785-ben nyert a család grófi címet.
1790-ben bekövetkezett halála után Győry Ferenc (V.) vezette a birtokot, majd Győry László (+1882).
Halála után lányai között osztották szét; a kastély Győry Teréz kapta meg,
Közzétett
Különös jelentőségű,. hogy a plébániai levéltárba menekítve vészelte át a kommunizmus éveit a kegyúri család (gróf radványi Győry) 17-19. századi iratanyagának egy része.
Az 1980-as évek elején, a plébánia eladásakor került a szálas iratanyag a levéltárba.
A plébániai iratanyag tartalmazta P. Horváth Ferenc iratmentése jóvoltából a kegyúri (Győry) család anyagait is, melyek térképei a káptalani levéltár térképei mellé kerültek, és provenienciájának jelölése nélkül írta le őket Dóka Klára (1990).
2010-ben Szabó Lajos kutatónk a kegyúri családi iratokat egészítette ki adományával.
2013-ban a kötetes állomány, rendkívül rossz állapotban.
2022, 2023: újabb kötetek átvétele.
2023: Az anyag minimálisan bővül Pámer Ottó hagyatékából származó iratokkal.
Részleges rendezése 1996 körül, átfogó rendezése 2015-ben.
Ennek során minimális selejtezés is történt.
2013-ban a frissen bekerült kötetes anyag fertőtlenítve.
Néhány kötet konzerválva, restaurálva: 2015.
Füle filiájából 1863-ban önállósuló lelkészség,
1886-tól plébánia
Közzétett
A legkorábbi gazdasági kötet vezetését vélhetően Füle materben kezdték meg, de folytathatták Polgárdiban - a dolog nem egyértelmű.
A plébániáról 2006-ban elmentett anyag.
Kötetes állomány rendezve 2022
A település előbb Tárnok, majd 1752-tõl Sóskút filiája.
1923-tól kihelyezett káplán kezd önnállóan anyakönyvezni, 1931-ben önálló lelkészséggé szerveződik.
Közzétett
Letét, 9/2008 (05-91/2008).
Kezdetben Tárnok filiája, 1734-től helyben lakó lelkésszel.
1749-től önálló plébánia.
Közzétett
Letét. Az iratanyag java része 2010-ben került a levéltárba, legkorábbi anyakönyvei 2013-ig lappangtak.
(Letéti napló: 4/2010, 3/2013 ; iktatószámok: 05-54/2010; 05-85/2013)
A települést kezdetben az abai jezsuiták látták el, 1770-től Sárszentmiklós filiája volt.
Önálló plébániává 1862-ben szerveződött..
Közzétett
Letétként, 2011-bem kerültek a korai anyakönyvek a levéltárba a megszaporodó családkutatások miatt.
(Letéti napló: 5/2011; ikt.: 05-23-2/2011)
A település 1755-től Aba filiája, 1788-tól plébánia.
Közzétett
Letét. (L.Nsz.: 4/2009; ikt.sz. 05-45/2009)
A település Perkáta filiája 1788-ig, amikor plébániává szervezik.
Közzétett
A kötet ismeretlen időben került levéltárba, ahol voltaképp rejtegették.
Egyetlen iktatókönyv, melynek végén narratívan tárgyalja a tanácsköztársaság helyi eseményeit.
A település kezdetben Vajta filiája.
1770-től plébánia.
Közzétett
Letét. (2/2009; 4/2011, 1/2015, 2/2018 - Ikt. sz.: 05-26/2009; 05-23-2/2011; 05-77/2015; 05-130/2018
A plébánia szálas iratanyaga 2009-ben került a püspökségre, hogy egy kutató munkáját megkönnyítsük.
2011-ben sárbogárdi anyakönyvek közé keveredve jutott el egy anyakönyvi kötet hozzánk;
2015-ben a beázott plébánia festése előtt mentettünk el újabb 3 kötetet
2018-ban bekerültek a plébánia anyakönyvei is a püspökségre
1757-ben helyben lakó ferences lelkésszel önállóan anyakönyvező település, de Szabadbattyán filiája.
1818-ban megszervezett plébánia
1997-ben visszaminősítik filiává, matere egykori filiája, Sárszentmihály.
Közzétett
A település kezdetben Aba filiája.
A plébániát 1788-ban szervezték meg.
Közzétett
A kötet a még szerzetesi igazgatás alatt kezdődő anyakönyvi bejegyzéseket tartalmazza.
Ismeretlen.
1958-as repertórium már tárgyalja No.1632 sz. alatt.
Közzétett
A plébánia szálas iratanyaga Eszéki Imre halála után került a levéltárba rendezésre. Ezt azonban utódai visszakérték és dobozolva, leírva vissza is kapták.
2006-tól a kötetes anyagot több részletben adta levéltárba a plébános, gyakorta azonban felbontotta pár kötetre vonatkozóan a letét, hogy egy helytörténeti kutatást segítsen vele.
A település 1716-ig Pilisvörösvár filiája,
plébániáját hivatalosan 1724-ben szervezik csak meg.
Közzétett
2003-ban került letétként a levéltárba a használaton kívüli kötetes iratanyag.
2003-2015: külső raktárban; 2015 decemberétől átdobozolva törzsanyag mellett.
1778-ban megszervezett plébánia
Közzétett
A második világháború idején igyekeztek a püspökségen megmenteni a plébánia értékeit - a második szovjet invenzióig viszonylagos sikerrel, amikor sok elpusztult belőle. Az iratanyag többsége visszakerült, de 3 kötet a levéltárban maradt.
Az 1958-as repertórium No.1638-1640 számon írta le a köteteket.
A köteteken valójában No.5890/1-II; 5891 jelzetek szerepeltek.
1944-ban mesterségesen kialakított lelkészség, 1948-tól plébánia Székesfehérvár belvárosában.
Temploma az egykor jezsuiták által épített Nepomuki Szent János templom,
melyet a rend feloszlatása után a pálosok,
1814-től a ciszterci rend pasztorált. Ekkor kapta ismertebb titulusát.
1950 után az egyházmegye igyekezett lehetőség szerint ex-ciszterciekre bízni a plébánia vezetését.
1995-től ismét a rend kezelésében van.
Közzétett
Letét. (Naplószám: 2/2012; Ikt. sz.: 05-97/2012)
1725-ben újjászervezett plébánia.
Közzétett
Letét. 2006-2008 között több részletben érkezett a levéltárba az elsősorban anykönyvi jellegű kötetes anyag.
2007-2009 között három részletben a letét részleges felmondásával bizonyos köteteket feldolgozásra, mutatózásra visszakért a plébánia.
2011-ben érkezett minden korábban kiadott anyag vissza, továbbra is letétként.
Kezdetben Tárnok filiája. 1947-től helyi káplánság.
1948-tól lelkészség, 1965-től plébánia.
Közzétett
Letét. (Naplószám: 10/2008; ikt. sz.: 05 - 91/2008.)
Közzétett
A török után Pázmánd filiájaként újjaéledő település 1774-től rendelkezett helybenlakó lelkésszel.
Plébániarangot 1778-ban ért el.
Közzétett
2010-ben a megszűnt espereskerület iratanyagával bekerült szálas iratok.
Rendezve 2021.
Vál filiája 1714-től, de egy évtized múltán már helyben lakó szerzetesek (pálosok, majd kapucinusok) pasztorálják.
1793-tól egyházmegyés papok látják el.
Közzétett
1761-ben megszervezett plébánia, korábban Szár filiája.
Közzétett
A kötetes állomány 2005-ben került levéltárunkba.
Egy kötetet 2006-ban az adminisztrátor visszakért.
1746-ban megszervezett plébánia.
Az 1997. évi névtárban már Gánt filiájaként szerepel.
Közzétett
Az egykori plébániaépület új funkcióba került 2008-ban.
Ekkor került az egykori plébániai irattár fennmaradt anyaga a püspökségre hivatalból.
A szálas iratanyag fertőtlenítve. Rendezésre, leírásra, mérésre vár.
1692-ben megszervezett plébánia
Közzétett
Az egyházközségi karitászszervezet iratai 1934-1940 között.
Segélyezettek névjegyzékei, átvételi elismervények.
2009-ben került levéltárba. (Gyarapodási napló 7/2009).
1749-ben újjászervezett plébánia.
Közzétett
Egyetlen kötet:
vegyes anyakönyv (kereszteltek, áttértek, egybekeltek) és protocollum
Rossz állapotban.
1994-ben a Veszprémi Érseki Levéltár adta át levéltárunknak.
1946-ban megszervezett lelkészség,
1963-tól plébánia.
A község korábban 1888-ig Vajta; majd 1888-1945 közt Alap filiája volt.
Közzétett
2018-ban letétbe vett kötetes állomány
Közzétett
Anyakönyvek, anyakönyvi indexek is!
Letét. Naplószám: 8/2018., 7/2021.
(Ikt. sz. 05-215/2018, 05-232/2021)
2018 novemberében átvett anyakönyvek.
2021 szeptemberében átvett további iratanyag
Középkori eredetű plébánia, török hódoltság utáni újjászervezése domonkosok vezetésével kezdődik meg 1690-től.
Mai temploma 1791/92 folyamán épült.
Közzétett
Anyakönyvek és más kötetes anyag.
Letét. Naplószám 7/2018., Ikt. sz.: 05-214/2018
2018. novemberében átvett anyag.
A település Adony filiális egyházközsége a plébánia 1919-es megszervezéséig.
Közzétett
6 kötet anyakönyv +
1 kötet egyházközségi adó, iskolai és könyvtárdíj-főkönyv (1916-1922)
Utóbbi vezetése még a filiális egyházközségben kezdődik.
2019 februárjában átvett iratanyag.
Letéti Napló: 1/2019, ikt.: 05-33/2019 sz.
Letét kiegészítve 2023 februárjában. (05-68/2023; Letéti Napló 3/2023)
A plébánia megszervezésének időpontja vita tárgya. Bosnyák ferencesek már a török hódoltság alatt megkezdik a helyiek lelkigondozását, Hermann István disszertációja a 18. század 1. évtizedében létező plébániaként tekint rá, anyakönyvezése 1715-ben indul.
A települést ferencesek pasztorálják 1762-ig, később veszprémi, majd 1777-től székesfehérvári egyházmegyés plébánosok látják el.
Közzétett
2019 februárjában került levéltárba.
2022. májusában és 2023 februárjában a letétet kiegészítettük.
A szálas iratanyag rendezése 2022 nyarán történt
A területet birtokló ciszterci rend által megszervezett plébánia.
Közzétett
Mandatum kötet.
Provenienciája a 222. oldal segítségével volt meghatározható.
Ismeretlen időpontban, még 1995 előtt került a levéltárba.
1788-ban megszervezett plébánia, korábban Bodajk filiája.
Mai temploma 1863-66 közt épült.
Közzétett
1963-ban készült iratleírás.
A levéltár kézirattárában korábban No.1725 számon nyilvántartott tétel.
Érd (Hamzsabég) település ősi, bosnyák ferencesek által megszervezett plébániája.
Területén 1943-1958 között a település növekedése miatt 5 új plébánia is létesült.
Közzétett
A levéltár korábbi kézirattárának No.1636 és No.1730. számú kötetei.
2019-ben megszervezett fond.
Eredetileg a sarultlan karmelita rend temploma, mely 1745-1748 között épült.
A rend Fehérvárról való távozása után 1802-től az egyházmegye papneveldéjének temploma, amely Székesfehérvár-Belváros R. K. Plébánia alá tartozott.
Közzétett
Leltárak, pénztárkönyvek, látogatónaplók, historia domus.
2019-ben megszervezett fond.
Korábbi elhelyezése - anakronisztikusan - a Szemináriumi Levéltárban történt. (SzfvPL - VIII.A.1. No.12. csomó)
A templomigazgatóság azonban tovább működött, mint az 1951-ben elköltöztetett, 1952-ben bezárt szeminárium.
Ráckeve filiájából 1940-ben megszervezett plébánia. Temploma 1800-1803 közt épült.
Közzétett
Anyakönyvi indexkötetek.
A ráckevei plébánia felújítása után visszaszármaztatandó.
2018-ban ideiglenes jelleggel átvett állomány.
Digitalizálva.
1944 előtt Tatabánya-Óváros filiális egyházközsége volt, templomát 1934-ben magánházból alakították ki.
Utolsó önálló lelkipásztora Gombos Gyula Cézár bencés szerzetes volt,
1992-től Tatabánya-Felsőgalla látta el.
Az 1997-es névtárban más misézőhelyként sincs feltüntetve.
Közzétett
Historia domus, iktatókönyv, néhány szálas irat
2019-ben a Pannonhalmi Főapátság Levéltára adta át a Gombos Gyula hagyatékában talált anyagot.
A török után újjászerveződő Láng (Nagyláng, Belsőláng) település kezdetben Káloz filiája volt. 1760-ban már helyben lakó káplán gondozta a híveket.
1769-ben épült Szent Kereszt tiszteletére temploma a Zichy-kastély közelében.
1936-ban Nagyláng községet a polgári igazgatásban egyesítették Soponya településsel, amely ezután az utóbbi nevét viselte tovább. Ezt követte az egyházigazgatás is, így a plébánia ezután a korábbi filiális település nevét viselte.
A faluban 1959-ben épült fel az Oltáriszentség tiszteletére az új plébániatemplom.
A plébánia jelenlegi filiális egyházközsége Csősz.
Közzétett
Az állomány 2019-ben került levéltárunkba (Letéti napló 3/2019)
1846-ban megszervezett plébánia.
A települést korábban Mezőkomárom pasztorálta.
Közzétett
2020 nyarán került levéltárba. (Letéti napló 2/2020, ikt. sz. 05-154/2020)
Kiegészítve 2021 szeptemberében (Letéti napló 5/2021, ikt. sz. 05-206/2021)
A törökkor után 1716-tól Vál filiájaként újjászerveződő település.
1718-1719 folyamán épült temploma 1721-től plébánia rangban van.
Közzétett
Anyakönyvek, anyakönyvi indexek.
2020-ban letétként került a levéltárba
(Letéti napló 4/2020, Ikt. sz. 05-176/2020)
2021-ben kiegészítve
(Letéti Napló 6/2021, Ikt. sz. 05-231/2021).
Szálas anyag még rendezetlen, leíratlan
A veszprémi egyházmegyében 1781-ben alapított plébánia. (Anyakönyvet 1764-től kezdve vezet)
1993-ban átcsatolva a székesfehérvári egyházmegyéhez
Közzétett
2021 szeptemberében letétbe vett iratanyag. (Letéti napló 3/2021.)
A törökök kiverése után újjászervezett plébánia, 1773-ig jezsuita plébánosokkal.
Közzétett
Elsősorban anyakönyvek.
2022-ben letétként átvett anyag.
Letéti Napló: 1/2022, Ikt.: 05-32-3/2022.
Halotti anyakönyvek 1850-ig digitalizálva is.
Szarka Géza: A Székesfehérvár Belvárosi Plébánia története. Székesfehérvár, 2002.
A veszprémi egyházmegyében 1720-ban alapított plébánia.
1993-tól a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik
Közzétett
2021 augusztusában egy magánszemély ajándékaként 0,19 ifm.;
a plébánia letétjeként pedig 0,45 ifm került őrizetünkbe.
1943-ban önállósuló lelkészség, 1962-től plébánia.
Közzétett
Historia domus
2022-ben a Székesfehérvári-Belvárosi Plébánián fellelt kötet.
Digitalizált verzió a levéltárban és a Szabadbattyáni R.K. Plébánián.
1946-ban önállósuló lelkészség, 1950-től plébánia rangban.
Közzétett
Historia domus
2022-ben a Székesfehérvári-Belvárosi Plébánián fellelt kötet.
Digitalizált verzió a levéltárban és Szabadbattyán R.K. Plébánián
1848-ban megszervezett plébánia.
Korábban Adony, 1752-től Dunapentele filiája.
Közzétett
Az állományból 0,25 ifnyi kötetes tartalom penészfertőzött, elkülönítve őrzött, egyedi restaurálást igényel.
2022-ben átvett, 2023-ban kiegészített letét.
Göböljáráson 1896-ban Ráckeresztúr filiájaként megszervezett helyi káplánság, amely 1923-tól önállóan anyakönyvezett.
1943-tól lelkészség. 1955-től plébánia.
Templomának titulusa 1948-ban változott Magyarok Nagyasszonyára.
A település 1950-ben kapta a Besnyő nevet.
Közzétett
Az Ercsi R.K. Plébániáról bekerült, 2022-ben rendezett iratanyagból került elő.
1921-ben megszervezett plébánia.
Korábban 1778-ig Érd, majd Nagytétény filiája volt, de 1854-től már önállóan anyakönyvezett.
Közzétett
A csepeli bencés rendház által 1948 nyarán létrehozott lelkészség. Ősszel a rendtagok többségét a rendőrség kiutasította a városból. 1949-ig egyházmegyés papok önállóan pasztorálták, majd Csepel-Belváros látta el. Megszűnése fokozatos volt: 1969-ig anyakönyvezett külön, 1984-ig önálló költségvetése volt. Egyházmegyei névtárakban utolsó feltűnése 1988.
Közzétett
2014-ben, veszélyeztetett állapotban került a levéltárba a Csepel-Belvárosi Plébánia pincéjéből.
Csepel-Belváros plébánia területén jött létre. 1946-ban helyi káplánság, 1947-től lelkészség, lazarista atyák vezetése alatt. 1949-ben a rendtagokat a rendőrség kiutasította a városból. 1969-ig egyházmegyés papok önállóan pasztorálták, majd Csepel-Belváros látta el. Megszűnése fokozatos volt: 1969-ig anyakönyvezett külön, 1984-ig önálló költségvetése volt. Egyházmegyei névtárakban utolsó feltűnése 1988.
Közzétett
2014-ben került a levéltárba a Csepel-Belvárosi plébánia pincéjéből, veszélyeztetett állapotban.
Egy iktatókönyv még leíratlanul, egyedi restaurálás alatt.
1778-ig Perkáta, majd Sárosd filiája.
1928-ban helyi káplánság szerveződik,
1949-től plébánia.
A község nevét 1948-ban a belügyminisztérium változtatta meg Szolgaegyházáról Szabadegyházára.
Közzétett
2023-ban az Országos Papi Ottthontól átvett, néhai Pámer Ottó hagyatékából származó iratok
A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította. (Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt. A Szent István által alapított fehérvári társaskáptalan ugyanis közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve. Középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. 145 évi oszmán uralom után, a 17. század végétől a város újjáéledt, de a külföldi származású prépostok nem tudták visszaállítani a káptalan régi fényét. Az 1770-es években Mária Terézia királynő kormányzata nagyszabású egyházigazgatási reformot kezdett Magyarországon. Ennek során 1777-ben feldarabolták a hatalmas veszprémi püspökséget, és Székesfehérvárt is püspöki székhellyé tették. Ugyanakkor a püspök mellé új székeskáptalant is szerveztek, de úgy, hogy az nem lett jogutódja a megszüntetett prépostságnak.)
A püspökség fennhatósága a veszprémi egyházmegye Fejér és Pilis megyei részeire terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác (1777–1789) lett. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a budai tizedek, valamint a korábbi társaskáptalan és a megszűnt fehérvári jezsuita kollégium birtokai jelentették, de összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül. Ennek ellenére ezen egyházmegye élére került a 20. századi katolicizmus legnagyobb hatású személyisége, Prohászka Ottokár püspök (1905–1927).
A székesfehérvári egyházmegyéhez kezdetben mindössze 62 plébánia tartozott, de a hívek száma rohamosan gyarapodott. Mélyreható egyházigazgatási változások azonban csak Shvoy Lajos püspöksége (1927–1968) idején következtek be. A püspök tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, és ennek nyomán nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki.
A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II. János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét a győri, valamint Enying és Lepsény térségét a veszprémi egyházmegyétől.
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett