A Kegyes Iskolák Rendjét a spanyol származású Kalazanci Szt. József (1556-1648) alapította, aki 1597-től kezdve munkatársaival „kegyes”, azaz ingyenes és vallásos iskolákat működtetett Rómában. A piarista iskokák kezdetben elsősorban anyanyelvű, elemi szintű képzést nyújtottak, de a rend tevékenységében egyre inkább a közép- sőt a felsőfokú oktatásra helyeződött a hangsúly. Közép-európai intézményeikben (amelyek közül az első 1633-ban a morvaországi Nikolsburgban nyílt meg) már szinte kizárólag csak latin nyelvű, gimnáziumi osztályok voltak, gyakran kiegészítve tanítási rendszerük egyik sajátos elemével, a matematikai osztállyal. A rend első magyarországi rendháza és iskolája 1666-ban jött létre Privigyén (de a Lengyelországnak elzálogosított szepességi Podolinban már 1642-től működtek piaristák). Onnét kiindulva Breznóbányán (1673) majd a Pozsony melletti Szentgyörgyön (1685) alapítottak piarista rendházakat, amelyek 1692-ig a lengyel, majd rövid átmeneti időszak után 1695-től „viceprovincia”-ként a Németországi Rendtartományhoz (Provincia Germaniae) tartoztak.
A török és kuruc háborúk lezárultával a piaristák nagyarányú terjeszkedésbe kezdtek, amelynek következtében 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány. Az új alapítások közül nem egy később országos jelentőségűvé vált, például a nyitrai (1698), a veszprémi (1711), a pesti (1717) vagy a szegedi (1720) gimnáziumok. A 18. század során rend tagjai a tanítás mellett szívesen elvállalták városi plébániák adminisztrációját is (pl. Breznóbányán, Szegeden, Máramarosszigeten) és részben a plébániai jövedelmekből tartották fönn kollégiumaikat. Több helyen nemesi konviktust (Nyitra, Debrecen, Vác, Szentanna) és filozófiai kurzust (Pest, Szeged, Kalocsa, Vác, Tata) is vezettek, 1763-tól pedig Szencen egy felsőfokú közgazdasági iskolát (Collegium Oeconomicum) indítottak, amely azonban 1776-ban egy tűzvész folytán megszűnt. A piaristák elsőként honosították meg a magyarországi katolikus iskolákban a kísérleteken alapuló „új filozófia” oktatását. Az 1770-es évek végén végén már 27 piarista iskola működött Magyarországon, beleértve azt a négyet is, amelyet a feloszlatott jezsuita rendtől vettek át 1776-ban (Kolozsvár, Kőszeg, Selmecbánya, Trencsén). 1782-től a podolini rendház is a magyar rendtartományhoz tartozott.
II. József reformjai következtében egy rendház megszűnt (Medgyes), kettő más városba költözött (Tokajból Sátoraljaújhelyre, illetve Szentannáról Temesvárra), továbbá 1781-től a magyarországi piaristáknak meg kellett szakítaniuk kapcsolataikat a rend római központjával. Az egység helyreállítására csupán 1904-ben került sor.
A 19. század első felében három újabb helyen kezdtek tanítani a piaristák Magyarországon: Léván (a bencéseknek átengedett kőszegi iskola helyett 1815-ben), a budai egykori jezsuita iskolában (1832) és Nagybecskereken (1846). 1806-ban rend megkapta az egykori fehérvári őrkanonokság Somogy megyei (mernyei) uradalmát. Az 1848/1849-es szabadságharc vihara a magyar piarista rendet is megtépázta. 1848 őszén a rend vezetői elbocsátották az összes növendéket, majd 1850 és 1852 között az osztrák kormányzat tiltotta novíciusok fölvételét. Ugyancsak a kormányzat vette el a rendtől a budai iskolát 1851-ben, majd a kalocsait az érsek adta át a jezsuitáknak 1860-ban. A breznóbányai (1857), korponai (1874) és besztercei (1878) intézetekről a megnövekvő oktatásügyi követelmények miatt kellett lemondania a rendnek.
Trianon előtt közvetlenül 24 piarista rendház és iskola volt Magyarországon, amelyekből azonban csupán 10 maradt magyar területen. Kilenc Csehszlovákia, négy Románia (ezek az 1920-as években önálló rendtartományokká szerveződtek), a nagybecskereki gimnázium pedig Jugoszlávia területére került. Ezen iskolák legtöbbjét államosították, csupán Kolozsvárott és Temesváron működhetett tovább egy-egy gimnázium. Magyarországon azonban a világháború és a forradalmak elmúltával a rend új virágzást élt meg, még a század elején megkezdett rendi reformnak köszönhetően, amely lassan leszámolt a 19. századi magyar piaristák elvilágiasodott szemléletével és életmódjával. E korszak legnevesebb, országos hatású piarista egyéniségei a teológus Schütz Antal (1880–1953) és a költő Sík Sándor (1889–1963) voltak.
A kommunista diktatúra 1948-ban államosította a rend iskoláit, majd 1950 nyarán hat rendház lakóit kényszerlakhelyre deportálta. Az 1950. évi egyezmény ugyan lehetővé tette, hogy a rendtartomány újból megnyithassa két iskoláját (Budapesten és Kecskeméten), de a 237 szerzetesből csak 90-en maradhattak meg a rendi keretben. A diktatúra bukása után négy piarista iskola (és rendház) nyílt meg újra: Vácott (1991), Szegeden (1991), Nagykanizsán (1992) és Mosonmagyaróvárott (1994). Ezenkívül a rendtartomány Gödön építőipari szakmunkásképző iskolát(1991-től), Sátoraljaújhelyen diákotthont (1992-től), Szegeden pedig egyetemi szakkollégiumot tart fönn (1992-től).
Közzétett
Közzétett
1848 előtti kéziratok
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett
1. Poemata. – 2. Orationes. – 3. Dissertationes. – 4. Epistolae. – 5. Repraesentationes.
A Jelenits István által 2011-ben átadott iratok közül 2014 márciusában helyezte vissza eredeti helyére Koltai András.
Közzétett
1. „Teleologia, sive finium rerum naturalium scientia.” (Pest, 1791.) Autogr. 4, 50 (1-24, 24-48) pp. Különb. nagys. – 2. Psychologia adnotata et tabulae psychologicae de affectibus. (18. sz. vége) Autogr. 27 ff. Különb. nagys. – 3. Compendium arithmeticum. (18. sz. vége.) Autogr. 21 ff. Különb. nagys. – 4. Doppelte Buchhandlung. (18. sz. vége.) Autogr. 18 ff. 385×245 mm. – 5. „De genuina elementorum corporis notione.” Autogr. 4, 12 pp. 392×262 mm. – 6. Adnotationes arithmeticae. Autogr. 10 ff. 195×140 mm. – 7. „Tabella partium commodarum unitatis.” Autogr. 1 f. 240×635 mm
Közzétett
Hivatalos beadványok, beszédek, szabályzatok fogalmazványai és egyéb vegyes följegyzések.
Közzétett
Közzétett
Németből ford. Zolcher Gergely. Melléklet: Zolcher Gergely levele Perczel Imre provinciálisnak (1794 előtt)
Közzétett
Ford. Zolcher Gergely. Az 1740-1762 között Győrben, Nagyszombatban és Kassán kiadott nyomtatványok fordítása. Melléklet: cédula a következő följegyzéssel: „Tentamen Publicum ex Mathesi Pura quod Subivit D. Joannes Dvornikovich de Liptó-Tepla, et Párisháza, D. Emericus Madách de Stregova, D. Josephus Szücs de Torda.”
Közzétett
1. „Vierdte Jahren Predig von den dritten Haupt-Tod-Sünd des Gemüthes, de Neyd.” 10 pp. – 2. „Fünfte Predig den ersten Sonn-Tag in Advent.” (Töredék.) 4 pp. (49-50., 95-96.) – 3. „Predig dem Sonn-Tag nach dem neuen Jahrs-Tag.” 12 pp. (109-121.) – 4. „Fünf und Zwanzigsten Predig den heiligsten Kar-Frey-Tag gehalten in Pest bey der Stadt Calvary-Berg.” (1756.) 12 pp. (289-300.)
Közzétett
Bölcselet-tanfolyami és egyetemi jegyzetek
ff. 1-8. „Prolegomena in Philosophiam.”
ff. 9-26. „De Criteriis Veritatis.”
ff. 27-52. Physica generalis.
ff. 53-68. Institutiones Physicae.
ff. 69-104. „Mechanica Solidorum.”
ff. 105-114. „Propositiones ex Architectura.”
ff. 115-134. „Propostitiones ex Hydrotechnia.”
ff. 135-146. „Hydrotechnia.”
ff. 147-154. „Hydrotechnia.”
ff. 155-170. „Elementa Hydrotechniae.”
ff. 171-193. Vegyes jegyzetek.
ff. 194-207. „Philologia seu literatura Romana.”
ff. 208-231. „Archaeologia.” („E Praelectionibus Cl. D. [Aloisii] Stipsics.” Pest, 1802-1815 között.)
ff. 232-235. „Regulae de omittendis Particularis Postquam, Si, nisi etc.”
ff. 236-239. Heraldica.
ff. 240-281. Historia naturalis.
ff. 282-285. „Geographia Transylvaniae.”
ff. 286-309. Oeconomia.
f. 310. „De Pontibus.”
ff. 311-350. Vegyes jegyzettöredékek.
Melléklet: Takáts István matematika vizsgatétele. (1810-1811 között.) 1 f.
Közzétett
1. „Introductio in Hermeneuticam Novi Testamenti.”
Egykorú kézirat. 70 ff. 255×210 mm.
2. „Introductio ad Institutiones Juridicas.”
Egykorú kézirat. 127 ff. 255×210 mm.
3. „Historia Litteraria Exegeseos Novi Testamenti.”
Egykorú kézirat. 8 ff. 2550×210 mm.
Közzétett
A. „Beato Josepho Calasanctio a Matre Dei Clericorum Regularium Scholarum Piarum fundatori Devota Opellae consecratio.” („...continet Auctoris ideam.”) Autogr. 10 ff. 215×170 mm. – B. „Vita Symbolica B. P. Josephi Calasantii Fundatoris Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum. In tres libellos divisa.” („Manuscriptum isthoc mancum est, cum multae ex eo injuria temporum.”) Autogr. 36 ff. 215×170 mm. – C. „Beati Patris Josephi a Matre Dei olim Josephi Calasantii Nobilis Aragonensis Clericorum Regularium Matris Dei Scholarum Piarum fundatoris Parentes, Nativitas, Res praeclare gesta, et Prodigia symboli Ecclesiam Nostram decenter ornantibus expressa.” Egykorú másolat. 10, 154 pp. 235×190 mm. – D. „Vita Symbolica B. P. Josephi Calasantii a Matre Dei Fundatoris Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum.” Egykorú másolat. viii, 176 pp. 237×180 mm. – E. „Vita Symbolica B. P. Josephi Calasantii a Matre Dei Fundatoris Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum.” (A vége hiányzik.) Egykorú másolat. viii, 120 pp. 237×180 mm. – F. Symbola libro primo, secundo et tertio suis locis inserenda. Egykorú kézirat. 16 ff. 237×180 mm. – Melléklet: „Animadversio de Opere Constantini Halapy e S. P. cui titulus: Vita Symbolica B. P. Josephi Calasantii a Matre Dei etc.” (19. sz. eleje.)
Közzétett
Cenzúrapéldány, „omisso deleto imprimatur die 30. Julii 1787."
Zimányi Lajos írása.
[Csaplár Benedek](http://arca.melte.hu/index.php/csaplar-benedek) kéziratos jegyzete: PMKL, Csaplár Benedek hagy., [N203//11].
Jelenits, 193, 243.
Közzétett
Közzétett
Közzétett
Közzétett