12608 találat látható

Az első állagban a szeminárium iktatott hivatalos iratait helyeztük el. A kiegyezés előttről segédkönyvek nem maradtak meg, 1872-től már iktatókönyvek állnak rendelkezésre. Néhány irat az első dobozban még az alapítás előtti évekből került elő. Az anyag 1872-ig időrendben, egyenkénti átnézéssel, azután az iktatókönyvek segítségével kutatható. Az iratok nyelve többségében latin, a 20. századtól magyar és esetenként német, illetve román.

A gyűjtőlevéltárban egy főesperesség, 40 plébánia és egy filia levéltára található, valamint egy tematikus gyűjtemény, a különböző plébániák építési tervrajzaiból kialakított tervtár. A levéltárba számos olyan 18. századi anyakönyvet is sikerült begyűjteni (Bözödújfalu, Máréfalva, Székelyszentkirály, Szováta, Vágás), amelyek megmenekültek az 1950. évi államosítástól. Ezek közül Bözödújfalu és Székelyszentkirály 3-3 darab anyakönyvére, valamint Máréfalva legrégebbi anyakönyvi kötetének restaurálását 2013-ben a gyulafehérvári papírrestaurátori műhely végezte el a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Ugyanekkor került restaurálásra a szintén ritkaságnak számító főesperesi vizitációs jegyzőkönyv is az 1683–1702 időszakból, amely a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánián őrződött meg.

A főesperesi kerület vegyes felekezeti jellegének dacára – vagy éppen annak köszönhetően – fejedelemségkori oklevelekkel is büszkélkedik, mint Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek oklevelei (1625, 1631) az atyhai plébánia levéltárából vagy Brandenburgi Katalin oklevele 1630-ból, amely a vágási plébánia irataiból került elő, valamint Barcsai Ákos oklevele 1659-ből a székelyudvarhelyi plébánia ügyviteli irataiban. Ezek közül az első három oklevél Gyulafehérváron, az utóbbi pedig Besztercén kelt és felekezetek közötti vitákban dönt a római katolikusok javára. Ezeket az okleveleket a gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeuma papírrestaurátor szakemberei restaurálták térítésmentesen.

A gyűjtés folyamán azonban meg kellett tapasztalnunk a hiányzó, elpusztult történelmi iratanyagok tényét is, olyan plébániák esetében, mint például Parajd, amely többnyire csak 20. századi levéltári anyaggal rendelkezik.

A plébános és a kerületi főesperes személyének azonossága miatt két főesperesi kerület fondja is itt nyert otthont: a belső–szolnokié, amelyet a szamosújvári örmény katolikus plébánia irataiban különítettünk el, és az erzsébetvárosié, amelyet az itteni örmény rítusú plébánia fondjából válogattunk ki. Így tehát a Szamosújvári Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltár összesen hét fondképző szerv anyagát őrzi és kezeli: az Örmény Apostoli Kormányzóságét, két főesperesi kerületét és négy örmény katolikus plébániáét.

A levéltári anyag többnyire a 18-20. század közti plébániai irattermelés dokumentumait tartalmazza, köztük a hosszú ideig Brassó székhellyel működő sepsi–barcasági főesperesség irataival. Sajnos csaknem teljesen hiányoznak a helytörténet számára elengedhetetlen anyakönyvek. A reformációt követően a miklósvári majd a brassói esperesi központhoz tartozó falvak többnyire unitárius és református hitre tértek. Alsóháromszék és a Barcaság számára a rekatolizáció a határőrség megszervezését követően kezdett felerősödni, ekkor kezdtek a református tömbben a katolikus szigetek megjelenni. Ezt tükrözi a hézagosan fennmaradt irattermelés is.

A levéltár gyűjtőköre a kolozs–dobokai és a torda–aranyosi főesperesi kerületek egyházközségeire terjed ki. A főesperességi levéltár mellett jelenleg 15 plébánia (Egeres, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Kisbács, Kolozs, Kolozsmonostor, Kolozsvár – Szent Mihály, Kolozsvár – Szent Péter, Magyarfenes, Mócs, Nagysármás, Alsójára és Sinfalva) és 5 filia (Gyalu, Hidalmás, Szamosfalva, Szentmihályfalva és Várfalva) iratanyaga található hozzáférhető állapotban. A levéltár további feladata a torda–aranyosi főesperesi kerület plébániai levéltárainak összegyűjtése.

Az itt őrzött plébániai levéltárak közül a kolozsvári Szent Mihály plébánia levéltára kitűnik a főegyházmegye mintegy 150 plébániai levéltára közül úgy mennyiségével (55 ifm), mint történeti értékével. Régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron, a toronybeli levéltárból ugyanis néhány tucatnyi 14–17. századi eredeti oklevél is előkerült. Az oklevéltár 42 darab középkori (Mohács előtti, melyből 16 eredeti példány), összesen pedig 149 darab, 1341–1892 között kiállított eredeti oklevélet és oklevélmásolatot tartalmaz. Tárolásuk speciális, fémből készült, fiókos tárolószekrény segítségével volt megoldható. A sérültebb oklevelek közül 35 darabot a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumának támogatásával 2013-ban restaurálták a gyulafehérvári laboratóriumban.

Amíg az átlagos múlttal és lélekszámmal bíró plébániák iratmennyisége a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 3–5 folyóméternyire tehető, addig ehhez képest a szamosújvári örmény katolikus plébániáé ennek majdnem nyolcszorosa. Itt természetesen a nagy mennyiség abból is következik, hogy a plébánia hivatali iratanyaga mellett több, nem egyházi jellegű állagot sikerült azonosítani és rendezni. A főesperességi iratokat – az elkülönítés nehéz volta miatt – megtartottuk a plébániai iratsorozatokban, kutatásuk iktatókönyv és egyenkénti átnézés alapján történhet. Az iratcsoportok egyik jellegzetes vonása az az összefonódás, amelyet az örmény világi közösség mutat az egyházközséggel szemben. Ennek köszönhető az a sok és értékes világi és egyházi személyi hagyaték (Szongott Kristóf, Mály Ferenc, Alexa Ferenc, Bárány Lukács, Lukácsi Kristóf stb.), amelyet bizalmi okokból az örmény katolikus plébánia kezelésére bíztak. A szamosújvári örmény plébánia archívuma hitbuzgalmi egyesületi iratokban is bővelkedik. Az örmény közösség többféle társulatba csoportosult, fölöttébb jellemző (volt) rá a jámbor társaságokba való tömörülés, a valahova való tartozás. Már letelepedésükkor, a 18. század első évtizedeiben megalakultak a Szent Gergely, a Szent Anna, a Szűz Mária stb. elnevezésű jámbor egyletek. Egyesületeinek mennyisége ugyancsak meghaladja az átlag egyházközségben működő egyesületek számát. Olyan jellegű egyesületek domborodnak ki az örmény közösség társadalmi életéből, mint pl. a Társalkodó Kör vagy zenei téren a Fúvózenekar Egyesület. Ezeknek a társulatoknak (testvérületeknek) a jegyzőkönyvei, tagnyilvántartásai és egyéb iratai mind szép sorozatban fennmaradtak a 19–20. század fordulójáról.

A főesperesség iratanyagát főként iktatókönyvek, vizitációs-, széki- és papi kongregációs jegyzőkönyvek képezik. A főesperesi hivatal iktatott levelezését nehezen lehet elkülöníteni a plébánia iratanyagától, így tárolásuk és kezelésük is egy helyen javasolt. A kerületet alkotó plébániák a Gyulafehérvári Gyűjtőlevéltár illetékességi körébe tartoznak, azonban az erzsébetvárosi főesperes és az örmény katolikus plébános azonos személye miatt a két fond egymáshoz társítva kutatható a jelzett időszakban, ezért is vált indokolttá a jelen kötetben történő közlésük.

személyi iratok, kinevezések, megbízólevelek, hivatalos iratok 1907–1929

doktori diplomája 1766. április 2.

lelkigyakorlatos jegyzetek 1941–1944

j.l.: „Sklad Synů Bohumila Haase

j.l.: „Sklad Synů Bohumila Haase”

j.l.: „Sklad Synů Bohumila Haase”

j.b.l.: „Peingret”, j.j.l.: „W French sc”, j.l.: „Druck u Verlag d Englischen Kunstanstalt v A. H. Payne Leipzig u Drezden”

j.n.