10536 találat látható

Lelki naplók 1955-58 (6 füzet)

.

A káptalan régi (1855 előtti) levelezésének rendezése során négy sorozat kialakítására került sor. Az első (Correspondentiae) a püspökség megalakulását megelőző társaskáptalani időszakot öleli fel, melyben a leveleket küldő szerint, alfabetikus rendben helyeztük el. Ezek túlnyomó többsége eleve ilyen csomókban maradt fenn, de hogy ki és mikor készítette őket, nem tudjuk. A második sorozat (Litterae et Mandata) egy viszonylag rövid időt ölel fel. 1780 és 1799 között a káptalan hivatalos levelezésének egy részét iktatták, folyamatos számozással látva őket el, melyhez segédlet is készült. A harmadik sorozat (Litterae) tulajdonképpen ennek az iktatott anyagnak a kiegészítése és egyben folytatása is, mely 1777-től tart egészen 1854-ig. Az előkerült leveleket kronologikus rendben helyeztük el, darabszintű feldolgozásuk ugyanakkor még hátra van, így segédlet sem áll rendelkezésre. A negyedik sorozat (Intimata) az országos szervekkel (mindenekelőtt a Helytartótanáccsal és a Kancelláriával) való levelezést tartalmazza, melyeket az iktatott rendszer megszűnését követően a káptalan külön kezelt, segédletet azonban sajnos nem készített hozzá.

A káptalan hivatalos iratainak kezelése az 1850-es évektől jelentős változásokon ment keresztül. Az ügyiratok kezdetben a káptalani ülések jegyzőkönyvi tételeihez tartoztak, az 1870-es évek közepétől azonban a jegyzőkönyvbe mind kevesebb ügyet vezettek be és az 1880-as évekre évi néhány darabra csökkent. Ezzel párhuzamosan az iratok önálló iktatószámot kaptak, bár továbbra is jellemző maradt a tematikus alapú elhelyezés (például a püspöki törzsvagyonra, a Benők alapítványra vagy a szemináriumi birtokokra vonatkozó hivatalos iratokat is külön kezelték). Iktatókönyv azonban csak az 1890-es évek elejétől kezdve alakult ki fokozatosan a jegyzőkönyvből, s 1895-től elsősorban már ekként funkcionált.

Szily János (1735–1799); Herzan Ferenc (1755–1804); Bőle András (1763–1843); Balassa Gábor (1783–1851); Szenczy Ferenc (1800–1869)

Angyal József (1795–1844); Boros István (1745–1797); Czuppon György (1755–1820); Csődy Pál (1717–1794); Dugovics János (1729–1804); Eberl Mihály (1764–1844); Fatovich Mátyás (1744–1835); Fekete János (1801–1873); Foky Benedek (1697–1753); Géfin Gyula (1889–1973); Godányi János (1733–1805); Hajgathó Péter (1702–1779); Keve Károly (?–1746); Kozma Ferenc (1756–1829); Krancz István (1825–1884); Krancsics József (1789–1853); Laky Károly (1784–1853); Lipovics István (1800–1875); Marton Pál (1738–1810); Mechtler Ferenc (1724–1778); Nagy József (1753–1810); Németh János (1778–1848); Pázmándy Ferenc (?–1754); Puli György (1825–1901); Ratkovics Vendel (1834–1907); Stefanits Farkas József (1770–1837); Steiner Ferenc (1783–1832); Szabó Imre (1747–1826); Szaniszló József (1790–1862); Sziber István (1760–1828); Szilcz Károly (1737–1785); Szili Márton (?–1764); Sziits Antal (1730–1794); Török József (1773–1840); Vadász Ferenc (1804–1861); Vá– rady János (1752–1810); Vidos Lajos (1853–1926); Vlasies János (1731–1813); Zichy János (? –1766)

A Káptalani Tartalékalapot 1872-ben hozták létre a nagyprépost jövedelmének negyedéből. A tartalékalapból templomokat, iskolákat (elsősorban a szombathelyi püspöki elemi iskolát) segélyeztek, illetve egyéb közcélra fordították. A háború utáni gazdasági problémák miatt jövedelme megcsappant, 1927-től pedig az alap névlegessé vált, 1936-ban meg is szűnt. A kifizetéseket ezután a dekanális pénztárból fedezték.