10536 találat látható

.

A gazdasági elszámolásokat tartalmazó kötet kevéssel a plébánia felállítását követő évekig tartalmaz információkat a településről.

Anyakönyvek, anyakönyvi indexek is!

Anyakönyvek és más kötetes anyag.

6 kötet anyakönyv +
1 kötet egyházközségi adó, iskolai és könyvtárdíj-főkönyv (1916-1922)
Utóbbi vezetése még a filiális egyházközségben kezdődik.

Mandatum kötet.
Provenienciája a 222. oldal segítségével volt meghatározható.

1963-ban készült iratleírás.

Historia domus

Plébániai levéltárak

A káptalan régi (1855 előtti) levelezésének rendezése során négy sorozat kialakítására került sor. Az első (Correspondentiae) a püspökség megalakulását megelőző társaskáptalani időszakot öleli fel, melyben a leveleket küldő szerint, alfabetikus rendben helyeztük el. Ezek túlnyomó többsége eleve ilyen csomókban maradt fenn, de hogy ki és mikor készítette őket, nem tudjuk. A második sorozat (Litterae et Mandata) egy viszonylag rövid időt ölel fel. 1780 és 1799 között a káptalan hivatalos levelezésének egy részét iktatták, folyamatos számozással látva őket el, melyhez segédlet is készült. A harmadik sorozat (Litterae) tulajdonképpen ennek az iktatott anyagnak a kiegészítése és egyben folytatása is, mely 1777-től tart egészen 1854-ig. Az előkerült leveleket kronologikus rendben helyeztük el, darabszintű feldolgozásuk ugyanakkor még hátra van, így segédlet sem áll rendelkezésre. A negyedik sorozat (Intimata) az országos szervekkel (mindenekelőtt a Helytartótanáccsal és a Kancelláriával) való levelezést tartalmazza, melyeket az iktatott rendszer megszűnését követően a káptalan külön kezelt, segédletet azonban sajnos nem készített hozzá.

A káptalan hivatalos iratainak kezelése az 1850-es évektől jelentős változásokon ment keresztül. Az ügyiratok kezdetben a káptalani ülések jegyzőkönyvi tételeihez tartoztak, az 1870-es évek közepétől azonban a jegyzőkönyvbe mind kevesebb ügyet vezettek be és az 1880-as évekre évi néhány darabra csökkent. Ezzel párhuzamosan az iratok önálló iktatószámot kaptak, bár továbbra is jellemző maradt a tematikus alapú elhelyezés (például a püspöki törzsvagyonra, a Benők alapítványra vagy a szemináriumi birtokokra vonatkozó hivatalos iratokat is külön kezelték). Iktatókönyv azonban csak az 1890-es évek elejétől kezdve alakult ki fokozatosan a jegyzőkönyvből, s 1895-től elsősorban már ekként funkcionált.

Szily János (1735–1799); Herzan Ferenc (1755–1804); Bőle András (1763–1843); Balassa Gábor (1783–1851); Szenczy Ferenc (1800–1869)

Angyal József (1795–1844); Boros István (1745–1797); Czuppon György (1755–1820); Csődy Pál (1717–1794); Dugovics János (1729–1804); Eberl Mihály (1764–1844); Fatovich Mátyás (1744–1835); Fekete János (1801–1873); Foky Benedek (1697–1753); Géfin Gyula (1889–1973); Godányi János (1733–1805); Hajgathó Péter (1702–1779); Keve Károly (?–1746); Kozma Ferenc (1756–1829); Krancz István (1825–1884); Krancsics József (1789–1853); Laky Károly (1784–1853); Lipovics István (1800–1875); Marton Pál (1738–1810); Mechtler Ferenc (1724–1778); Nagy József (1753–1810); Németh János (1778–1848); Pázmándy Ferenc (?–1754); Puli György (1825–1901); Ratkovics Vendel (1834–1907); Stefanits Farkas József (1770–1837); Steiner Ferenc (1783–1832); Szabó Imre (1747–1826); Szaniszló József (1790–1862); Sziber István (1760–1828); Szilcz Károly (1737–1785); Szili Márton (?–1764); Sziits Antal (1730–1794); Török József (1773–1840); Vadász Ferenc (1804–1861); Vá– rady János (1752–1810); Vidos Lajos (1853–1926); Vlasies János (1731–1813); Zichy János (? –1766)

A Káptalani Tartalékalapot 1872-ben hozták létre a nagyprépost jövedelmének negyedéből. A tartalékalapból templomokat, iskolákat (elsősorban a szombathelyi püspöki elemi iskolát) segélyeztek, illetve egyéb közcélra fordították. A háború utáni gazdasági problémák miatt jövedelme megcsappant, 1927-től pedig az alap névlegessé vált, 1936-ban meg is szűnt. A kifizetéseket ezután a dekanális pénztárból fedezték.

A 14. században alapított pápóci perjelséget a székeskáptalan megalakulását követően az ötödik stallumot viselő kanonok kapta. Az összesen 11 csomóból álló, jórészt 18. századi iratok alighanem ekkor kerültek Szombathelyre, mely sorozatot még rövid ideig folytatták. Az iratok az 1945-ös bombázás során súlyosan megsérültek, nagy részük megégett, restaurálásra szorulnak.

A Pecöli apátságra vonatkozóan mindössze egy rövid időszakból maradtak fenn elsősorban gazdasági jellegű iratok. Ezek Géfin Gyulához köthetők, aki 1946-ban lett pecöli apát.