Print preview Close

Showing 116 results

Archival description
5 results with digital objects Show results with digital objects
Impopulatio parochiarum
HU VFL I.01.15.a · alsorozat · 1771–1776
Part of Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár

Az egyes plébániák lakosságának 1771-1776-ben fölvett adatait tartalmazza. Az egyes adatlapok olykor név szerint fölsorolják a plébániákhoz tartozó települések lakosait: házaspárjait, az ott élő gyermekeket és halálozásokat. Máshol csak összesített adatok találhatóak.

Protocollum litterarum
HU VPKL A.1.a.001.a · alsorozat · 1762-1808, 1816-1847
Part of Váci Püspöki és Káptalani Levéltár

A püspöki iroda másolati vagy leveleskönyvei Migazzi Kristóf bécsi bíboros-érsek, váci örökös adminisztrátor kormányzatának elejétől, 1762-től az 1847-ig terjedő időben a váci püspöki iroda által egyházkormányzati és szentszéki ügyekben egyházi és polgári hatóságokhoz vagy személyekhez intézett kiadványainak másolatait tartalmazzák, és mint ilyenek a kancelláriai iratok segédkönyvei gyanánt használhatók. 1809-től 1815-ig azonban ilyen másolati vagy leveleskönyvek nincsenek.

A sorozat több év anyagát tartalmazó kötetei különböző külső feliratokat viselnek.

  • 1762-1780 között: Protocollum litterarum et determinationum vicarialium extra consistorium expeditorum.
  • 1780-1783. köteten: Protocollum litterarum vicarialium Eppi Gabr Zerdahelyi.
  • 1783-1784 valamint az 1785-86-os-köteten: Protocollum litterarum sub vicariatu Eppi Gabr. Zerdalelyi (ehhez 1786-ban egy Supplementum is tartozik).
  • 1787-1788-as köteten: Protocollum litterarum officii episcopalis.
  • 1789-1793-as köteten: Protocollum litterarum vicarialium praeside Eppo Zerdahelyi.
  • 1794-től kezdődően egységesen: Protocollum litterarum.
Rendi belső levelezés
HU MSZKL II.03.01.a · alsorozat · 1990-2017
Part of Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

Maróthy Erzsébet Lucia magyarországi megbízott levelezése a franciaországi rendi elöljárókkal (többnyire magyar fordításban), a külső tagokkal és a rendbe jelentkezőkkel. Az iratok jelentős részét Lucia nővér leveleinek gépelt másodpéldányai, illetve magyar nyelvű fogalmazványai teszik ki.

HU MSZKL II.02.b.03.a · alsorozat · 1997–2011
Part of Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

A Fővárosi Önkormányzat által fönntartott Idősek Otthonát (Fő utca 41.) a rend az ingatlannal együtt kívánta átvenni 1997-től kezdve, és így neve Szent Erzsébet Szeretet Központ Idősek Otthona lett volna. Az átadás azonban nem valósult meg, csak azután, hogy 2000-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként. Az intézmény neve ekkor Gondviselés Háza – Idősek Otthona lett. Miután 2005. dec.27-én Balázs M. Ambrózia főnöknő az épületet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítványnak ajándékozta, az intézményt 2010. dec. 15-től kizárólagosan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület tartja fönn.

Iktatott iratok
HU EOL II.C.01.A.03.b · alsorozat · 1991 - 2000
Part of Evangélikus Országos Levéltár
  1. doboz: Iktatott iratok (1991-1993)
  2. doboz: Iktatott iratok (1994-1996)
  3. doboz: Iktatott iratok (1996)
  4. doboz: Iktatott iratok (1996)
  5. doboz: Iktatott iratok (1997)
  6. doboz: Iktatott iratok (1998-2000)
HU MSZKL II.02.b.03.b · alsorozat · 1996–2014
Part of Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

A Német Katolikus Püspöki Konferencia külföldi titkárságához tartozó lelkészség a Szent Ferenc Sebei templomban tartotta szentmiséit, és 1996-től szerette volna használatba venni, és közösségi központként használni a Marczibányi–menház (Szent Erzsébet Rendház, Fő utca 43.) egy részét. Végül 2000-ben létre is jött a megállapodás, mely szerint a német lelkészség hozzájárult a ház felújításához, majd pedig a bérleti díjon felül ők fizették az épület üzemeltetési költségeit az általuk használt terület mértékében (45%). Emiatt az iratanyagban 2003-től főként az épület üzemeltetési költségeiről szóló elszámolások találhatók.

HU VPKL A.1.a.001.b · alsorozat · 1807 - 1968
Part of Váci Püspöki és Káptalani Levéltár

A püspöki hivatal iktató- és mutatókönyvei, tehát az egyházkormányzati iratok nyilvántartására szolgáló segédletek csak a 19. század elejétől állnak rendelkezésre. Ugyanis a levéltárnak modern értelemben vett rendezése csak 1782-ben vette kezdetét, amikor Zerdahelyi Gábor suffraganeus püspök és általános helynök kiadott egy „Ratio seu norma redigendi debitem in ordinem et locum Archivi Episcopalis Vaciensis praescripta” című utasítást (a dokumentumot lásd a Regula cancellariae gyűjtemény 1755-1855. évi fasciculusában). Ebben elrendelte a kiadványoknak jegyzőkönyvekbe (Protocolla litterarum), mint hiteles okmányokba való bevezetését. Ezek és a Protocolla actorum consistorialium mellett más protocollumok bevezetését is elrendelte. (Lásd a Vegyes jegyzőkönvek c. leírást).

Megállapította az ügyiratok címeit (tituli), és hogy azok ugyanolyan című fasciculusokba foglalandók össze. Azt is részletesen meghatározza, hogy az egyes titulusok alá milyen fajta iratok sorolandók, valamint meghatározza az egyes fasciculusok nagyságát, illetve hogy mit tartalmazzon a hátirat, azaz un. Indorsatio. Ennek részei: 1. rövid tárgyi kivonat, év és nap megjelölésével, 2. mely titulushoz, melyik fascículushoz és annak melyik számához tartozik. Mindezt a helyes kezelés érdekében, vagyis hogy az irat bármikor könnyen reponálható legyen saját helyére. Elrendeli, hogy a fasciculusok első oldalán az iratok számszerűen legyenek feltüntetve, hogy már kívülről látni lehessen a keresett irat helyét. A lajstromozásnál és a levéltár rendezésénél szigorú évrend követendő. A rendezést a legrégibb iratoknál kell kezdeni. Gondoskodni kell egy, a megállapított címek szerint beosztott könyvről, amelybe az iratok saját címeik alá beírandók a fasciculus megjelölésével. Elrendeli egy iratkölcsönző könyv bevezetését is.

Ugyanezt a rendszert tartja bevezetendőnek a szentszéki peres iratok kezelésénél is. Mintát közöl mind az Elenchus berendezésére és rubrikálására, mind pedig a fasciculusok külső feliratának szövegére és kiállítására nézve.

Ehhez a részletesen ismertetett szabályzathoz illeszkedik egy 1780-ban kiadott „Regulae cancellariae Episcopalis Vaciensis” című füzet, amely a püspöki iroda és a püspöki levéltár ügyrendjét tartalmazza. A levéltár azonban ekkor még rendezés alatt állott, mint ahogy a különböző iroda- és levéltár-átadások alkalmával kiállított, a levéltár állapotát és tartalmát feltüntető átadási jegyzőkönyvek leírják. Különösen egy 1783. évi részletes átadási okmány érdemel figyelmet, amely hiányolja a registrum-ot, amelybe szükséges lenne feljegyezni az iratok lajstromát, ahogy jelenleg fekszenek. Ennek hiányát még egy 1793. évi átadási jegyzőkönyv is megemlíti. A rendezés során az újabb és a folyó anyaghoz a címeknek megfelelően beosztották az egész anyagot, az elejétől fogva.

Ezt követően 1807-1808-ban jelenik meg az első központi iktatókönyv (Protocollum exhibitorum) a következő beosztással: 1. Hónap évszámmal; 2. A beadvány vagy kiadvány sorszáma (numerus exhibiti); 3. tárgyi kivonat (extractus); 4. fölötte vagy alatta a beadvány vagy kiadvány kelte; 5. az ügy elintézése (in sequelam acta).

1816-ban új rubrikával bővül az iktatási sor (6. locus regestrationis) annak jeléül, hogy a titulus rávezetése, vagyis a tárgymegjelölés már az iktatásnál is rendszeres. Ezek a tárgymegjelölések titulusok (azonosak az un. kútfőkkel) a későbbi időszakban mindinkább differenciálódnak. Az 1822-1829. évi kötetben, a kötet végén három új mutatót vezettek be, de minden ív számára külön-külön: 1. Index nominum, 2. Index locorum, valamint 3. Index miscellaneorum (ritkábban előforduló tárgyak mutatója) címekkel. Az indexek mellett levő számok a megfelelő évek iktatószámait jelentik, ez a rendszer azonban sem az 1830-1838-as, sem pedig az 1838-1851-es kötetekben nem található meg. Az 1851. évből pedig sajnos csak 4 ívnyi töredék van meg.

1852-től a fejcím és a beosztás megváltozik. A bal lapoldalon levő rovatok az ügyiratok iktatására szolgálnak a következő adatokkal:

  • Numerus currens,
  • Mensis et dies,
  • Argumentum exhibiti (tárgyi kivonat).
    A lapoldalak jobb oldalán vannak az elintézésre vonatkozó adatok: Numerus currens, mensis et dies, Argumentum exhibiti és Locus registrationis. Az utóbbi tehát annak a titulusnak, vagyis tárgyi csoportnak a megjelölésére szolgál, amelybe az irat beosztást nyert. A numerus currens természetesen mindkét esetben azonos. A kötet végén egy betűrendes tárgymutató van, melyben az egyes tárgyak neve alatt az ügyiratok rövid megjelölését és a vonatkozó iktatószámot is megtalálhatjuk.

Az 1863-1864.es kötettől kezdve megszűnik a tárgymutató. 1901-től kezdve csak a bal lapoldalt használják a következő címekkel: folyószám, dátum, tárgyi kivonat, melyet magába a szövegbe illesztve megelőzi a tárgymegjelölés /titulus/. Így a locus registrationis és az elintézés szövege eltűnik.

Az 1931-től bevezetett új iktatási rend szerint mindkét oldal egyforma a következő beosztással:

  • Numerus currens, mensis et dies,
  • Locus registrationis,
  • Argumentum.
    1939-ben a Locus registrationis-t a sor végére tették.

1879-től a fedőlapon levő felirat a következő: „Protocollum secundum numerus anni …”

Az Index actorum sorozat az iktatókönyvekhez tartozó mutatókönyveket tartalmazza. 1857-től vannak meg. 1862-ig bezárólag az indexeket az iktatókönyvekbe is bevezették, különálló indexek valószínűleg fogalmazványok gyanánt szolgáltak. 1863-tól az iktatókönyvekben nincs index.

1889-ig az indexkötetek változó címeket viseltek, úgymint: 1857: Repertorium actorum; 1858: Elenchus actorum; 1859: Index actorum; 1868: Protocollum actorum juxta materias; 1869: Protocollum; l876: Protocollum actorum; 1877: Protocollum juxta materias; 1889-től végig: Protocollum secundum materias diversas pro usu cancellariae Episcopalis Dioecesis Vaciensis vel Cancellariae Episcopalis.

1888-ban a használatot egyszerűen betűrendes. ún. „füles” mutató. 1889-től pedig olyan füles mutatok mozdítják elő, melyekre a vezérszó betűrendje szerint csoportosított tárgymegjelölés van rávezetve. A tárgymegjelölések alatt levő részlet adatok mellett található számok az iktatószámok.

HU MSZKL II.03.01.b · alsorozat · 1990-2017
Part of Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

A rend Franciaországban élő legfőbb elöljárója havonta rendszeresen körlevelet küldött a rend tagjainak és az a külső tagoknak (affiliáltaknak). Ezeket egy-egy ismerős pap (kezdetben Kiss Imre szegedi plébános) vagy asszony fordított magyarra Maróthy Erzsébet Lucia magyarországi megbízott számára, aki szétküldte őket az affiliáltaknak és az érdeklődőknek. Itt csak a magyar nyelvű levelek találhatók.