Barót települését viszonylag korán említik az oklevelek (1224, 1332–1334). Egyed Ákos történész szerint Barót Székelyföld első oklevélben említett települése. Középkori temploma helyébe a hívek költségéből 1564-ben építettek újat, amelyet 1760–1767 között teljesen átépítettek. Szentélye Keserű György nagyváradi kanonok hozzájárulásából épült. A templomtorony 1802-ben földrengés áldozata lett, amelyet 1822-ben építettek újjá. A reformáció idején csak átmenetileg hódított a hitújítás, mivel Nagy Baróti Katalin szervezésével megakadályozták a térítést és Barót katolikus maradt. A templom középkori védőszentje Szent Miklós volt, az új templomot már Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Anyakönyveit 1674-től vezetik az 1882-es évi sematizmus szerint (Püspöki iratok, 1303/1783). 1875–1889 között keletkezett anyakönyvei a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Fiókjában találhatók Sepsiszentgyörgyön. A második bécsi döntés után a Román Királysághoz került a Barcasági Dékánság és az ottani főesperesség központja Brassó maradt, ezért 1940–1945 között Barót volt a Sepsi–Miklósvári főesperesség központja. Az 1824–1848 között keletkezett házassági iratokat, mivel a plébániai iktatott iratok között kezelték, mi sem választottuk külön.
életrajza stb
eéltrajza stb.
életrajza 3343434